Jól mutat a Korando negyedik generációja, főként a narancs fényezéssel. A 2019-ben érkezett modellből tavaly 613 példányt értékesítettek
A Kia és a Hyundai mellett a SsangYong a harmadik Dél-koreai márka, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend idehaza. Jól mutatja ezt az a tény, hogy tavaly a csökkenő piacon is másfélszeresére növelte hazai eladásait. Nem véletlen ez a növekedés, hiszen 2019 tavaszán Genfben mutatkozott be a Korando, amely még az év ősszel megérkezett a kereskedésekbe. A 2019-es utolsó negyedévben már nem tudott sokat tornászni a számokon, tavaly viszont már minden esélye megvolt, hogy felvegye a harcot a közvetlen versenytársakkal, nevesen a Kia Sportage/Hyundai Tucson párossal. Előbbiből 1336, utóbbiból 1334 darab talált gazdára, ami fej-fej melletti küzdelmet jelent, a Korando ettől jócskán elmarad a maga 613 darabjával. Önmagában a bő 600 példány viszont szép szám, sőt: az új generációnak köszönhetően a Korando hozta a piac legjelentősebb százalékos növekedését. Nem véletlen, van pár ütőkártyája a modellnek, aminek ragyogását épp beárnyékolja a SsangYong decemberben kért csődvédelme, azonban a gyáriak szerint inkább csak egy biztonsági lépés.
Szubjektív, de a dél-koreai márkák közül talán a legszebb megjelenést hozza a Korando a belső teret illetően. Jó az összhang és itt-ott prémium szintű dolgokat is fellelhetünk
1982. Idáig kell visszamenni a Korando történelemben, ekkor látta meg a napvilágot az első generáció, ami egy háromajtós mini SUV, pontosabban egy egy valódi terepjáró volt külsejét és hajtásláncát tekintve. Generációról generációra alakult át a forma, ami egyre európaibbá formálódott, a most futó negyedik széria pedig már csak halványan emlékeztet az ázsiai formavilágra. A külső itt-ott a Tivolira hajaz, persze ki lehet szúrni, hogy minden dimenziójában nagyobb modellel van dolgunk. A tesztautó Reddish narancs színe tökéletesen passzol a formához, egyben ki is emeli a mai szürke skálából, ami az utakon lévő autók jelentős részére jellemző.
Bőséges hely áll rendelkezésre elöl és hátul is, az ülések anyaga lehetne némileg finomabb. Ezt leszámítva rendben van a beltér
Kinyitva az ajtót szintén kellemes meglepetés fogad. A beltér szép, átgondolt, látszik, hogy nem sajnálták az időt a tervezők, hogy minél jobbat alkossanak. Már az ablakemelők és a körötte lévő kapcsolók is mutatósak, már-már prémiumautós megjelenést képviselnek. Tovább haladva hasonlókat lehet elmondani a váltó alakjáról és a körülötte lévő gombokról, a klíma tekerő- és nyomógombjairól. Mindenhez jó hozzányúlni, nyomkodni és tekergetni. Azaz majdnem mindenhez. A kárpit már szemre is kicsit fényes, megfogva pedig inkább a műszálas anyag jut róla eszünkbe, mintsem egy szövet. A bőr kárpittal természetesen teljesen más lenne az élmény. A kormány bőrözése viszont hibátlan, jó, finom a tapintása, amely szintén prémium érzetet ad.
Oldalról van némi Tivoli beütése, a Korando azonban egy mérettel nagyobb kategóriába esik. A 18-as felnik ellenére a komfort jó, amit a ballonos abroncsoknak is köszönhetünk
Az ülések lapja lehetne hosszabb és előnyére válna, ha az ülőlap meredekségén is lehetne állítani. Az első beállításnál ezeket hiányoltam, a vezetés során viszont nem volt zavaró ezek hiánya, kényelmesen lehet utazni akár több órán keresztül is. Az előttünk lévő vetített műszeregység szintén átgondolt és szép megjelenést kapott. Ráadás, hogy a hagyományos analóg, kör műszereken kívül további vagány dizájnok közül választhatunk. A rendszer menüje logikus, jól áttekinthető, gyorsan megtanulható, hogy mit hol kell keresni. A középső infotainment kijelző menü tervezésénél mintha kicsit elfogyott volna a kreativitás. Vannak dedikált gombok, ami jó, de maga a menü és annak kezelése valahogy nem állt össze nekem logikailag.
