Egykoron az utcakép rész volt, mára viszont szinte teljesen kihaltak a BX-ek a hazai utakról: ez nem csoda, hiszen egy idén negyven éves, igen különleges műszakiságú modellről van szó
A Citroën BX egy igazi különlegesség, mára tényleg kuriózummá vált. A GSA kvázi utódja és a Xantia de facto elődje ez a modell, ami egyébként a Peugeot és a Citroën házasságának második közös gyermeke a jóval kisebb Visa után. 1982 októberében debütált, 12 éves gyártása alatt egy komolyabb frissítést élt meg, és 2 315 739 példány készült belőle, hazánkban a többi nyugati autóval egyidőben, a vasfüggöny lehullása után vált népszerűvé. Hétféle benzinmotorral és háromféle dízel erőforrással gyártották, a legnépszerűbbek az 1,4 literes és 1,6 literes benzinesek voltak, dízelből az 1,9 literes változat vitte a prímet.
Jól láthatóan különbözött a raliváltozat sziluettje is a hétköznapi modelltől, ám ez a verzió nagyon ritka, összesen 62 darabot adtak el a 200 legyártott BX 4CT-ből
Korából és méreteiből adódóan versenyváltozata a B-csoportos raliban versenyzett, pontosabban annak utolsó pillanataiba próbált meg betörni, ahol BX 4CT néven egy megnyújtott orrú, hosszmotoros, összkerékhajtású szörnyeteg állt rajthoz egy 2,2 literes, turbósított Chrysler erőforrással.
Komoly sikereket nem ért el a modell, ám igazán esélye sem volt, alig pár hónappal a debütálása után tiltották be a B csoportot.
Az akkori homologizációs szabályoknak megfelelően 200 utcai példány is elkészült belőle, ám mindösszesen 62 darab kelt el, ezek közül ráadásul néhányat műszaki hibák miatt vissza is kellett, hogy vásároljon a gyártó. Gondolom mondani sem kell, hogy ami a 4CT változatokból megmaradt, az mára mind felbecsülhetetlen érték.
Az elejétől a végéig 4,23 méteres, arányait tekintve hosszú és lapos, de legalább tényleg tágas
Mindössze 1,36 méter magas, igen távol áll a ma hódító SUV hullámtól
De nem csak a raliváltozat volt érdekes a BX-ből, az utcai modell is a különleges megoldások tárháza. A szögletes elemek egy meglepően nagy és tágas autót borítanak, a BX a kettes Passattal játszott egy ligában, még akkor is, ha első ránézésre kisebbnek tűnik a német konkurensnél. 2,65 méteres tengelytávjának köszönhetően a kor mércéjével mérve hátsó lábtere is akadt bőven, ráadásul a plüss ülések kényelme valami fenomenális volt, egy korabeli német autóból átülve ég és föld a kettő.
Kombiként is forgalmazták, az ráadásul tovább is élt néhány évvel a ferdehátú változatnál
Csomagtartója 445 literes, ami ugyan nem hangzik nagynak, de fontos megjegyezni, hogy a '80-as évek kompaktjai 300 literes érték környékén mozogtak, a 400-500 liter akkor még családi autós szám volt. Méretei ellenére meglepően könnyű, persze a meglepetés a pehelysúlyú motorháztető vagy a csomagtérajtó nyitása után azonnal elmúlik. A BX elemeinek jelentős része készült ugyanis műanyagból, ezzel
a legkönnyebb verzió mindösszesen 870 kilót nyomott.
Műszerfalának nem csak a dizájnja tért el merőben a kortársakétól, a kezelőszervek és maguk a műszerek is teljesen másként működtek
A térérzet kimondottan jó benne, bár nagyon alacsonyan, szinte már fekve kell ülni a pihe-puha fotelekben, amelyek számos színes kárpitozást is hordhattak
Csomagtartója az ötödik ajtónak hála jól pakolható és korrekt méretű
Bent korrekt anyagokba burkolt, a kinti látványhoz hasonlóan szögletes és futurisztikus műszerfal fogad, amelyet nagyon nehéz 40 év távlatából helyesen megítélni, hiszen az ilyen
"jövőautók" technikája mindig rosszul öregszik. A facelift utáni példányok mai szemmel sokkal élhetőbbek, megszokott módon működik bennük többek közt az index is. Ezt az eredeti BX nem mondhatta el magáról, bajuszkapcsoló helyett a műszeregység melletti, a kormány mögé kinyúló kapcsolósorról kellett vezérelni az irányjelzőt.
Állítható futóműve az egyik legmenőbb részlete, de csak akkor, ha működik
A legnagyobb különlegessége a konkurenciához képest mégsem ez a kapcsoló volt, hanem egy kar a két első ülés közt: a BX hidropneumatikus, állítható magasságú futóművel rendelkezett, ami az egyik legmenőbb tulajdonsága a típusnak. Már persze akkor, ha működik, ami a kor előrehaladtával sajnos egyre ritkább. A legendás DS kényelmét azért nem éri utol a BX, de messze felülmúlja a kategóriatársait. Alább egy videón is látható, miként korrigálja a komolyabb szintváltozásokat a futómű, érdekes látvány, ahogy csak a kerék követi az útviszonyokat, a kaszni pedig mindvégig
"mozdulatlan" marad.
