A legolcsóbb sportautó? – Suzuki Swift Sport teszt

Na, de miért lett nehezebb és főleg, miért veszített az erejéből? Nos, azért, mert lágy hibrid rendszert kapott, hiszen most már mindegyik Switben ott a kis indítógenerátor, igaz a Sport esetében 48 voltos rendszerről beszélhetünk. Elhihetitek, hogy én is húztam rendesen a számat, amikor az első infókat meghallottam arról, hogy kasztrálásra megy a Swift Sport, ám most mindenkit megnyugtatok: nem olyan drámai a helyzet, mint elsőre tűnt. A legsportosabb Swift még mindig négyhengeres, még mindig élményautó, bár tény, hogy érezni a hiányzó lóerőket. Sportosságát nem is rejtegeti, a kedves mosolyú alapváltozatokhoz képest jóval morcosabb szemből. A sporton nincs elegáns krómcsík, helyette szénszálas mintázatú műanyag lökhárító fut végig a méhsejtmintás hűtőrács előtt. A fényszóróházakat is légbeömlőnek álcázták, optikailag szélesebbnek tűnik az autó, a versenyautós hatást pedig tovább erősíti a lökhárító aljára szerelt splitter. Ránézel és egyből dörzsölöd a tenyered, mert már a dizájn megmutatja, hogy nagyot fogsz élményautózni. Habár a színskála 10 tagú, talán ez a „Napsárga metál” a legjobb választás, hiszen ez a jellegzetes színe a Suzuki versenyautóknak, de azért a „Lángvörös gyöngymetál” is megérdemel egy kis figyelmet, ha a konfigurátorban jársz.

Továbbá a kéttónusú fényezések is látványosak, igaz ezekért 70 ezer forintos felárat kérnek, ami nem egy vészes összeg az individualizmus számláján.

Sajnos télire lekerültek a peres nyári gumik, és a 17 colos felinkből a kevésbé mutatóson feszülnek a téli abroncsok, de a hazai menetpróbán még a nyári volt rajta, ide kattintva megnézheted mi a különbség a kettő között. Jutott még karbonmintás dísz oldalra is, figyelemfelkeltő szoknyák képében, valamint hátul sem szerénykedtek a tervezők. A szintén szánszálas műanyagot mintázó lökhárítóbetét a két vaskos kipufogóvéggel igencsak dögös. Természetesen a légterelőben végződő tető sem maradhatott el, de kijózanításként érkezett a Hybrid felirat is a vörös Sport alá. Jól példázza a Swift: nem kell túl sok dísz az utastérbe, hogy sportosnak érezzük. Sőt, igazából már a kagylósított sportülések elegendőek lennének, amik rendkívül jól tartanak. Emellett némi vörös dísz az ajtóburkolaton és a műszerfalon, fémpedálok, vörös varrás a sportkormányon, na meg némi vörös a műszeregységben és ennyi. Nem is kell több, ízléses, határozottan sportos, nincs túltolva. Talán csak a kormánykerék zongoralakk betétje az egyetlen oda nem illő részlet, de sebaj, tekergetés közben nem zavaró. Az ergonómia ugyanúgy rendben van, ahogy a többi Swiftben is. Az automata klíma könnyen kezelhető, az infotainment menüje sem bonyolult, kicsit talán koros a megjelenítés, de sose legyen nagyobb baja egy járműnek. Kisautó lévén, bocsánat, sportos kisautó lévén a helykínálat talán elöl fontosabb, de azért hátul is elfér két felnőtt kényelmesen. Már amennyiben megtalálják a kilincset, amit a C-oszlopba rejtettek. Az optikai „kupésítás” működik, ötből négyen csak széttárták a karjukat, nem tudván, hogyan szálljanak be hátra. Akad egy aprócska csomagtér is, ami jó mély, 265 literes, de ülésdöntéssel majdnem egy köbméteresre növelhető, ha valaki ballaszttal szeretne változtatni a tömegelosztáson. Azonban nem érdemes ezt tenni, mert sajnos elvettek néhány lóerőt szegény Swift Sporttól. A tisztaság oltárán 10 lóerőt kellett áldozni, szerencsére a nyomaték maradt 230 Nm, ám a teljesítmény 140 helyett csak 130 lóerő. Márpedig ezt tényleg érezni is, de azért nem katasztrófa. Méghozzá azért nem, mert úgy vélem, a Swift Sport a tökéletes bevezető masina a forró ferdehátúak világába. Az 1,4 literes, turbófeltöltéses motor ereje közúton sem teszi éles fegyverré a Swiftet, de ahhoz már elég, hogy megtapasztalja a sofőr egy kihegyezettebb masina viselkedését. Ahogy többnyire a legnagyobb versenyzők is gokartozással kezdik pályafutásukat, úgy a Swift Sportot is bátran felvállalhatja, aki tudja, hogy ezen, a fronthajtású, hot hatch vonalon szeretne feljebb lépkedni. A 48 voltos lágy hibrid rendszer egyébként csak a szokásos extrákat adja a közlekedéshez: észrevétlen stop/start rendszer, kedvezőbb fogyasztás. Utóbbi kerek 7 literre jött ki, de ebben azért nem kevés hegyi tekergés is volt, így szerintem teljesen elfogadható, bár a papírformától messze van. Az élményhez persze az is kell, hogy a Swift Sport csupán 1020 kilogrammot nyom a mérlegen (ám így 50 kilogrammal nehezebb a frissítés előttinél). Na, meg a futóművén is igazítottak egy kicsit, hiszen Monroe lengéscsillapítókat kap, egyedi stabilizátor rúddal, a végeredmény, hogy kisebb a karosszéria dőlése a többi Swifthez képest. A lassulásról hátul is tárcsafékek gondoskodnak, ugyanezek elöl hűtöttek, a kormány pedig valóban közvetlen, az autó szinte kitalálja a gondolataidat, ahogy becélzod a kanyarcsúcspontokat. A hatfokozatú váltó is rövid utakon kapcsolható, bár a kuplungpedál útja lehetne kicsit rövidebb. Néha még ki is lehet hozni egyébként a sodrából egy-egy pillanatra a kis méregzsákot, például, lejtős-jobbos kanyarokban, de az ESP magabiztosan uralja a helyzetet. Szóval tényleg bolondbiztos élményautó a Swift Sport. Amiben más vezetősegédek is szerepet játszanak. Egyetlen, nagyon magas felszereltségi szinttel érhető el az autó, amelyben szerepel többek között a sávtartó, a vészfékasszisztens, az adaptív tempomat, a távfény asszisztens, a táblafelismerő és a holttérfigyelő, a parkolóradarokról nem is beszélve, amihez társul még a tolatókamera és a hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztető rendszer is. Persze így nem olcsó mulatság ez a sportos kisautó, hiszen 7 290 000 forint a listaára, ám most kedvezményesen 6 790 000 forintért hazavihető. Márpedig ennél csak drágább élményautók várnak az új autók piacán, persze nagyobb erővel.