A váltó és a klíma környékét nézve azt gondolhatjuk, hogy prémiumautóban ülünk. Az anyagminőség, a formák és a színvilág ugyanis ezt tükrözi vissza
Manapság már előnyként lehet felhozni, hogy a klímát és ülésfűtést fizikai gombokkal lehet vezérelni, nem pedig menük mélyén turkálva az érintőképernyőn. A Korando nem csak tágas elöl és hátul, tárolórekeszből is van bőven. A számos italtartó mellett egyéb zsebeket is találunk az ajtókban. A méretes kesztyűtartó mellett a középső könyöklő alatt is van egy méretesebb tárolórekesz. A csomagtartó alapesetben kicsinek tűnik, a padló lesüllyesztésével viszont már bőven van hely. Szintén pozitívumként említhető, hogy a csomagtérben négy fület is elhelyeztek, amelyhez rögzíteni lehet a rakományt, ezen felül pedig szivargyújtó csatlakozó is helyet kapott.
A 10,25 colos digitális műszerfalon több számláló közül is választhatunk
Ellátmányt tekintve a Style+ felszereltség részét képzi az első ülésfűtés, a kormányfűtés, a kétzónás klíma, az első LED-es ködlámpák és a krómozott hűtőmaszk, a 18 colos felnik és az első-hátsó parkolóradar. Ezen felül feláras extraként került bele a 10,25 colos, grafikus műszerfal 179 ezer Ft-ért, továbbá a metálfényezés 159 ezerért és az Aisin hatgangos automata váltó 499 ezer forintért. A Style+ 6,999 alapárhoz ezeket hozzáadva a tesztautó 7,8 milliós ára korrektnek mondató. Az 1,5 literes turbós GDI jól együttműködik az automatával, a 163 lóerő és 260 Nm forgatónyomaték dinamikusan mozgatja az 1,4 tonnás crossovert.
A csomagtér padlója alapesetben magas, amit 15 centivel mélyebbre lehet süllyeszteni. Pozitívum, hogy négy fém rögzítőfül és szivargyújtó is helyet kapott a puttonyban
Vezetni is jó, az elöl McPherson és hátul multi-link futómű kényelmes utazást és jó stabilitást biztosít, a komforthoz hozzájárulnak a ballonos abroncsok is.
A kormányzás pontos, a váltó is gyorsan veszi a lapot, ha mélyebbre nyomjuk a gázpedált. Egyedül a fékkel nem tudok kibékülni, aminek nem a hatásfokával van gond, hanem a kezelhetőségével. Nagyon rugalmas a pedál, nagyobb fékezésnél folyamatosan lehet nyomni egyre mélyebbre, ami nem megszokott. Álló helyben is közel padlóig be lehet nyomni, kicsi az ellenállása, úgy hat, mintha levegős lenne a rendszer, persze nem az, a hatása tökéletes. A start/stop rendszer is kiszámíthatatlan. Van hogy jól működik, van, hogy pár másodperc állás után már újraindít.
Az 1,5 literes turbós benzines 163 lóerőt és 260 Nm forgatónyomatékot ad. A motor az Aisin automatával jó párost alkot
Az ünnepi forgatagban autózva, amikor többet áll az ember dugóban, mint halad, egy idő után megszűnt működni a start/stop, így 13,5 literes átlagfogyasztás volt a maximum, amit láttam a fogyasztásmérőn, persze városban. Esélyt adva egy nullázással megnéztem, hogy haladós külvárosi, némi M0-ás tempó mellett mire képes. 9.5-10.5 l/100 km körüli érték adódott. Ez már barátibb, ugyanakkor jogos, ha sokalljuk. A helyzet viszont az, hogy egy ekkora autó ilyen motorral és automatával reálisan fogyaszt ennyit. Egy fejlettebb start/stoppal minden bizonnyal jobb értéket is tudna, remélhetőleg a modellfrissítés során ezt kiküszöbölik a fékrendszerrel együtt. Ezeket leszámítva korrekt autó a Korando, amely számos extrát tud még adni. A fullextrás kivitelre akár 11 milliót is el lehet költeni. Egy biztos. Ha dél-koreai márkában gondolkodunk mindenképpen érdemes számításba venni a SsangYongot, simán lehet, hogy ez lesz a megfelelő vétel, amivel biztos nem járunk majd rosszul; a garancia náluk is nagyvonalú: 5 év/150 000 km.
