A stílusért szenvedni kell – Hyundai i30 Fastback

Miért szerethető és ésszerű választás egy koreai autó? Megfizethető áron nyújt elég jó kényelmet, felszereltségük sem rossz, na meg ott a hét év garancia a Kiánál. Csupa olyan pont, amiktől az ár-érték arány versenyben a legjobbak között végez. Nem volt ez máshogy korábban sem, egy Daewoo sem volt rossz választás, csak nem valami hosszútávú, de egy Kalostól is megkaptuk azt, amiért fizettünk, új autóban ültünk, légkondi is volt, meg egész komoly csomagtartó a szedánnál. Most mi az elvárás? Legyen stílusos, nézzen ki jól, bele lehessen szeretni, és mindezt egészen addig nem tudták a koreaiak, hogyan kell, amíg nem vásárolták fel az európai formatervezőket, akik

most megmutatják, hogy egy megfizethető árú autóból is lehet érdekeset faragni.

Nem mondom, hogy számítottunk egy olyan lépésre, mint az i30 Fastback, de megtörtént. Kupét faragtak népszerű kompaktjukból, mégpedig azért, hogy a feltűnésre vágyó vásárlóknak is kínálni tudjanak valamit. A Hyundai-nál már amúgy is kicsit elgurult a gyógyszer, ám most mindenki az SUV-ket cifrázza, így a Kona talán kevésbé meglepő húzás volt, mint a kupé i30. Egy alapvetően praktikus autón csak rontani lehet azzal, ha sportosítják, és ezt ők is pontosan jól észben tartották, ezért bántak óvatosan a formával. Nem bántották a padlólemezt és a tengelytávot, utóbbi így is épp elég tisztességes, ám a karosszérián elég erőset csavartak. Hogy ne essenek abba a hibába, mint a Mercedes a CLA-val, nem csapták le annyira a tetővonalat. Egészen a hátsó ajtók végénél kezd el csak látványosan lejteni, aminek jóvoltából

megmaradt a beszállási komfort, cserébe mégsem adta ki teljesen a forma.

Kicsit csótányos a megjelenés, öt ajtóval nagyon nehéz kompakt méretben szép kupéformát összehozni, itt mégiscsak a praktikum volt az úr. Szép kacsafeneket kapott, már-már izgalmas és csinos, jól néznek ki a hátsó ledes lápák is, a Fastback felirat pedig hangsúlyos, az mindenképp izgalmas, hogy középre került. Jókora hátsó ajtót kapott, az ablak is jó hosszú rajta, ám magasságban sajnos csúnyán elvérzik. A kilátást elgáncsolták vele, a középső tükörben hátrapillantva épp csak egy csíkban látunk ki, ha mögöttünk egy autós betartja a követési távolságot országúton, akkor már nem látjuk, ami meglepő szituációkat eredményezhet. Csöppet más az első lökhárító, valamint a nappali menetfények is, utóbbi ívelt, és azok fészkeit vízszintesen összekötötték a lökhárító alján. Apró részletek, nem feltétlen vennénk észre, mégis ettől már szemből is látható, hogy nem egy kompakttal, vagy kombival találkoztunk.

Hangyányit keményítettek a futóművén, amit érezni is, veszített egy keveset a komfortból, de kényelmetlennek azért így sem mondanám. Határozottan ott van az úton, egy-egy kanyart még élvezni is lehet vele, úthibákon azért nagyokat tud szólni. A kormányzás rendkívül szintetikus, visszajelzés egyáltalán nincs, cserébe jó fogású, az ergonómiával amúgy sincs probléma egy i30-ban. Németes a rend, elég logikus, átlátható és letisztult, a formák otthonosak, a vegyes szürke-fekete összeállítás pedig nagyon jól áll neki. A 8 colos érintőkijelzős fejegység gyors, ellenben kicsit sokat kell olvasgatni indulásnál, kezelése szokható, bár különös, hogy csak a telefon menüpont nem kapott dedikált külső gombot, azt a „Minden menü” pont alatt találjuk meg. A műszerek egyszerűek, nem néznek ki rosszul, csak este ne akarjuk éévezni a látványt, mert az erős kék fénnyel világító ledes piktogramoktól kiég a szemünk.
Az összeszerelés minőségére nem panaszkodhatunk, egy pisszenés sem jött a kárpitelemektől, valamint az anyaghasználat is kellemes, de azért érezni bent a Sárkány Center aromáját.

Ha már a kilátáson ront a csomagtérajtó, legalább maga a raktér jó pont.

Meglepően sok a jó megoldás, kezdve a padlólaptól, aminek a két széle felhajtható, alattuk egy-egy apró rekeszt találunk, de ez nem is csak azért van, hanem hogy fel tudjuk nyitni a padlót, amit így a behajló két oldala meg is tart. Kiváló ötlet, hisz így nem kell tartani, ha szükség lenne a mankókerékre, amit 25 ezer forintért megrendeltünk. Vannak akasztók, 12 Voltos csatlakozó, meg 450 liter, amibe aztán pakolhatunk bőven.
Háromféle motorral érhető csak el, 1,6-os dízellel, a háromhengeres csörömpölő benzinessel és az 1,4-es, szintén turbós benzinessel, akár automata váltóval. Utóbbi kombinációval próbáltuk, és a motor továbbra sem okozott csalódást. Annyira csöndes, hogy alapjáraton nem is hallani a hangját, forgatva sem rossz, ráadásul izmos, mégsem torkos. 140 lóerejével vígan mozgatja a nem túl nehéz karosszériát, ám ha egy valamit ajánlhatok, mindenképp kézi váltóval kérjék. Korábban is okozott kellemetlenséget a hétfokozatú duplakuplungos automata, ám most volt a legkiábrándítóbb. Hosszan csúsztatja a kuplungot indulásnál, lejtőn fölfelé hajlamos terhelésen visszaváltani, amivel csak még rosszabb helyzetbe hozza magát.

Mondhatjuk, hogy szokást igényel, ám még így is azt mondanám, hogy ez a gyenge pontja a hajtásláncnak.

Állítólag az új Ceedben már ügyesebben hangolták, kíváncsian várom. A Fastback a legdrágább az i30 kínálatában, 470 000 forint a felára a kombihoz képest. A Fastback ötlete nem rossz, tetszik, hogy visznek egy kis izgalmat a kompakt kategóriába, ám nehezen tudnék érvelni mellette, ha a kombi is szóba jöhet.