Mint látható, a hidropneumatikus futómű az úthibák jelentős részét gond nélkül kisimítja, miközben kiegyensúlyozza az autót, hogy minél kevesebbet érzékelhessünk a bukkanókból. Ez a rendszer annyira jól működik, hogy szinte minden ilyen futóművel szerelt Citroën modell tud "háromkerekezni" is: mi néhány éve
egy Xantia használttesztje közben találkozhattunk személyesen a jelenséggel, alább pedig a jubileumát ünneplő BX látható, miközben bemutatja, hogy igazából nem csak az ötödik, de a negyedik kerék is felesleges.
Használtteszten persze nem csak Xantia, hanem
maga a BX is járt már nálunk, ám nekem ezekhez az anyagokhoz semmi közöm, én egy kicsit másként kerültem közeli kapcsolatba a modellel. Egy volt kollégiumi lakótársam keresett meg - még jóval az Autónavigátoros napjaim előtt - azzal az elsőre eszementnek tűnő felvetéssel, hogy venne egy BX-et, és én segítsek neki keresni egyet, mert ő nem ért az autókhoz, de egy ilyenre szüksége van. Csak akkor értettem meg, miről beszél, amikor már egy eladó példányban ültünk.
A sztoriban szereplő BX az akkor még első autóként használt Golfom mellett 2018-ban: jól látszik, hogy mennyire alacsony a Citroën egy nála jóval szűkösebb autóhoz képest is
A sors fintora, hogy nem happy enddel ért véget a történet, 2018 szilveszterén az említett BX mellett állva koccintottunk a benzinkúton vásárolt újévi gyerekpezsgővel, miután kifordítottuk és kihúztuk az árokból a jeges úton fejre-állt, de alig sérült Citroënt. A vicc az egészben, hogy az 1,9 literes szívódízel motor minden gond nélkül indult a folyadékok pótlása és a szívótorok kitisztítása után, végső búcsút egy Erdélyben elszenvedett baleset után vett tőle az ismerősöm.
2018. december 31-én, éjfél előtt mindösszesen 8 perccel, a 47-es főút mellett készült a bal oldali fotó, jobbra már az újjáélesztéskor lecsupaszított dízelmotor látható, a motortér felső sarkaiban a hidropneumatikus rendszer zöld gömbjeivel
Ha neked is megjött a kedved a legendához, akkor sajnos rossz hírem van: érvényes műszakival jelenleg a Használtautó.hu keresőjében egyet sem találni. Összvissz egyetlen szétszedett, lejárt papíros példány búslakodik magányosan a találati listában. Ha tovább kutakodunk, és az összes olyan helyet megnézzük, ahol még autót szokás hirdetni a hazai weben, akkor még két
"foglalkozós" és két
"használható" BX kerül elő. Az áruk reálisan 300 ezer forint környékén mozog, de mire bármelyik igazán szép lesz, addigra a vételára sokszorosát felemésztheti.
Egy igen különleges gép a BX, ezen a képen jól látszik a szokásostól merőben eltérő futóműmegoldás, titokban marad viszont a négy tárcsafék és az első kerekeket markoló kézifék
Felmerülhet a kérdés, hogy miként lesz hiánycikk egy olyan autó, amelyből 15 évvel ezelőtt minden sarkon állt egy. A magyarázat egyszerű:
ezek az autók addig bírják, amíg a hidropneumatikus futómű meg nem adja magát alattuk.
Onnantól ugyanis vége a világnak, a BX gyakorlatilag használhatatlanná válik, a javítás pedig az autó értékének sokszorosa is lehet. Ráadásul bőven abban a korban vannak már, hogy az újkori alvázvédelemtől függetlenül is rozsdásodhatnak, ezért nem csak a futómű csöveinek és gömbjeinek szivárgásától tartva kell alánézni vásárláskor, ha valaki egy ilyen projektbe vágná a fejszéjét.
Hiába, 40 év nem kis idő, és mivel a BX nem lett igazi kultuszmodell hazánkban, nem sokat tartottak életben vagy mentettek meg belőle az utókornak
Mindig akartam volna egyet, csak soha nem jött velem szemben egy sem.
Gyönyörű autó, fantasztikus helykínálattal,a fabados németekhez képest tényleg mintha fotelben ülne az ember. 1,7 d volt egy ismerősömnek, megjárták nem egyszer Görögországot, csak azért adta el, mert újabbat vett.
Volt Xsara-m, Picasso-m, most öt éve egy Berlingo-t hajtok.
A Xsara 1,4 benzines volt, ha öten ültünk benne, és bekapcsoltam a klímát, mintha orrba rúgták volna.
A Picasso 2,0 HDI volt, egy szűrő szívatott , anno még senki sem értett hozzá, a szakvervízekben sem.
A Mostani Berlingom megbízható 1,6 HDI, a gyengébb, kettős tömegű nélküli.
Szerintem a következő is ilyen lesz, csak már Toyota jellel, hacsak el nem szállnak még ettől is jobban az árak.
A csomagtartója a kategóriájához képest kicsi volt, ugyanis nem kompakt, hanem középkategória, ahogy írod is, Passat liga.
A középkategóriások, pedig bôven 400 liter felettiek voltak.