A Scenic lehet ez egyik búcsúzó, az egyterűség hiába praktikus, manapság nem menő
Az elmúlt másfél évtizedben komoly konszernné fejlődött a Renault. A román Dacia virágzó márka lett a francia irányítás alatt, továbbá a Ladát is sikerült megszerezniük, ezen felül a Nissannal is szövetségre léptek, amibe már a Mitsubishi is beletartozik. Az idők viszont változnak, a vevői igények drasztikusan mások, mint 10 évvel ezelőtt, így a gyártóknak is stratégiát kell váltani. A Renault jövőjét tartalmazó stratégiát január 14-én hozzák nyilvánosságra, annyi azonban már kiszivárgott, hogy jelentős költségcsökkentésre készülnek, amit elsősorban a kínálat megnyirbálásával kívánnak elérni.
A Renault-nak egy ideje nem fekszik a középkategória, ezért a Talisman eltűnhet, a Latitude nevű elődje sem volt sikeres
A mai trendeket és az eladási számokat nézve viszonylag egyértelmű, hogy mely modellek tűnhetnek el. A középkategóriás
Talisman lehet az egyik búcsúzó, ami iránt már 2019-ben is 50%-kal csökkent a kereslet, így mindössze 16 ezer példányt sikerült értékesíteni az európai piacon. Vélhetően az egyterűek napja is meg vannak számlálva. A kivégzendő modellek listáján szinte biztosan bérelt helye van az crossover-egyterű keverékeként újjászületett
Espacenak, továbbá a praktikumban sokat romló
Scenic is eltűnhet.
A gyártó is érezte, hogy crossoveresíteni kell az egyterűt, de így sem lett kelendő az Espace
A francia gyártó továbbra is fontosnak tartja a japánokkal történő együttműködést, így ebben nem várható változás, illetve azért sem, mert már számos közös projekt fut most is. A kínai piacon viszont eddig nem sikerült kiemelkedő eredményt elérni, így a jövőben - akár helyi gyártókkal összeállva - várható egy nagyobb ütemű terjeszkedés. Az elektromos modellek továbbra is fontosak a gyártó számára, ezért gőzerővel zajlik a fejlesztés, a
Megane eVision koncepcióautóból kiindulva pedig elképzelhető, hogy a népszerű kompakt következő generációja már elektromosként (is) készül.
A Renault így jelzi, hogy a következő Megane elektromos lehet
A Renaultkalipszis találóbbnak hangzik az ilyen „akasszuk fel magunkat” stratégiákra. Lesz ebből még hiszti a francia szakszervezeteknél, ők nem tehetik meg azt, mint az Agnelli család, hogy átírják az egész hóbelebancot egy londoni székhelyszolgáltató címére, ha ott jobb az adózás. A jelenlegi politikai széljárásban még az sem kizárt, hogy visszakerülnek többségi állami tulajdonba.
Eddig sem tudtunk nagyobb kategóriákban sikereket elérni, mégis ezektől függ a fennmaradásunk. Mi ez, ha nem a 22-es csapdája? 😀
Pár apróság hiányzik a cikkből, csak a kontextusból:
Az a stratégia az új vezér, a bepuccsolt Ghosn-t félszívvel helyettesítő Bolloré helyére érkezett Luca de Meo munkája. Őt már az Alfánál nagy reménységnek tekintették, aztán a legtöbb koponyával együtt távozott a VW csoporthoz a Marchione őrület idején (VW Marketing igazgató, majd a Seat vezetője). Mondjuk ennél a szóviccnél jobb nevet is találhattak volna, bár kétségkívül fülbemászó.
A Renault vezérigazgatói állás de Meo eddigi legkomolyabb állása eddig, és eddigi legnehezebb is.
„ezen felül a Nissannal is szövetségre léptek, amibe már a Mitsubishi is beletartozik.”
Vagyis 22 éve eladták a cég felét (Renault Trucks) a Volvónak, hogy beletegyék az érte járó pénzt a döglődő Nissanba. Ezért van egy elvileg tekintélyes beleszólásuk a japán gyártóba, amit a japán kormány igen gusztustalan módon elszabotált.
Tehát most itt állnak egy „szövetséggel” amiben jelenleg megpróbálják kívülről kicsinálni őket. A szavazati joguk eddig nem sokat hozott nekik, épeszű külföldi pedig nem fog többé japánba menni menedzsernek.
Emellett itt vannak egy olyan kor küszöbén, ami valószínűleg az autóipar történetének egyik legfontosabb pillanata, és minden cselekedetük fontos lehet ahogy az is hogy miről maradnak le.