A semlegesség tökéletessége – SEAT Ateca

Kivártak. Egészen addig, amíg a legtöbb gyártó meglovagolta az egyre csak növekvő SUV szegmens hullámait, majd bedobták az Atecát. A SEAT-nál biztosra mentek, Volkswagen alapokra nem is lehet másképpen, kiforrott technikára nehéz rosszat építeni. Az Ateca is a Volkswagen-konszern legtöbb autója alatt megtalálható MQB építőkészletre készült, a jól ismert hajtáslánc konfigurációkkal együtt. Lelövöm a poént, csalódnunk nem kellett. Habár találkoztunk vele a nemzetközi és a hazai bemutatón is, így jól ismerjük már, azért mégiscsak a teszthét alatt mutatkozik be teljes egészében egy új autó. Valóban megismertük az Ateca új arcát, azon kívül, hogy tud erős és látványos is lenni.
Egyszerű. Formájában kivetnivalót talán senki nem találhat. Az éles vonalaknak köszönhetően határozott és komoly kiállású autó, kicsit audis, kicsit volkswagenes. Igazából, ez a SEAT, nem lehet túl feltűnő, de túl egyszerű sem. Sehol egy megkérdőjelezhető részlet, vagy furán kanyarodó ív. Ilyen egy SUV, és kész, sem kupét, sem diszkógömböt nem akartak belőle csinálni. Ugyanakkor vannak villantós részletei, mint például az első fényszórók nappali menetfényei, amik irányjelzéskor a teljes rajzolatukban sárgán villognak. Az ajtó alá világított körberajzolt Ateca is kedves, ritkán látható apróság. Szolidan műanyagozták körbe, ettől kicsit morcos a külső, de nem hiteti el velünk, hogy ő bizony terepjáró. Igaz, kérhető hozzá elektronikusan vezérelt összkerékhajtás - ami ügyesen is dolgozik – viszont most automataváltóval és fronthajtással kaptuk, így tud igazán kényelmes szabadidő-autó lenni.
Lehengerlő. Az 1.4 TSI, bocsánat, már Eco TSI remek választás, 150 lóerő bőven elég az Ateca mozgatására, se több, se kevesebb nem kell bele. Hogy miért Eco? Ha úgy érzi, hogy éppen nincs szükség mind a négy hengerre, kettőt egyszerűen lekapcsol, így tud városban is 7 liter környékén fogyasztani. Ráadásul automataváltóval, ami a már jól ismert 7 fokozatú duplakuplungos DSG. Olyan finoman és gyorsan váltogatja el a fokozatokat, hogy észre sem venni, csak a fordulatszámmérő ugrálása a feltűnő. Az első fokozatot például épp csak meglódításra használja, egy méteren belül kapcsolja a kettest. A motor hangjából sem jut be túl sok, csöndes a turbós benzines, pörgetve is csupán kis morgást hallani. A váltófülek a kormány mögött teljesen fölöslegesek, nem éreztem sportolásra kényszert, és nem hinném, hogy bárki is fog.

Erőltetés nélkül. Csöndes, finoman irányítható, könnyed autó az Ateca. Úgy csinálja, amire tervezték, hogy közben semmiféle ingert nem akar ránk erőltetni, se jót, se rosszat. Reggel beülünk, elindulunk a munkahelyre, családosok akár útba ejtik az iskolát, majd délután ugyanez visszafelé, és közben semmi különös nem történik. Van, aki erre vágyik egy autóban, ebben biztos vagyok. Ők imádni fogják, hogy a sávtartó lényegében egész úton elterelgeti az Atecát a célig, majd ott magától beparkol, akár merőlegesen is. Figyelni kell azért a sávtartóra és nem is engedhetjük el a kormányt, de ha van egy kevés felfestés, akkor a munka egy részét rábízhatjuk. Olyannyira sávban tart, hogy még indexelés mellett sem enged át feltétlenül elsőre, ilyenkor valószínűleg még közel vagyunk egy autóhoz, határozottan taszít visszafelé.
A középső gyerek. Ügyeltek arra, hogy ne lehessen olyan gazdagon ellátni, mint egy Tiguant, de így is minden jóval fel lehet szerelni. Hasonlóan a külsőhöz, minden egy kicsit egyszerűbb, egy kicsit gyengébbnek tűnő, mint a Volkswagenekben, viszont valamivel több kellemes tapintású anyaggal találkozunk benne, mint egy Skodában. Az ülések kemény tömésűek, ettől még ridegebbnek hat a beltér, amire az élére vágott formák csak rájátszanak. Könnyű kényelmes pozíciót találni, hátul pedig hatalmas a lábtér, leghátul bőséges a csomagtartó (510 liter). Nagy a tér, a feláras, nyitható panorámatetőnek köszönhetően még nagyobbnak is érződik, kár, hogy kicsit sokat zajonganak a tetőborítások, főleg a hátsó részen. Ennél több hibát viszont nem tudok neki felróni. A központi multimédiás fejegység is Volkswagen-konszernesen remek, kicsit egyszerű a grafika és tehetünk ki érthetetlen Sport mérőket is, de attól még nem lesz sportos az Ateca.
Ügyesen lőtték be az árát. Pont 5 millió forint alatt már hozzá lehet jutni, viszont ezen a szinten finoman szólva is pőre Atecát kapunk, lemezfelnivel. Kicsit följebb érdemes nézelődni, tesztautónk a Style Wave szinten bőven 9 millió fölötti árcédulát visel. Egy Tiguan - amiben lényegében ugyanezeket az extrákat kaphatjuk meg, ugyanezzel a technikával – bő egymillióval drágább. Az Ateca ennyiért rendkívül jó hajtásláncot, általános körülmények között használható futóművet, pihentető vezetést és utazást kínál. Anyukák, hétvégi sofőrök autója az Ateca, de az Alcantara üléshuzatért mindenki irigyelni fogja őket.