A tajga terep-Csajkája – Lada 4×4 ötajtós teszt

Réges-régen az oroszok galaxisában valami olyat alkottak meg, amire akkoriban talán még ők sem számítottak. Idén április 5-én lesz 41 éve, hogy legördült az első Niva a Lada őshazájának számító Togliattiban. A 80-as 90-es években hazánk utcaképében is meghatározó volt a szögletes külsővel és akkor még három ajtóval szerelt Niva. A rendőrök és határőrök mellett találkozhattunk vele offroad körülmények között is, - elvégre ott érzi magát elemében - a vadászok és erdészek kedvelt munkás autója volt ez az orosz csoda.


Nem véletlen, hogy a manapság 30 feletti korosztályban komoly érzelmeket vált ki. Azok, akik a 70-es évek után születtek, úgy nőttek fel, hogy nagy valószínűséggel volt a családban legalább egy Lada, ha mégsem, akkor egészen biztosan utaztak benne. Hétvégén sokan arra keltek, hogy a lakótelepi parkolóban vagy garázssornál a szomszéd szereli és bőgeti az ezerkettest. Tizenéves koromban, amikor illegálisan, elhagyatott mű- és földutakon tanultam a vezetés alapjait, hiába volt alattam Citroën AX vagy Opel Corsa, nekem már akkor is sokkal nagyobb élményt adott nagyapám 2107-ese.

Bár az nem Niva volt, de a mai 4x4 szinte ugyanazt a fílinget adja meg, mint annó a kocka ezeröcsi. A beltér illata alig változott, lényegében csak a benzinszag tűnt el. A kapcsolók, a váltókar, a technika, a hangok ugyanazok maradtak. Az ajtót ugyanúgy keményen csapni kell, amiért egy mai autótulajdonos már ölni tudna, az ajtóba és a gyújtáskapcsolóba eltérő kulcs tartozik, központi zár nincs. Nem kizárt, hogy egy mai friss jogsis még a bejutással és elindítással is gondban lenne. Komfort bejutás és indítás... Na ezt itt felejtsük el!

De jól van ez így, mert a 4x4 teljes embert kíván. Egy szervó a kormányban és egy ABS, ami a segítségünkre van. Minden más lényegében maradt a régi. A külsőt némileg átszabták, csinosabb lett, könnyűfém felnit is kapunk, de csak azért, mert a csúcs, Urban felszereltséggel van dolgunk. A belépő Classic valóban a régi, klasszikus külsőt adja. A beltér méretét tekintve ugyanakkor jelentős luxus figyelhető meg a háromajtóshoz képest. 500 mm-rel toldották meg a hosszát, amelynél nem játszottak a túlnyúlásokkal, ez az 50 centi egy az egyben középre került be, így a tengelytáv is a korábbi 2,2 méterről 2,7-re nőtt. Ennek legnagyobb előnyét egyértelműen a hátul ülők érzékelhetik. Olyan lábteret kapunk hátul ezáltal, hogy simán nevezhetjük a 4x4 ötajtósát a tajga terep-Csajkájának.

Hogy milyen vezetni? Élmény! Komolyan. Amint beröffen az 1,7-es szívó benzines, - ami a teszt során terep, város, autópálya körülmények között 12 litert kért száz kilométerenként - máris érezzük, hogy ez nem egy mai, modern autó. Amint megtesszük az első pár métert, máris tudjuk, hogy ez teljes embert kíván. A váltó nyers, határozottan kell vele bánni. Az ötödik fokozatért a hosszú kezűeknek is nyújtózkodni kell, a kormány nem állítható, az ülés bár fűthető, de érezhetően fapados. Messze van ez a ma megszokott kényelemtől. Ez ugyanakkor jó is. Nincs segítségünkre temérdek vezetést támogató extra, még tempomatunk sincs. A legkomolyabb extra talán a két hangszórós rádió, ami városban még csak-csak hallgatható, de közúton és autópályán már többnyire a külső zajok győznek. 100-110 km/óránál még a motor hangos, 120-nál a váltó visít, 130-nál pedig már a szélzaj a mérvadó. Hosszú úton még városban is fárasztó a hangzavar, parkolásnál pedig kizárt, hogy Y nélkül megússzuk a manővert, a fordulóköre ugyanis a ma megszokotthoz képest hatalmas.

Nem is igazából az aszfalt az, ahol jól érzi magát a Lada 4x4. Terepen ha megfelelő gumink van, lényegében nehéz olyan helyet találni, ahol ne lehetne elmenni vele, persze ésszerű körülményeket figyelembe véve. Komolyabb, mélyebb sár sem okoz gondot, a felező és a difizár nagy segítségünkre van. Budapest környéki földutakon, havas-sáros körülmények között volt, hogy megálltam elgondolkodni, hogy nekivágjak-e az adott útszakasznak. Aztán felező be, és hadd szóljon! Sima ügy volt átkelni a sártengeren difizár nélkül is. A mélyebb gödröknél néha leért a küszöb, ami utólagos extra. Szép lesz tőle az autó, de terepen hátráltathat. A hosszabb tengelytáv is ront némileg az átlépőszögön, a valóságban viszont nem volt ezzel gond. Vallattuk a Hungaroring Offroad Centrumban is, ahol igen extrém helyeken is gond nélkül ment el.

A 4x4 ötajtós ára 3,299 millióról indul Classic felszereltséggel. A csúcsnak mondható Urban eggyel áll felette, amely 3,699 milliótól vihető haza. Erre még rájön a metálfényezés ára, ami 99 ezer Ft, így 3,8 millióért lehet egy nem fehér, ötajtós 4x4-ünk. Összességében a plusz fél méteres hossz és tengelytáv 300 ezer Ft felár, ami megéri, hiszen lényegesen több hely áll rendelkezésre, országúton komfortosabb, cserébe terepen számolni kell azzal, hogy a szűk fordulókban nem fog egyetlen kormánymozdulatra elférni. Ezzel az árcédulával a legkedvezőbb összkerékhajtású terepjárónak számít, ami valóban jól teljesít terepen, nem csak holmi utcai SUV összkerékhajtással. A felező és a difizár királyság, tereptulajdonságokban viszont igen közel áll hozzá az új Dacia Duster, ami sokkalta komfortosabb is. Hogy a kettő közül melyik éri meg jobban, arról egy külön cikkünk szól.