A német origami – 20 éves az Opel Zafira

Két fontos, a 2000-es éveket meghatározó irányzat kezdett formát ölteni a ’90-es évek végén. A prémium márkák már látták előre, mi lesz a 2010-es évek slágere, ezért az SUV-kre alapoztak, a többieknek kicsit más, de nem kevésbé kifizetődő sors jutott. Az MPV (Multi-Purpose Vehicle) szegmens virágkorát élte a 2000-es évek elején, ezt persze az Opel is alaposan meglovagolta és

1999 januárjában, éppen 20 évvel ezelőtt bemutatta első igazán sikeres hétszemélyes modelljét, a Zafirát.

Többfunkciós járműként nem csak a hétköznapokban, de hétvégén szabadidő-autóként és utazóautóként is tökéletesen helyt kellett állnia, ezért különleges megoldásokkal látták el és hasonlóan okosan oldották meg a számukra új kategória követelményeit, mint azt legtöbb modelljüknél megismerte a közönség.
Kompakt méretekben gondolkoztak, a célközönség az volt, akinek az Astra már nem volt elég méretben. Éppen egy évvel korábban, 1998-ban mutatkozott be az Astra G, a Szentgotthárdon is gyártott sikeres elődöt követően a G-t sem követte kisebb érdeklődés. Az új padlólemez jól jött egy hangyányit nagyobb autó kivitelezéséhez, a Zafirához ezt használták fel, de a kombi Astráéhoz képest is közel 8 centivel nyújtották meg a tengelytávját. Méreteit tekintve sem túl nagy a különbség, hossza alig három centivel több csak a kombinál, és szélessége is csak 3,3 centiméterrel bővebb, a Zafira tehát az MPV-k között is a kompaktabb fazon.
Formatervében szintén alaposan visszaköszön a G Astra, leszámítva a fényezetlen műanyag díszléceket és kerékjárati íveket, amikkel optikailag kicsit kecsesebbre sikerült rajzolni a formát. Számos alkatrésze is megegyezik a kompakt Astráéval, de amiben igazán többet nyújt, azt a hatalmas bendőben érdemes keresni.

Helykínálata trükkös, a hagyományos ötajtós karosszéria háromsornyi ülést rejt, az új megoldás pedig Flex7 néven debütált.

Az ötlet persze nem volt újdonság, az európai modellek között viszont egész korán lépett az Opel ebbe a szegmensbe. A Flex7 lényege a csomagtér padlójába csomagolható két plusz ülés, melyek finoman szólva is leginkább szükségülések, rövid távra, vagy csak egészen pici gyerekek számára volt használható. Ennél viszont többről volt szó, ugyanis ötülésesként használva rendkívül nagy lábteret lehetett kialakítani a második sorban, a padot sínen lehetett mozgatni. Volt egy olyan előnye is, hogy az ülőlapot felhajtva, egészen közel lehetett tolni az első sorhoz, ezzel tisztességes rakteret kaphattunk, de ha kellett, akkor a jobb első ülés támláját is előrebuktathattuk.
Az utastér variálhatósága elvarázsolta a vevőket, és bár használhatósága a kis alapterület miatt nem volt épp maradéktalanul élvezhető, sokan szerették és szeretik a mai napig. Hét üléssel 150 liternyi csomagtér marad csupán, ami nem hogy hét, de két személy pakkjának is meglehetősen kevés, ötülésesként viszont nem csak tágas, de nagy rakterű autót használhattak a tulajdonosok. A beltér anyaghasználatában nincs meglepő, a korra jellemző egyszerű, rideg műanyagok mellett puhított műanyagból készült műszerfal és egyszerű szövet huzatok kaptak helyet. A beltér egyszerű anyagai miatt hamar elhasználódtak például az ajtóbehúzok és a kapcsolók, de főként

a műanyag kormányok kopása és a rajta lévő dudagombok kiszakadása is jellemző.

Motorkínálata hasonlóan alakult az Astráéhoz, alapként az 1,6-os szívó benzines volt elérhető, az 1,8-as és 2,0 literes mellett a legtöbben ezt a motort szerették. Dízelekből 2,0 literes és 2,2-es volt elérhető, az Astrában is szolgáló 1,7 literes Isuzu eredetű viszont nem, amit sokan hiányoltak, ezt a második generációnál figyelemben is vette az Opel. 2001-ben érkezett a nagyágyú, az Opel Performance Center kicsit megpiszkálta a Zafirát és 2,0 literes 200 lóerős turbómotort tett az orrába.

Megszületett a korszak leggyorsabb MPV-je,

a családi sportmodell pedig nem csak a motortérben, hanem kívül belül egészen egyedi arcot kapott. Az összes karosszériaelemet lefényezték a jellegzetes kék mellett piros és fekete modellek készültek. Az utastérben fekete és szürke összeállítású bőrhuzatos üléseket és kormányt találunk, az első gyér oldaltartású ülések helyett ráadásul sportosabb darabokat választottak.
A Zafira A futóműve alapvetően nem volt túl kényelmesre hangolva, a magas karosszéria biztonságos kanyarodását merevebb felfüggesztéssel kompenzálták, így sokan az OPC modellen kívül is a kemény futóműre panaszkodtak leginkább. A Zafira nem csak sikert hozott az Opelnek, a bochumi gyártósort a kihasználatlanság miatt a bezárás fenyegette, és ha az első Zafira nem lett volna sikeres, le is kapcsolják a 2000-es évek elején, ennek ellenére viszont még ma is termel. A Zafira három generációt élt meg, és míg az első kettőt kisebb kategóriába sorolták, addig a harmadik már a nagy MPV-k között indult, a harmadik sorban már használható méretű lábtérrel. A Zafira név most már nem csak egyterűn, hanem Life utótaggal a PSA-tól származó mikrobuszon is szerepel, mely épp a hetekben mutatkozott be, arról pedig egyelőre nincs hír, hogy a sikeres családi modellnek lesz-e negyedik generációja, jelenleg "Új Zafira" névvel szerepel a korábban Zafira Tourerként debütált harmadik generációs az Opel weboldalán.