A szó, amit többé nem mondunk ki – Citroën DS4 teszt

Citroën DS4 BlueHDi 150 Style teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A Citroën DS4-ből mi még épp a ráncfelvarrás előttit, a régi maszkosat próbáltuk, de motorja már az új kétliteres. Mit tud két C4 áráért?


Hogy van ez a DS sztori? A PSA konszern a prémiumnak szánt DS almodelleket már külön márkaként árulja. A Citroën a DS4-est modellfrissítése után már DS 4 néven, a Citroën elhagyásával kínálja. Hogy mindez a DS 4 jó és rossz tulajdonságain mennyit változtat, még nem tudjuk, a 2015-ös tesztautó ugyanis még a már ismert és korábban benzinesként itt és dízelként itt megírt köntösben virít. Akkor mi benne az új? - tehető fel a jogos kérdés. A motorja. A PSA konszern tavaly átdolgozott kétliteres HDi-je 163 helyett 150 vagy 180 lóerővel jön más modellekben, itthon a DS4-hez csak a kisebb (teljesítményű) elérhető. Ez viszont nyomatékosabb és takarékosabb is a korábbinál.
Hirdetés


Mit tud az új kétliteres? A PSA konszern nagyobbik HDi dízelmotorja már szokás szerint elég stabilan kellemes darab. Gyakorlatilag mindenben szerethető volt, legyen az első generáció még 90 és 110 lóerővel egy Peugeot 406-ban vagy a később már 136 és 163 lóerős a konszern számos típusában. A 180 lóerős csúcsváltozatot, ami már BlueHDI névre hallgat próbáltuk a Peugeot 508-asban és ennél az autónál eggyel nagyobb DS5-ben is. Ha lehet, akkor ez a csak 150 lóerős kivitel még harmonikusabb karakter, ereje és nyomatéka is több mint elég. Még a relatíve hosszú áttételezésű váltó sem teszi tönkre, de azt meg kell szokni, hogy egy városi, derékszögű jobbkanyar enyhe emelkedőn már nem mindig megy el kettesben, az 50-hez meg a 3-as passzol.

Milyen odabent? Elég kellemes utazni benne és vezetni is, mert megfelelő az ergonómia. A váltó, ha nem is rövid úton, de viszonylag pontosan kapcsolható. A kuplung francia autóhoz képest kemény, a fene tudja, hogy ebben mennyi része van annak, hogy ez az erős dízel tesztautóként már tízezret futott, azaz mennyire koptatták el a kollégák. Kellemes a kormány fogása, nagy a mérete, de a karima szélessége és a lapított éle is finommá teszi. A beltéri anyagok nem rosszak, de nincsenek prémiumszinten. Ami kedves és szerethető részlet, az a Saabok Night Panel rendszerét megidéző funkció, amivel a középkonzol és a műszerfal is elsötétíthető, kivéve a sebességmérőt. Egy nagy hibája, hogy ilyenkor a digitális sebességmérőt nem mutatja, pláne azért, mert a nekem kényelmes kormányállásnál az analóg sebmérőt 100 és 140 között pont nem láttam, épp ezért néztem a digitálisat.


Országúton a király. A motor és a váltó együttese mellett a DS4-es futóműve is inkább passzol az országúti közlekedéshez, mintsem a városihoz. A kátyús pesti utakat hátrahagyva, a felütésre hajlamos, mégis kissé bólogatós, az újabb Citroënekhez hasonlóan kicsit bután hangolt futóművel nagylelkűen és kényelmesen vehetjük a hosszú íveket. Ilyenkor a városban nyolc litert simán átlépő fogyasztás is visszaesik akár 6 liter alá is. Érdekes, hogy bár a fedélzeti számítógép 6,8-at mutatott, tankolás alapján csak 6,3 liter gázolajat kért a legerősebb dízel DS4. A meglepetés kellemes, az értékek barátságosak.


