A nyestek is szeretik a Mazdákat

Már lassan két hónapja rendelhető itthon a Mazda3 harmadik generációja, ami ugyebár Frankfurtban debütált, s amit már előtte minden adatával ismerhettünk. Nagy dobpergés közepette érkezett, hiszen néhány példányával saját lábán jutott el hirosimai gyártóhelyéről a Frankfurti Autószalonra. Ha csak egy hosszú hétvégére, péntektől hétfőig, így a szokásosnál rövidebb tesztetapra, de elsők közt sikerült megszereznünk az egyik tesztpéldányt, rögtön a legérdekesebbet, a gyári várakozások szerint majdan az eladások javát adó 2,0 literes, 120 lóerős, azaz G120 Skyactiv motorral szerelt ötajtós Sport verziót.
Bevallom, személy szerint is nagyon vártam ezt az autót, s továbbra is nagyon esélyesnek tartom az Év Autója címre, amire valóban van sansza. Mivel dobhatnánk fel a fotózását? E kérdés nem igényelt sok tanakodást, hiszen egyik kollégánk rendelkezik egy elődmodellel, egy 2009-es gyártású, most kifutott verzióval. Bár az övé az alap, 1,6 literes, 105 lóerős és azon motor esetén fullextrás (TX Plus felszereltségű), a tesztautó pedig a jelenlegi motorkínálat második lépcsője, ott pedig a belépő ellátmányú, a két autó mégis illett egymáshoz. Már csak azért is, mert áruk hasonló. Az 1.6-os TX Plus 2009-ben 5 439 900 forint volt, a G120 Challenge most 5 299 900 forint. És ma már kevesebbet is ér a világpiacon ennyi forint, és a mai Mazda3 bizony fényévekkel jobb a réginél. Úgy persze, hogy az sem rossz. Ha először a "régi", valóban 2009-es gyártású, de 2010 őszéig szalonban parkolt autóba ülünk, amiben mindössze 56 ezer kilométer van, egy újszerű és teljesen korrekt autóban érezzük magunkat. És az új? Ez bizony a mai etalon, de ezt majd részletesen a tesztben, most térjünk vissza ezen írás témájához, a fotózási kalandhoz.
Ha már egymás mellé tettük a két Mazda3-ast, a piacról most kifutót és a most befutót, elhívtuk a fotózáshoz Lázár Pétert, aki nem egy nagy celeb, viszont neve kezd összeforrni a Mazdával. Második hatosa mellett az elmúlt években komoly szerelembe esett egy NB MX-5-tel, s miután a Mazda Motor Hungary is megismerte egészen művészi autófotóit, két újságíró mellett ő volt az a blogger, aki Magyarországról részt vehetett a Mazda3 Hirosima-Frankfurt expedícióján, pontosabban annak Tyumen-Moszkva etapján. Ő tehát már egy hetet élt úttalan utakon az új Mazda3-ban, majd elkísérte a már hazai autókat a szalonokban tartott premierekre is (beszámolói a peterlazar.com címen olvashatók). Az autóról kérdezve röviden csak annyit mondott, hogy a G120-as motor teljesen elegendő hozzá, meg persze azt, hogy jó volt benne az az egy hét, s jó volt itthon is vezetni, bár a magyar utakon sajnos feltűnt, hogy azok néhol nem jobbak, mint az oroszországiak, a hozzánk érkezett autókra húzott Toyo abroncsok pedig zajosak - ezt sajnos meg tudjuk erősíteni. Amúgy az autót a kategória egyik legjobbjának tartja - bevallottan nem elfogulatlanul, ezért inkább azt javasolta: próbáljuk ki.
A formákat persze aktívan elemeztük, ha már egymás mellé tettük a két, a régi és az új hármast. Egyértelmű a rokoni kapcsolat, s bár a régi sem elavult, az új sokkal üdítőbb. Szemből sokan hatosnak vélik - tapasztaltuk magunk is, ám a részletfanatikus Péter szerint ez hiba, hiszen a hármasnál sokkal feljebb került az embléma. Neki még a korábbi hatosa van, így azzal nem lett volna értelme fotózni az új hármast, de azért elképzeltük, s közben küzdöttünk a hol kisütő, hol elbújó napsugarakkal. És nyilván lett volna még egy csomó beállítás, amit megejtettünk volna, de odajött hozzánk egy srác - ami az Infopark területén, ahol fotóztunk, egyáltalán nem ritka, ugyanis a biztonsági őrök ádázul védik a területet, nehogy kihasználjuk azt az autók hátteréül.
