A meg nem értett legenda

A retró vonalat 1998-ban elindító New Beetle - bár nagyon cuki volt - a többség számára olyan viszonylag nehezen elhanyagolható gondokkal küzdött, hogy a csomagtartója némi túlzással csak egy százas kiszerelésű papírzsepi tárolására alkalmas, nehezen fér el benne olyan felnőtt ember, akinek vannak végtagjai, és azt sem könnyű megállapítani, hogy melyik az eleje és a háta. A harmadik generációban már nem volt annyi cukiságfaktor: felvette a Volkswagennél akkoriban erősen előtérbe helyezett perfekcionizmust, szóval a belső már nem volt annyira játékos, “cserébe” továbbra is drága volt. A legfontosabb változás azonban, hogy ezek már autónak is jók. A tesztalany egy 2013-ban gyártott, hatvanötezer kilométert futott, szinte teljesen makulátlan állapotban lévő, Design felszereltségű, hatsebességes kézi váltós, 1.4TSI Beetle. A Használtauto.hu-n azt láthatjuk, hogy a hasonló korú és futásteljesítményű darabok a használt autók piacának átlagáráért kaphatóak. Most kiderül, hogy milyen utazókupét (csal a látszat, ez az) kaphatunk a pénzünkért. Újkori ára valamivel 6,5 millió forint fölött volt. Egy átlagos Volkswagen belteréhez képest azért szorult belé némi játékosság, és akad egy kis visszautalás a régi Bogárra is. Vannak itt kapaszkodók a B-oszlopokon, nagy központi kilométeróra, és a Design csomaggal az autó színére fújt műszerfal és kormánybetét is mutatja, hogy ez nem egy Golf. Még az ajtók zsebeibe helyezett tárgyakat is egy pánt tartja bent. Ami ezeknél sokkal fontosabb, hogy mindemellett a minőséget és a praktikumot megtartották a Golfokból. Az illesztések pontosak, nem nyöszörög semmi, a kapcsolók finoman klattyannak. Ahová az emberek nyúlkálnak egy autó belterében, ott mindennek jó a tapintása. Az ülések – bár oldaltartásuk nincs sok –, hosszú utakon is kényelmesek. Extraként van tempomat, visszagurulás-gátló, központi kijelzőre megjelenített parkolóradar (ez nagyon hasznos, mert hátrafelé korlátozott a kilátás), kétzónás klíma, az első ülések fűthetők. Telefonunkat Bluetooth-kapcsolattal tudjuk csatlakoztatni az autóhoz, hogy arról hallgathassunk zenét, vagy telefonálhassunk. A felszereltségi szinthez járó hi-fi is jól szól némi állítgatás után. Az utasokra légzsákok garmadája és menetstabilizátor vigyáz, ezek mellett a kanyarvilágítás is hasznos segítség. Mókás, hogy megkapjuk valószínűleg a valaha gyártott legnagyobb üzemanyagszint-visszajelzőt. Optikailag akkora a piros része, hogy érzésre egy ID.3 hatótávját elkocsikázhatnánk vele. Van kismillió tároló, és az üléspozíció is remek. Az első üléseket mélységben is állíthatjuk. A régebbi verziókkal - és sok vetélytársával - ellentétben, két 180 centis ember normálisan elfér egymás mögött. A hátsó ülések egyáltalán nem kínpadok, és vannak hozzájuk Isofix rögzítési pontok is. A bejutás hátra könnyű: az első ülések eléggé előre húzódnak és a beállított pozíciójukba állnak vissza. A csomagtér meglepő méretű. Alapesetben 310 literes (ez 35 literrel több, mint egy Sciroccóban) és jól pakolható. Emellett a hátsó támlák külön dönthetőek, így ha kell, akkor 905 liter áll rendelkezésünkre. A csomagtér ajtaja pedig akkorát nyílik, hogy bármelyik kombi templom is megirigyelné. Nekem csak az hiányzik belőle, hogy komolyabb torna nélkül elérjem a biztonsági övet, az ugyanis csak lóg a B-oszlopból és nem nyújtja előre, vagy tartja semmi könnyen elérhető helyen. Összességében belül minőségi, tágas és ebben a kategóriában egész praktikus is. A Beetle-t mokányra rajzolták. A korabeli (VI-os) Golf platformjára épült, így kiszélesedett, hosszabb lett, és a tetővonal ellaposításával a buborékhatás is eltűnt. Így született egy picit több mint 4,2 méter hosszú és tükrökkel együtt 2 méternél is szélesebb, 1,5 méternél alacsonyabb kupé. A kerek fényszórókat felváltották az oválisabbak, valószínűleg ezért mondja a legtöbb ember, hogy kicsit egy Porschére emlékezteti őket. Az eleje nekem is kicsit a 356-osat juttatja eszembe. A hátsó fényszórók formája nagy kedvencem. Külső részük