Nem csak elöl, hátulról is mutatós a Korando. Alapára 6,3 millióról indul, a tesztelt modell 7,8 milliót kóstál. Ár-érték arányban jó választásnak mondható a Korando
Értékelés
Pozitív
Tágas és szép beltér, jó vezethetőség, kényelmes futómű, korrekt ár
Negatív
Magas fogyasztás, rugalmas fékpedál
Árak
Tesztmodell alapára
6 299 000 Ft (2021.01.09.)
Tesztautó ára
7 836 000 Ft (2021.01.09.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1497 cm3
Teljesítmény:
120 kW (163 LE) 5500 1/min-nél
Nyomaték:
260 Nm 1500-4000 1/min-nél
Gyári vegyes fogyasztás:
7,1 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
városi terepjáró (crossover)
Belső szélesség elöl:
1480 mm
Belső szélesség hátul:
1470 mm
Belmagasság elöl:
940-1010 mm
Belmagasság hátul:
950 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
290 mm
Ülőlap hossza elöl:
500 mm
Ülőlap hossza hátul:
500 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1340 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
1040 mm
Csomagtér magassága:
360-530 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1630 mm
Raktérnyílás szélessége:
1100 mm
Raktérnyílás magassága:
770 mm
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
1497 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
automata (6 fokozatú tiptronic) sebesség
Nyomaték:
260 Nm 1500-4000 1/min-nél
Teljesítmény:
120 kW (163 LE) 5500 1/min-nél
Menetteljesítmény
Gyári vegyes fogyasztás:
7,1 l/100km
Fogyasztás a használónál:
9,5 l/100km
Érdemes-e csődvédelem alatt álló márkától autót venni, „mentsük meg őket” jelmondattal, vagy épp ellenkezőleg, mert mi lesz majd az alkatrészellátással, ha bedőlnek? Nehéz kérdés. Egy méltatlanul mellőzött márka a Hyundai-Kia csoport árnyékában, nagy kár lenne értük. Azon kevesek közé tartozom, akiknél a „kiteljesedés” a Rodius-Actyon érában volt, nagyon bírtam azt a különcséget, de ezek is ott vannak a szeren, főleg az aktuális Rexton. És tényleg egyre több SY bukkan fel a magyar utakon, nemcsak az újak közül, hanem hozogatják be a régebbi Kyronokat, Rextonokat is, amiket gyakran trélert húzva látni.
Ritka undorító autó volt a rodius.. ízlésficam level100.
A rexton már elment.
Kedves Aurelius!
Volt valaha régen egy tanárom, akinek nem éppen a legszebb felesége volt. Mikor megkérdeztem tőle, hogy tudta elvenni feleségül, röviden ezt válaszolta: Az első feleségem egy szőke istennő volt, fél év alatt elszerették, őt tuti nem fogják és ne a külsőt nézzem, a belső fontosabb.. A Rodiussal is hasonló a helyzet. Lehet, hogy először csúnyának tűnik, de amikor beleülsz ezt az érzést már el is felejted. Hűséges, megbízható technika 16 évesen és több, mint 500000 km-rel a motorjában. Sem a motor, sem az automata váltó még nem volt megbontva. Ne felejtsd el, mindkettő Mercedes technika. Ha a kötelező szervizeket megkapja, a motorban tízezrenként, a váltóban hatvanezer kilométerenként olajat cserélsz a gyári minőségben, ha csak jó minőségű üzemanyagot tankolsz, akkor elnyűhetetlen szerkezet. Negatívum a drága alkatrészár, amit komolyabb utánjárással jelentősen lehet csökkenteni, valamint a futómű, amit évente át, kell nézni. Ez azonban nem csak a Rodiusra jellemző. Sajnos ezek a „minőségi” magyar utak a legtöbb autó futóművét hamar tönkreteszik. Végezetül még annyit- nem sok olyan autót tudsz mutatni a piacon amivel egy háromgyermekes család plusz esetleg két nagyszülő és a csomagok egy nyaralásra ilyen kényelemben tudnának utazni. Tudod ezek azok az emberek akiknek a belbecs többet ér a külcsínnél.
Mire elkészül egy pofás széria mindjárt a csöd szélén vannak. Lancia, saab , vajon őméltósága a következő ?