A Skodánál a kicsi is nagy – Skoda Kamiq 1.0 teszt

Kicsit a Mazda CX-30 esetére emlékeztet a Kamiq megjelenése az európai piacon. Létjogosultsága persze megkérdőjelezhetetlen, ha az üzleti szempontokat nézzük, de lényegében csak egy megemelt Scala, kicsivel több mint 200 ezer forintos felárért. Azonban, ahogy a Mazda még a CX-30 megszületése előtt belőtte a kínai piacon a CX-3 és a CX-5 közé a CX-4-et, úgy a Skoda is először a hatalmas ázsiai országban jelent meg egy Kamiq nevű crossoverrel. Ugyanúgy, ahogy a Mazda CX-4 nagyobb a CX-30-nál, a kínai Kamiq is nagyobb az európainál és persze formai eltérések is adódnak. De ugyanúgy a legkisebbek a márka SUV palettáján. Ugyanakkor ezt a kicsi jelzőt nem kell túl komolyan venni, hiszen az európai Kamiq 4241 milliméter hosszú, ami már előrevetíti, hogy az utastér sem szűkös. Ugyanakkor kár titkolni, hogy 12 centivel rövidebb, mint a Scala, viszont 6 centivel magasabb (szélességük megegyezik). A futóművét 3,9 centivel emelték meg, ami pont elég ahhoz, hogy hobbiterepjárós attitűddel rendelkezzen az autó. Márpedig most ez a piaci siker egyik alapja. A formaterv továbbra is a cseh üvegművesség ihlette vonalakkal operál, ami még mindig egyedi megjelenést ad a Skodáknak. A Kamiqnak sincs oka szégyenkezni, elöl az osztott fényszórókon és hátul is felbukkan a burákban a kristályüveg motívum, összességében a dizájn egyszerű, de harmonikus. Sőt, szerintem kimondottan jól áll a Skoda szabadidő-autóin az osztott fényszórók jelenléte. A Kamiq esetében ez segít jól elkülöníteni egyébként a Scalától, bár hátul azért elég nagy a hasonlóság. Az utastérben nem kevésbé. A műszerfal egy az egyben ugyanaz. Az Ambition felszereltségű tesztautóban többnyire komor szürkeség uralkodott, amit a fabetétre emlékeztető díszbetét oldott, illetve egy kis kék műanyagcsík az ajtóburoklatokon. Ja, meg a kék cérna, amivel a kényelmes, szövetkárpitos üléseket varrták. Ezen a felszereltségi szinten 6,5 colos, érintőképernyős kijelző jár a középkonzol tetejére, amelyről a Swing fantázianevű infotainment rendszer kezelhető. Könnyű boldogulni benne. A főbb menüpontok a képernyő két szélén elhelyezett nyomógombokkal választhatók ki, az almenükben pedig már a képernyőt nyomkodva lehet barangolni.

Ugyanakkor talán egy kicsit elsiette a Skoda az USB-csatlakozók cseréjét, mert kizárólag kettő Type-C bemenet található a középkonzol alján, márpedig ez külön kábelt igényel.

Amelyek egyelőre még nem is olcsók. Ambition szinten a klíma is manuális, illetve a váltókartól „délre” látszik, hogy lenne még hely vezérlőgomboknak, amelyek különböző kényelmi vagy segédrendszereket aktiválnak. Habár jobban belegondolva így is maximális kényelmet nyújtott a Kamiq, hiszen a multifunkciós bőr kormánykerék, kint a LED fényszórók elöl és hátul, valamint a tolatóradar is ott van a felszereltségi listán. Ugyanakkor hatmillió forintért örülnék a tolatókamerának is, vagy a felár nélküli ülésfűtésnek. Kárpótol viszont az automata fényszórókapcsolás, a ráfutásra figyelmeztető jelzés, a tempomat és a sávtartó az apró hiányosságért. Hiába rövidebb a Scalánál, a hátsó lábtér ebben a Skodában is fejedelmi, majdnem 30 centi, miközben a csomagtartó is rengeteg cuccot képes elnyelni. Alaphelyzetben 400 literes, de a hátsó ülések lehajtásával 1395 liternyi tér vár. Érdekes, hogy bár a Kamiqtól méretben talán többet várnánk a Scalához mérten, ő a rövidebb, így csomagtere is kisebb, de így sem kicsi. A „Simply Clever” filozófia jegyében nyújtott kis extrák pedig még ügyesebb autóvá teszik. Gondolok itt a szélvédő oldalára helyezett parkolójegy-tartóra, a tanksapka jégkaparójára vagy épp az első ajtóburkolatába rejtett esernyőre. A tesztautóban a legkisebb motor, a háromhengeres 1.0 TSi dolgozott 95 lóerejével és 175 Nm forgatónyomatékával, ami elsőre talán ijesztőnek tűnhet. Ám a Kamiq alig hízott 1,1 tonna fölé, szóval a legtöbb helyzetben bőven megbirkózik a mozgatásával a kis kávédaráló. Többnyire igazságtalan, ha a háromhengeresek csúfnevén szólítom, mert rendkívül csendes és jól kiegyensúlyozott a motor. Alapjáraton szinte nem is érezni a járását, fürgén gyorsul, de 3500-as fordulat felett már tényleg érzékelhető némi hasonlóság a kávédarálók és a motor hangja között. Szerencsére ritkán kell kihúzatni, mert a maximális nyomaték pont 2000 és 3500 közötti fordulatnál érkezik, szóval néhány országúti előzésnél vagy meredek emelkedőkön a megtorpanás után kell csak tovább várni, amíg a kellemesen feszes, ötfokozatú, manuális váltóhoz nyúlnánk. A Kamiq mindenképp jól szolgálhat családi autóként, hosszabb utakon is, ám én most alig-alig mozdultam ki a városból. Ha mentegetőzni próbálnék, ráfognám, hogy azért, mert ez egy városi terepjáró, de inkább nem mentegetőzök, hanem gyorsan elárulom, hogy a többnyire városi használat során 7,1 liter benzint gurított le a torkán. Igazi vegyes használatban nem tartom kizártnak, hogy megközelíthető vele a gyári 5,1 literes átlag is, ideális körülmények között, ami mondjuk nem a mostani, téli időjárást jelenti. Vezetési élményről, mint olyan nem sokat tudok mondani. A semleges szó jut az eszembe, kizárólag pozitív értelemben. A rugózás lágy, de a kasztni csak nagyon keveset dől. A változó áttételű szervokormány kövezetlen, megfelelő mennyiségű visszajelzést nyújt az útról. Egy igazi, a stresszmentes közlekedést szolgáló utazóautó a Kamiq. Viszont megkérik az árát. Az alapváltozat 5,7 millió forintról indul, az Ambition pedig már 6,25 millió forint, amellyel nem lóg nagyon ki a kategóriából, de nem is a legkedvezőbb ajánlat.