A megállás tudománya – II. rész

Az idei téligumi-teszten (amelyet ide kattintva olvashatsz) begyűjtött adatok jó kiindulási alapként szolgálnak ahhoz, hogy megtudjuk mekkora távolságon tudunk megállni havas, jeges útfelületen. A cikkben a látványosság kedvéért a két végletet, a tesztgyőztes téli és a használt nyárigumit hasonlítjuk össze. Akárcsak a múltkori példákban, most is vizsgáljuk, hogy a megnövekedett reakcióidők hogyan befolyásolják a féktávolságot. A gumiteszt során mindössze 80 méter hosszú műgyanta állt rendelkezésre, emiatt maximum 40 km/h-ról tudtuk elvégezni a vészfékezéseket. Ennél nagyobb tempónál ugyanis nyári gumival leestünk volna a műgyantáról. Sebaj, az elméleti számításokban nincs ehhez hasonló fizikai korlát, kiderül, az is, amit a legtöbben talán soha az életben nem tapasztalnak meg, hogy mekkora a fékút havas úton 100 km/óráról.
Az idei tesztgyőztes gumiabroncsot, a Goodyear Ultragrip 9-et vizsgálva a mérések alapján elmondható, hogy 2,81 m/s² lassulást értünk el a vizes műgyantán. Száraz aszfalton ugyanez a gumi 9,1 m/s² lassulást tudott. Ez azt jelenti, hogy a Goodyear hóban kb. 31 százalékát tudja teljesíteni a száraz aszfaltos útfelülethez képest. Másképpen megközelítve a dolgot, havas úton olyan, mintha a korábban megszokott fékhatás 70 százalékát elvesztenénk. Hogy miként alakulnak ilyenkor a féktávolságok, azt a következő diagram szemlélteti. A "látványosság" miatt 100 km/óráig számolunk, remélhetőleg ilyen tempóval azért senki nem fog közlekedni havas-jeges úton. Az ábra továbbá azt is megmutatja, hogy 1 illetve 2 másodperces reakcióidő növekedés esetén hogy alakul a féktávolság.

Jöjjön a fekete leves, a használt nyári gumi viselkedése havas-jeges úton. A mért értékek alapján műgyantán 1,4 m/s² lassulásra volt képes, azaz fele annyit nyújtott, mit a tesztgyőztes téli. A száraz útfelülethez képest havon mindössze 15 százalékos a lassulás, más megközelítésből azt mondhatjuk, hogy a korábban megszokott fékerőnk 85 százaléka lényegében elfogyott. Összevetve a két gumiabroncsot nagyon látványos különbségek jönnek ki. Használt nyári gumival városi, 50 km/órás tempónál közel 79 méterre van szükség normál reakcióidővel arra, hogy állóra fékezzük az autót, míg ugyanez új téli gumi esetén 44 méter. A különbség 35 méter, ami elég jelentős. Ugyanezt a vizsgálatot 90 km/óránál elvégezve 129 és 241 méter adódik. A nyári gumi itt már 112 méteres hátrányban van. Abban az esetben, ha még a reakcióidőt is megnöveli valami, az alábbiak szerint alakulnak a féktávolságok.

Hajmeresztő különbségek, nem igaz? Igaz, hogy ritkán van már hazánkban olyan időszak, amikor havas-jeges úton kell autózni, ám pont ez rejtegeti a legnagyobb veszélyt. Nem vagyunk rá kellően felkészülve, hiszen addig száraz, maximum nedves útfelületen közlekedtünk. Továbbá az utak többsége többnyire csak néhány óráig havas, emiatt nem is tudunk kellően hozzászokni a körülményekhez. Emiatt nehéz lehet átállni arra a gondolkodásmódra, hogy itt igenis komolyan csúszik az útfelület és radikálisan vissza kell venni a tempóból. Személyes példát említve többször tapasztaltam az elmúlt 10 évben azt, hogy főúton, a még le nem takarított és részben letaposott hóban közlekedve mindig akadt olyan őrült, aki fittyet hányva a fizikára, vígan a száraz úton megszokott 90-100 km/órás tempóban távolodott tőlem, miután megelőzött. Lehet, hogy téli gumija volt, de tessék megnézni a fenti ábrán, hogy 10 km/h többlet is jelentős métereket számít, ha csúszós az út. A következő héten ennél a csúszkálós témánál maradva gyakorlati példákon keresztül elemezgetjük, hogy egyes autók, vezetők és viselkedésük hogyan hatnak a megállási úthosszra.