Közel 14 évvel ezelőtt, 2005 őszén, a Frankfurti Autószalonon debütált a harmadik generációs Toyota RAV4. Ehhez képest egészen jól tartja magát
Taktikusak a japánok, az egyszer biztos, a két generációval ezelőtti RAV4 is nagyon erősen aláhúzza azt, hogy mennyire iszonyatosan jó
az új. Pedig ez sem rossz, de nekem mégis egy kicsit veterán. Nem azért, mert csakis új autókhoz vagyok szokva, hanem azért, mert a saját, 2004-es gyártású Priusomat (hajtáslánca miatt) egy sokkalta modernebb autónak tartom. A RAV4 harmadik (XA30) szériájából még nem készült hibrid, az csak a következőből jelent meg, a mostaniból pedig már az viszi a fő vonalat.
Csomagtérajtóra szerelt pótkereket csak a facelift előtt kapott. Igazi japán autó, így a hátsó ajtó nálunk a pakolást némileg hátráltatva a járda felé nyílik
De mit is tudott a harmadik RAV4? Mai szemmel nézve meglepően kompakt volt, hiszen mindössze 4,32 méter hosszú. Nagyobbnak tűnik amúgy, helykínálatával sincs gond, de azért le kell szögezni, nem sokkalta, de persze azért tágasabb, mint egy első Auris. A formavilág és az anyagminőség is onnan ismerős. A mai RAV4-ből visszapillantva erős volt a két generációnyi fejlődése. Miért hasonlítgatom ennyire az újhoz? Mert ebből az adott példányból is egy új RAV4 Hybridbe ült át tulajdonosa. Oké, nem a legújabba, hanem a tavaly kifutott
negyedik generációsba. Panaszra nemigen volt oka az elmúlt bő 10 évben, ameddig hajtotta az autót, amit szinte újonnan vett. Hűségét jelzi, hogy végig márkaszervizbe hordta, évente nagyjából egyszer, hiszen a 11 éves autó 169 ezer kilométeres futása mutatja: elég volt az évi egy karbantartás a 15 ezer kilométeres szervizciklussal.
Formavilágával és anyagaival is az első Aurist idézi a beltér. Kesztyűtartó-rekeszből kettő is van, ám egyik sem túlzottan nagy. A kormánykerék elektronikus szervós
Nincs gond a helykínálattal, az ülések kárpitozása és tömése is tartós
Ajtózsebeket elöl-hátul kapunk, az elektromos ablakokból természetesen csak a sofőré automata (egy nyomásra végigfutó)
Valódi hiba nem adódott, egy-egy nyikorgást kellett megszüntetni, letört tükröt cseréltetni az olajokon túl, továbbá persze itt is kiszakadtak az amúgy még jó lengéscsillapítók gumiharangjai, s a tulaj volt olyan pedáns, hogy azokat közel 100 ezer forintért kicseréltette. Ezek után nem is meglepő, hogy ez a RAV4 elég gyorsan eladta magát a Használtautón, pedig nem ez volt a legolcsóbb. Aki ismeri a piacot, meg a Toyota 2.2 D-4D és D-CAT motorjait, az tudja, hogy azok bizony olcsóbbak, mint ez a sima szívó benzines, ami
megbízhatóságból pont azt tudja, amit a hibridek, kábé örök életű.
Viszont fogyasztásban nagyon más, városban odafigyeléssel vihető csak 11 liter alá az étvágya, de országúton se fog 7 liter alá menni. Őszintén bevallom, ennek a RAV4-nek ez a legnagyobb hátránya.
A karbantartottságot jelzi a nemrégiben cserélt féktárcsa, a nyári gumik még jók, a téliek szinte újak voltak
A 152 lóerős, 194 Nm nyomatékot adó benzinmotor ugyanis élénkebben viszi, mint azt várnám, pláne úgy, hogy összkerékhajtással és egy 4 fokozatú automata váltóval társították. Tudom, a 4 fokozatú automaták ma már eléggé megmosolyogtatók, a váltás is lassú és kimért, de igazából teszi a dolgát a szerkezet, s még mindig fényévekkel kényelmesebb egy ilyen váltó, mint egy kézi. Ráadásul ahogyan a motor, ez is tartós. Az összkerékhajtás is teljesen automata, a RAV4 ugyanakkor 19 centis hasmagasságával és 28 fokos első, 24 fokos hátsó terepszögével jóval többet tud adni, mint amit a valódi terepképességeket általában el nem váró vevők áhítanak. A RAV4-eket jellemzően kizárólag aszfaltozott, legfeljebb földúton használják, ott pedig teljesen jól mozog. Az Euro4-es benzines gázreakciója ma már valószerűtlenül élénk, induláskor a váltó sem teketóriázik, csak a kapcsolásoknál. Összességében tehát korrektül viselkedik.
Nem mentek sokat ezzel az autóval, fogyasztása miatt most is az átlagnál kevesebbet autózóknak ajánlható
Alapból sem kicsi, 450 literes, a kissé nagy helyigénnyel, oldalra nyíló ajtón keresztül jól pakolható csomagtér. Az ülésdöntés 40:20:40-es osztással, szinte sík padlóval megy
A fogyasztásával én nagyon nem tudnék együtt élni, de úgy néz ki, bőven van, aki igen, hiszen erre - a példásan dokumentált előéletű és 2,99 millió forintért hirdetett - autóra többen is jelentkeztek, s 2,9 millió forintért viszonylag gyorsan el is kelt. Még úgy is, hogy kényes fekete fényezése a több korábbi polírozás ellenére sem volt hibátlan (nem is lehetne az 11 évesen...). Árát pedig nagyon keményen beárazta a piac: a benzines RAV4-ek érezhetően, talán túlzottan is drágábbak a dízeleknél. Utóbbiak ugyanis nagyjából egy komplett motorfelújítás árával szerényebb árért forognak. Ha tehát valaki sokat autózik, igazából jól járhat egy gázolajos RAV4-gyel is, hiszen egyrészt lehet mázlija, s akár meg is úszhatja a motorhibát, ha pedig mégis beüt valami költségesebb, ami valójában minden sokat futott modern dízelnél lebeg (igaz, a D-CAT motornál elég erősen), akkor még mindig ott lehet rá a pénz. A keveset (napi 100 kilométer alatt) autózóknak azonban vélhetően jobb választás a benzines, mint például ez.
Élénk a gázreakció, korrekt a 12 másodperces 100-as sprint, erőből igazából nincs hiány, s a szívó benzinmotor megbízhatósága is remek
Józan érv igazából nincs egy ilyen, már korosabb, persze az autópark átlagánál így is fiatalabb RAV4 mellett, mert méretéhez képest benzinesként torkos. Hiába egy divatos SUV, a könnyedén 5-6 litert fogyasztó mai hibrid mellett már tényleg matuzsálemként hat, hiszen az konkrétan fele étvágyú. Árban viszont bő háromszorosa ennek, s jegyezzük meg, a piac átlagához mérten még ez is egy drága autó, hiszen a vevők zöme a 1,5-2 milliós tartományból vadászik. Onnan egy felfelé kacsintás, s nem is rossz, pláne azért, mert aki RAV4-re voksol, talán előbb-utóbb eljut majd a hibridekhez is. Igaz, az most még használtan is elég drága, az előző generációból is 6,5 millió forint körül kezdődik. Az sem alaptalanul persze, a piac mindent beáraz.
Fogyasztás-fetisisztáknak nem, a megbízható autót, SUV-t keresőknek viszont ajánlható a két generációval ezelőtti RAV4 is