Mi is az a prémium? Nem rossz a DS4-es de a szűk hátsórésze és a nyithatatlan hátsó ablakai a vicc kategóriájába tartoznak. Ha viszont azt nézzük, hogy elöl mennyire kényelmes és mekkora csomagtér jutott a farába, akkor egész jó már a csomag. Hiszen alkalmi potyautasainknak elég lesz egy ekkora hely is, kisgyerekekkel a második sorban meg úgyis deaktiválnánk a villanyablakot. Prémiumautó-e a DS4? Kényelmes, jó autó, de szerintem nem az, mert nincs olyan neve, mint az Alfa Romeo Giuliettának, és nem is ad annyi pluszt, mint egy 1-es BMW vagy egy Audi A3. Sokkal jobb lenne, ha a kicsit szürke, kicsit seízű C4 helyett adnák ezt a DS-t. Normál kompaktokhoz mérten persze eszeveszetten drága, az igazi prémium konkurensek meg a jobb név mellé adott esetben többet is adnak.

Mit ad közel 9 millióért? Otthon, a házunk előtt a szomszédom céges C4-ese mögé parkoltam a DS 4-essel. Az egy alap dízel fehér színben, lemezfelnikkel, így akciósan elhozható nagyjából a tesztautó árának a feléből. A két kocsi a nem hozzáértő szemlélőnek szinte egyforma, hiszen mindkettő "szép új autó". Mégis, a DS4 így közel 9 millióért ad kulcs nélküli rendszert, elég jó kanyarkövető xenon fényszórókat és LED-es hátsó lámpákat is. A légkondicionáló kétzónás, az alapból nagyon kényelmes első ülések részben bőrkárpitozásúak, fűthetőek és masszírozni is tudnak. A navigáció nem a legügyesebb, de a nagyképernyős rendszer egész használható és a felár nélküli audiorendszer kifejezetten szépen szól.

Kéne? A futómű szerény képességein viszont egyértelműen ront a 18 colos felniszett, így emiatt a külső dizájncsomagot én nem rendelném meg. Ha valakinek a fent leírtak szerint megfelel a DS4 utastere és tetszik a forma, én nem beszélném le róla, de ennyi pénzért nem ő a legjobb választás. Ki tudja, majd talán az átdolgozott részletekkel és Citroën DS4 helyett DS 4 névvel levesz a lábamról. Vagy a pár év múlva esedékes következő generáció. A Peugeot 308 futóműve sokkal összeszedettebb, belseje sem rosszabb, pedig arra is lehet mondani kígyót-békát. Majd a következő DS, a Peugeot 308 kombi hosszú padlóvázán jobb autó lesz.
Értékelés
Pozitív
Kényelmes első ülések, erős motor, alacsony fogyasztás
Negatív
Gyenge asszisztensrendszerek, magas ár, felütésre hajalmos futómű, hosszú váltóáttételek, szűk hátsó ülések, lehúzhatatlan hátsó oldalablak
Árak
Tesztmodell alapára
8 070 000 Ft (2015.10.17.)
Tesztautó ára
8 972 000 Ft (2015.10.17.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1997 cm3
Teljesítmény:
110 kW (150 LE) 4000 1/min-nél
Nyomaték:
370 Nm 2000 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,8 s
Végsebesség:
207 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
3,9 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4275 mm
Szélesség:
1810 mm
Magasság:
1523 mm
Saját tömeg:
1410 kg
Össztömeg:
1935 kg
Terhelhetőség:
525 kg
Tengelytáv:
2612 mm
Karosszéria-kivitel:
ferdehátú
Csomagtér:
359 l
Belső szélesség elöl:
1480 mm
Belső szélesség hátul:
1440 mm
Belmagasság elöl:
890-970 mm
Belmagasság hátul:
920 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
190 mm
Ülőlap hossza elöl:
520 mm
Ülőlap hossza hátul:
470 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1050 mm
Csomagtér magassága:
510 mm
Csomagtér hossza:
750 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1550 mm
Raktérnyílás szélessége:
990 mm
Raktérnyílás magassága:
770 mm
Motor és váltó
Motor:
Dízel üzemű
Motorosztály:
Euro 6
Hengerűrtartalom:
1997 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
manuális - 6 fokozatú
Nyomaték:
370 Nm 2000 1/min-nél
Teljesítmény:
110 kW (150 LE) 4000 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
207 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,8 s
CO2-kibocsátás:
103 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
3,9 l/100km
Fogyasztás a használónál:
6,8 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
60 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
63 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
67 dB(A)
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

10 thoughts on “A szó, amit többé nem mondunk ki – Citroën DS4 teszt

  • 2017.10.28. at 12:17
    Permalink

    [i] „Véleményem szerint prémium márkáktól pont az alsóbb kategóriát nem érdemes megvenni a tömeggyártók csúcsfelszereltségű modelljei simán verik őket minőségben és felszereltségben, jóval kedvezőbb áron. [/i]

    Felszereltségben maximum.
    Az ár többnyire egyáltalán nem lesz kedvezőbb.
    A minőség szinte biztosan nem, ha túllépsz a plüss kárpiton és benézel a lemez alá.