A srác viszont ezúttal nem az őr volt, hanem egy szlovén mazdás, aki gépkönyvéből megtalálta, hogy ott van a Mazda Motor Hungary központja, s mivel látta, hogy Mazdákat fotózunk, tőlünk kért segítséget. Autója vészüzemmódba kapcsolt és nemigen ment. Műszerfalán az "SCBS Inspection Required" felirat és a motorhiba piktogramja világított, de valójában persze nem az volt a probléma, hogy a Smart City Brake Support, azaz a városi koccanásgátló nem ment az autójában, hanem, hogy az egész autó erőtlen volt. Mindez szombat délután fél egykor, amikor már egyetlen Mazda-szerviz sem volt nyitva. Péternek persze jócskán vannak mazdás kapcsolatai, s hamar kiderült, hogy miből eredhet a hiba: a nyestek a Mazdák gumicsöveit is szeretik elrágcsálni, jó eséllyel az lesz a gond, magától új hatos még nem produkált ilyet. Következett tehát egy kis matatás a motortérben a 2,2 literes dízel körül, ahol egyébként túlzottan sok hely nincs, de meglett a valóban megdézsmált, lyukas vákuumcső, ami bizony valóban gátolta a változó geometriájú turbó működését. Péter egy teljesen hagyományos szigetelőszalaggal alaposan körbetekerte a csövet, majd visszarakta. Következett a próbakör, s az autó hibátlanul üzemelt, de ott világított a hibafelirat a műszerfalán.
Sok volt a kérdőjel még: ki tudja azt most törölni, ehhez egyébként csak az egységes EOBD2-csatlakozó és a megfelelő szoftver, meg persze egy számítógép szükséges, de persze nyilvánvaló volt, hogy a cső sem biztos, hogy tökéletes lesz. Így hiába lett volna (persze nem épp nálunk) eszköz, inkább szervizt kívántunk keresni. Némi okostelefonos keresgélés után akadtunk a KwikFit (korábban Speedy) gyorsszerviz budaörsi telepére, ahol fogadták az új hatost, hiszen 13 óráig nyitva vannak szombaton is. Péter rögtön mondta, hogy elkíséri őket, hogy biztosan odaérjenek. Mi pedig még gyorsan megkértük, hogy készíthessünk róla egy fotót az új hármassal, majd robogtunk volna mi is tovább, hiszen a tervezett idővel már rég elcsúsztunk. De csak robogtunk volna, ugyanis szerelés közben a korábban a jobb fotó érdekében felkapcsolt fényszórójú, ráadásul bekapcsolt hifijű kifutó hármas akkuja lemerült. Bikakábel szerencsére volt abban, Péter 2.2-es dízelének akkujáról pedig rögtön ment az indítása, csak ugyebár ez is időbe telt.
Következhetett tehát a KwiKFit felkeresése - már csak Péternek és a szlovén csapatnak, mi már csak telefonon keresztül tudtuk meg, hogy a kaland kellemes volt. Bár a cég új neve elsőre nehézkesnek tűnik, a gyorsjavításra utalva valóban megjegyezhető lesz, és úgy tűnik, hogy érdemes is lesz megjegyezni, mert nagyon korrektül próbáltak segíteni a zárás idejében betoppant mazdásoknak. Bár szoftverük nem ismerte a legújabb Mazda6-ost, a korábbi 2,2-es dízel értékeit megnézték, s azokat kapták a javított vákuumcsővel, tehát a turbó megfelelően dolgozott. Új csövet ugyan nem tudtak adni, de a hibakódot törölték, s az nem jött vissza. Az autó tehát készen állt arra, hogy visszavigye gazdáját Ljubljanába, s majd ott menjen egy márkaszervizbe. Sokan feltehetik a kérdést, hogy mibe került mindez? Egy kézfogásba, ami tiszteletre méltó. Még bámulatosabb volt látni, hogy egy Mazda-fanatikus milyen komoly segítség lehet márkatársainak. Még jó, hogy Pétert megkértük, hogy jöjjön el velünk fotózni. Ezt persze a közösen lőtt képek is mutatják, semmiképp sem volt eredménytelen a szombat déli kalandunk - ami természetesen a blogger Lázár Péter szemszögéből[/url] is elolvasható.