kerek, a belső élesen ér véget a csomagtérajtó mellett. A Design csomaghoz járt még hátra egy spoiler, ami megtöri a C-oszlop széles ívét és nagyon harmonikus hatást kelt. Ezen az autón csupán néhány kavicsfelverődés észrevehető, ha nagyon keressük őket. Így a sötétszürke metálfényezés napsütésben impozánsan csillog. A keret nélküli ablakok pedig eleve mindent sokkal jobbá tesznek, a Bogár sem kivétel. A benzines motorválaszték Európában 1,2-, 1,4- és 2,0 literes, turbós négyhengeresekből állt, 105, 160, 220 lóerővel. Ebben itt a középső duruzsol, két kipufogóvégen keresztül. Ezzel a motorral az autó nem csak kívülről tűnik gyorsnak, de éppen eléggé ambíciózusan is halad a maga majd 1,3 tonnájával és a benne rejlő 240 newtonméternyi forgatónyomatékkal. Persze nem kell azt gondolnunk, hogy egy atomvillanás, de a 0-100-as sprint megvan benne kb. 8 másodperc alatt. Ha esetleg előzni szeretnénk, vagy véletlenül egy jó minőségű szerpentinen találjuk magunkat, és vágyunk egy kis sportos vezetésre, akkor van erőtartalék. A futóműve elég kemény, jól támaszt kanyarokban. Ügyesen tartja úton az autót. Pocsék útfelületen éppen ezért pattogós is, illetve városban néha túl feszesnek hat. A hatsebességes váltó nagyon pontosan és könnyen kapcsolható. A kormány a túlszervózottság határán áll, és sok visszajelzést nem ad, de ez egy marginális probléma, mert megfelelően nehéz, és az autót tényleg oda irányítja, ahová gondoljuk. A fékek határozottak, kiszámíthatóan és jól lassítják az autót. Budapest belvárosában érezni fogjuk, hogy a Beetle csak egy kicsit keskenyebb, mint egy új 3-as BMW. Kitölti a kisebb utcák sávjait, illetve a motorban rejlő erő bőven sok városi körülmények közé. Viszont, ha utazunk vele, sehol sem jön zavarba. Százharminccal csak egy kis gördülési zajt hallani, így komfortosan gurulhatunk benne autópályán. Ha valaki ennél gyorsabban akar vezetni, akkor innen még elég fickósan elindul, de érdemes figyelni, mert viszonylag hamar indokolatlanul gyorsan tudunk vele hajtani. Összességében az utóbbi 2000 kilométeren, 80%-ban városon kívül, oda-oda lépve, tankolás szerint átlagosan 6,1 litert evett. Városban elkéri a 8-9 litert, de ott úgyis jobb bringázni, ha van rá lehetőség. Autóutakon és autópályákon minden szabályt maradéktalanul betartva 4-6,5 literrel beéri. Sokszor hallani, hogy az emberek kicsit szívják a fogukat, amikor meghallják, hogy TSI, “mer’ az megbízhatatlan és elromlik”. Olyan népi praktikákkal, mint a gyártó által előírt Föld-Hold távolságnyi olajcsere periódus helyett tízezrenkénti vagy évente megejtett olajcserével, valamint a kenőanyag specifikációjának tartásával és 100-as benzinnel azért ez könnyen cáfolható. Összességében ideális választás, ha valaki olyan autóra vágyik, amivel kényelmesen tud utazni többségében másodmagával. Szintén nem fog csalódni az, aki alkalmanként vinne magával nagytestű kutyát, vagy bicikliket – kettő felnőtt méretű is elfér benne. Továbbá vonzó lehet, hogy nem jön szembe minden sarkon négy darab belőle, vagány, és a formája sem öregszik. Ezek mellett kellőképp jól megy, és jó vezetni is. Kicsit sajnálatos is, hogy a piac nem annyira értette a Beetle-t, így a létét megpecsételte a SUV-ok iránti kereslet és az, hogy még a kisebb autót keresők is Bogarak helyett “krumplikba” látják bele az ideális autót.
A Bogár újjáélesztése:
Ha a kétezres évek elejének autógyártási trendjeit kéne tömören jellemeznem, az egyterű után a retro a második dolog, ami az eszembe jut. A teljesség igénye nélkül: ebben az időben indult diadalútjára a Mini, születtek olyan műtárgyak, mint a Mercedes-Benz SLR McLaren, lehelt a brandbe új életet az 5. generációs Mustang és jöttek létre olyan értelmezhetetlen izék is, mint a Chrysler PT Cruiser. Na de ki (mi) volt a “zéró páciens”? Tanulmányautóként 1994-ben a Detroiti Autószalonon mutatták be Concept One retro koncepcióautót, amiből 1998-ra megszületett a New Beetle, ami újragondolta a kb. 21 millió példányban legyártott Bogárhátút, és ezzel elindította a retro vonatot.