  • 2017.10.28. at 12:17
    Permalink

    Kedves Superdry!

    Egyrészt nem tudom mióta lehet reklámfelületnek használni a fórumot…

    Másrészt a GLA pont nem jó példa. Ha valaki bekötött szemmel beleülne a DS4-be és a GLA-ba, az anyagminőség és a kényelem alapján szinte biztosan a DS4-est mondaná prémium autónak. Ehhez jön, hogy azonos áron újonnan egy DS felszereltsége jóval gazdagabb. Ha pedig használt autót ajánlasz, akkor nézz meg egy hasonló futású fiatal DS4-est (ha találsz), az megállna 6 millióból, ami ugyebár nem 8,8!

    Véleményem szerint prémium márkáktól pont az alsóbb kategóriát nem érdemes megvenni mert a tömeggyártók csúcsfelszereltségű modelljei simán verik őket minőségben és felszereltségben, jóval kedvezőbb áron. Tudom ezzel, nem leszek népszerű, de volt már szerencsém jópár „fapadosabb” prémiumhoz, hát nem egy felemelő élmény. Persze ha valaki csak az emblémáért és a presztízsért vásárolja, akkor hajrá!

  • 2017.10.28. at 12:17
    Permalink

    Egyetértek. Jó a törekvés a prémiumság felé, de azt úgy kell megvalósítani, hogy figyelembe veszik a prémium szegmens igényeit. Erre ez a 3 modell valóban kevés. A dizájn nem rossz, de tartalomból sokkal több kellene. Ha a DS9 nem csak tanulmány lett, volna, hanem meg is valósítják, akkor már lenne mit keresni. De az is halott ügy, ha csak 4 hengeresek és 6 hengeresek mozgatják. Ebbe a kategóriába kell a nagyobb teljesítmény, V8, V10, akár V12 és nem csak 2 kerékhajtás. Eleve nem értem, hogy a rallyban oly sikeres Citroennek miért nincsenek saját fejelsztésü 4×4 hajtású autói. (A C-Crosser nem Citroen!)

  • 2017.10.28. at 12:17
    Permalink

    Frankfurtban nagyon fura volt a konszern standja. Kapott a DS egy külön sarkot egyedi fekete díszlettel. Nagyon hangulatos igényes stand volt, egyedül az autók hiányoztak róla. 3iylen modellre nem lehet prémiummárkát építeni, sem a méret sem a tartalom alapján…

  • 2017.10.28. at 12:17
    Permalink

    Csalfaromeo! Végre egy értelmes ember! Bárcsak mindenki így gondolkozna a sok értelmetlen fikázódás helyett! Én sok év francia prémium (de eleinte nem prémium) használat után átültem egy német prémiumba, majd nagyon rövid idő után ültem vissza franciába. Nyilván nem azért, mert megbolondultam, hanem mert a „fűszerezés” számomra többet ért, mint a jelvény az autó elején. 🙂

  • 2017.10.28. at 12:17
    Permalink

    Valóban elbírna az autó egy ültetést…A „prémium” szó használatáról: kötelező azt minden gyártónak úgy értelmeznie, mint a szó szülőatyjainak, a germánoknak? Látjuk, hogy más a japán prémium, a brit prémium, a francia prémium, a svéd és az amerikai prémium. Mindben van szerethető és kevésbé szerethető, de a lényeg az, hogy mindenki megtalálhatja a saját szája ízének megfelelőt. Ha mindenki „német prémiumot” akarna gyártani, fel kéne adniuk azt a „fűszerezést”, amitől az adott típus magán hordozza a gyártó ország autógyártási tapasztalatait, ínyencségeit, csemegéit. Nem lenne brit arisztokrácia-hangulat az utastérben, franciás lágyság, olaszos temperamentum, amerikaias bazáriság, japános műszerszerűség…nem is folytatom, kár minden szóért.

Vélemény, hozzászólás?