A meglepetés. Subaru Forester használtteszt

A legendás, 1995-ös világbajnok Colin McRae rég elment, a nem kevésbé gyors, 2001-es legjobb Richard Burns is. Petter Solberg 2003-ban ért csúcsra a márkával, amely aztán szép lassan ki is kopott a WRC-ből. A Subaru pedig új vizekre evezett, bár ma is van még bitang utcai Impreza, s bár ahol nívósabb raliversenyt rendeznek, ott még ma is mindig feltűnik néhány Impreza versenyautó. Újabban mindenesetre már egyre kevesebben azonosítják a Subarut az autósporttal, s ha őszinték akarunk lenni, a boxermotor/szimmetrikus összkerékhajtás kombó sem feltétlen hozza lázba az emberek többségét. Sebaj, legalább nem lett kommersz tucatkocsi a Subaruból, aki meg csak egyszer is vezette valamelyik modellt, az tudja, mi a dörgés. És rajongója a márkának. Nem pusztán az Impreza, kiváltképp a WRX STi, hanem az ugyancsak kiváló Legacy, az Outback vagy épp a Forester miatt. Utóbbi fejlődése tökéletesen mutatja a váltást: ahogy a Subaru távolodott a flatout imidzstől, úgy lett a kompakt, másképp fogalmazva passzentos, emelt hasmagasságú kombi Erdészből jó nagy, pihe-puha szabadidő-autó.
A próbált példány 2007-es modellévű, csöppet frissített második generációs 2006 második feléből, tehát még a viszonylag kicsi utas- és csomagterű, ellenben karakteres kiállású, géptetején az autóbolondot rendre jókedvre derítő töltőlevegő-lélegeztető nyílással. Meg keret nélküli ablakokkal. És 17 colos könnyűfém kerekekkel. A radarok utólagos extrák, s miképp szenzorok, karcok is vannak elöl-hátul, de csak a magyar utakon és parkolókban elkerülhetetlen mértékben.
Törve nem volt az autó, tulajdonosa újonnan itthon vásárolta szalonból, komoly alkuval is több mint 10 millió forintért. Előtte szolgálati járgányokat hajtott BMW-től Saabig, s amikor saját kocsi vásárlására került sor, Land Rover Defenderben, Lexus RX 450h-ban, Toyota Land Cruiserben gondolkodott. Mindenképp 4x4-est akart, egyben olyat, ami elsőrangú partner utazáskor is. A Defender ezen bukott el, az RX az árán, az LC meg az alvázas felépítésén. Forester? Subaru? Eszébe sem jutott. A dizájn (hiánya) okán. Aztán egy ismerőse tuningolt Impreza STi-je nyitotta fel a szemét, s végül a Land Cruiser-nézegetés alkalmával termett előtte Az autó. A Forester. Tesztkör egy manuális váltóssal, nehéz kuplung, nem az igazi.
Hogy azért kényelmes is legyen, s ne kelljen nap, mint nap a kuplunggal küzdeni, automata váltós 2.5 XT lett a dologból. Durva 230 lóerővel és 320 Nm-rel. Oké, ez a 4 fokozatú automatás nem gyorsul 100-ra 6, „csak” 7,6 mp alatt, de alkalomadtán így sem nehéz vele meglepni az autót vagy lenéző, vagy rá sem hederítő kihívókat. Plusz xenon, bőr, elöl ülésfűtés, Momo kormány, érintőképernyős navigáció, panorámatető, digitklíma, tempomat, menetstabilizáló, meg az „apró”. Például iránytű. Fogyasztás? Különösen odafigyelve és a városi forgalmat kerülve 8, rúgva, országúti vaddisznó-üzemmódban 14, nagy átlagban 10-11 l/100 km. Vállalható.
Mintha egy új világ nyílt volna – mondja a tulaj. Időközönként horgászva-vadászva, na meg telente, csúszós úton az összkerékhajtásnak és a 200 mm-es hasmagasságnak is hasznát vette, kemény terepezésre nem vitte kedvencét. A menetstabilizáló tán egyszer sem kapcsolt be. Élvezte a Forester teljesítményét, hangulatát, egyediségét, a hajtáslánc specialitásából származó viszonylag alacsony súlypontot és súlyelosztást, a pazar vezethetőséget.
Igen, szerinte sem a legszebbek és a legfinomabbak a felhasznált anyagok, de strapabírók, s jó minőségűek. Jelentősebb kopás a kormányon látszik (a 173 ezer km-nek megfelelően), a vezetőülés sincs vészesen kiülve. Már menet közben zörgés csak rossz úton bosszant, olyan körülmények között, ahol 100-ból 99 autó műanyagjai zörögnek. A turbóra mindig fokozottan ügyelt, hidegen sosem nyomta, hajtás után mindig gondosan visszahűtött. Olajból, alkatrészből márkaszervizben csakis gyárit kapott az autó, extra olajfogyasztásról, bekoszosodásról és kényszeres utántöltésről szerencsére nem tud beszámolni.
Abszolút megkímélt a kocsi szenzációs, újkorában nemzetközi év motorja-díjas, alumínium blokkos erőforrással, némi bububuval, s a magas építéshez képest nem ijesztő dőléssel-billegéssel. A kormány hihetetlen könnyű, viszont tempóval egész pontosnak tűnik. Érzetre a fék lehetne erősebb, "cserés" (nemsoká fel lesz újítva), az egyenesfutás meg lehetne stabilabb, de nem homlokráncolós mértékű. Az ülés kényelmes, az ideális üléspozíció úgyis megvolt, hogy a kormányoszlop csak le-fel állítható. A kasztni jól átlátható. Egyszer zárlatos lett az akkumulátor, egy-két visszajelző időnként bevillan – ilyenkor a szervizben megállapítják, hogy nincs „mögötte” baj, csak kontakthiba okozza. Vontatással túlterhelve sosem volt az autó, nincs is vonóhorog. A szervizkönyv bezzeg példásan vezetett. És eladó az autó? Meg még nem hirdette, de töpreng rajta. Fiatalabb, 1-2 éves használt autóért válna meg tőle, olyanért, amely maximum 30 ezer km-t futott. Nem meglepő mód a már tágasabb Forester is képben van, meg az Outback, na ja, a 2,0 literes, takarékos boxerdízellel…
A 2006-2007-es Forestereket 2,1 és 3,5 millió forint közötti jó nagy sávban árulják, 2.5 XT csemegéből automata váltóval egyet sem láttunk a Használtautó.hu oldalon. A bőrös/manuális váltós 230 lovasok 2,7 milliótól mennek. Azt tehát nem állíthatjuk, hogy a Subaru japánsága, megbízhatósága és egyedisége abszolút jó értéktartást eredményezne – ugyanez vevői szemszögből csábító. Aki nem akad fönn a relatíve magas fogyasztáson és a gyári alkatrészek árán, a Foresterrel nem igen lőhet mellé. Melegen ajánlott a kisebb benzinmotoros, a 2,0 literes is, hóban-sárban azzal is lazán lehet meglepetést okozni. Másoknak. A sofőrnek az autó nem fog se meglepetést, se csalódást okozni. Örömet annál inkább.