A legmenőbb anyukák autója! – Ford Puma ST Line X Vignale DCT

Az első és legfontosabb megjegyzésem, hogy ez a Puma jóval kisebbnek tűnik képről, mint amekkora a valóságban, ráadásul a macskaszerű vonások és a régi Puma emléke is aprócskának láttatja kontextus nélkül. Ennek ellenére ez egy igazi magasan ülős crossover, a kategória minden előnyével és hátrányával együtt. A hajtáslánca meglehetősen hirtelen, alig kell a gázhoz érni lámpától elinduláskor, és már bőg is az egyliteres, lágy hibrid rendszer nélküli EcoBoost turbómotor, a hétsebességes duplakuplungos automataváltó pedig csak szórja rá a fokozatokat, aztán már villog is a műszerfalon, hogy átléptük a városban megengedett 50-et. Szerencsére sem ettől, sem az érthetetlen méretű (19") felnikre szerelt sportos gumitól nem lesz versenyautó, látványosan nem is állít magáról ilyesmit. Erre a legjobb bizonyíték az igen agresszív, mégis titokban működő biztonsági elektronikák hadserege. Először városban vezettem, ott csak simán minden érzéketlen volt, mégis maradt benne élményfaktor a jó futómű miatt. Az elektronikákat érintő felismerés is csak valamivel később, az országúton tört rám. Anélkül, hogy bármilyen vezetési segédet bekapcsoltam volna, egy sávváltáskor feltűnt, hogy jóval nehezebb megmozdítani a kormányt a megszokottnál. Először azt hittem, hogy a nagyobb sebesség miatt keményebb a szervó, de a következő kanyarban már megint vajpuha volt minden. Értetlenül kerestem a megoldást, aztán egyszer csak feltűnt, hogy az autó a sávon belül mindig a tökéletes íven halad, és ehhez igazodik a kormány is.

Éjjel-nappal autózok, mégis kellett vagy két óra a Pumával, mire rájöttem, hogy ő is velem vezetett egész végig.

Ekkor kísérletezni kezdtem vele, és kiderült, hogy rossz utakon, kopott felfestésekkel is meglepően jól látja a követendő sávot, ráadásul közepesen éles kanyarokban is elfordul helyettem, semmilyen körülmények közt sem engedi leesni az útról az autót, bár azt követeli, hogy fogjam a kormányt, még akkor is, ha el sem engedtem. Ettől a ponttól kezdve tudtam: ezen a héten végig ketten vezetünk majd egyszerre, a Puma és én. Hogy ez pozitívum-e, azt mindenki döntse el magának, nekem nem volt vele problémám, meg sem próbáltam kikapcsolni, legtöbbször ugyanis egyetértettünk. Tovább billenti a mérleg nyelvét a kényelem felé a rengeteg extra. Ha nálam volt a kulcs, akkor az autó mindig nyitva várt, a csomagtartó nyitásához pedig elég volt a kipufogó környékén lengetni a lábamat. A bőrülések meglepően kényelmesek még úgy is, hogy én alapvetően szövetpárti vagyok. Nem gondoltam volna, hogy április közepén hasznát fogom venni a fűthető üléseknek és kormánykeréknek, de nem is hóesésben terveztem átvenni az autót, mégis úgy sikerült. A klíma és az infotainment rendszer egyébként gyors és jól érthető, ellenben a hangvezérlés sem angol, sem német nyelven nem nyerte el a tetszésem. Külön kiemelendő, hogy minden kezelhető az érintőképernyőről, de mindennek saját fizikai gombja is van, még az audiorendszer hangszínszabályzójának is. Ez utóbbira komoly szükség van, ugyanis a Bang & Olufsen hifi igényli az állítgatást. Félreértés ne essék, eszméletlenül tud szólni, jól beállítva az egyik legjobb hifi, amit ekkora méretosztályban kaphatsz. A veszte is épp ez: olyan erős például a mélyládája, hogy néha korrekció nélkül még a rádiós hírolvasó hangja is rázza a kasznit, rockzenénél pedig a magasabb tartományokból kell visszavenni, hacsak nem a mindent elnyomó cintányérzörej a fétised. Nagyobb térben jobban szólna. Városban a legjobb vezetni a Pumát, de ebben a környezetben szinte lehetetlen a lökettérfogatának megfelelő fogyasztásra bírni. Egyedül Eco módban, üzemmeleg motorral lehet 7 liter alatt tartani az egyébként garantáltan 8 liter feletti átlagot. Ekkor persze elveszítjük a hirtelen gázreakciót, ami az autó legnagyobb élményfaktora. Autópályán és országúton már jobban hasonlít az egyliteresekre: 90 környékén, közepes gyorsításokkal az 5,5 sem lehetetlen, de ahogy emelkedik a sebesség, elszállnak a számok, szabálykövető pályázással például már 7-8 literre is lehet számítani. Vezetési módok tekintetében a normálon, a sporton és a már említett eco programon túl csúszós utakra és terepre szánt beállítás is választható. Praktikum terén egy igen érdekes autó az új Puma. Amolyan kisméretű anyamobil, netán fiatalos tinédzserkocsi. Bevásárolni és a gyerekekért járni is tökéletes, ráadásul még vigyáz is a családra a sok-sok mindig éber elektronikával. Családbarátságát a két hátsó Isofix csatlakozó is segíti. Méreteinek és terepképességeinek hála nem jelent problémát a barátokkal kiruccanni egy hétvégére, akár a szabadba sem, bár felnőtteket szállítva a hátsó fejtér egyeseknek szűkös lehet. Csomagtartója kimondottan jól variálható, ráadásul a duplafenekű raktér alja egy lefolyóval ellátott műanyag tárolót is rejt, ami a gyakorlatban egy beépített húsosláda a pótkerék helyén. Mindemellett ránézésre kis cuki tud maradni, és egyes részleteiben meglepően hasonlít az ezredforduló környékén futott sportos Pumára, így egyeseknek még akár nosztalgiafaktorral is bírhat. Bár nem feltétlenül csajos autó, valahogy mégis inkább a lányismerőseim rajongtak érte, ráadásul ők tűntek a célközönségének. Az ellentmondásosan hangzó ST Line X Vignale felszereltsége miatt viszont ez a Puma nem csak egy akármilyen, "hétköznapi" anyamobil vagy fiatalos kisautó. Itt nincs szó a sportosság és a luxus harcáról, az alapok - mint például a praktikum és a kényelem - adottak, de ezen felül

látványosan egyetlen cél vezérelt mindent a megalkotásakor, hogy menő legyen, ez pedig sikerült is.

A pumát formáló kilépőfény, a hatalmas, kéttónusú felnik, a nagyhifi és a tetőablak mind-mind kizárólag azért vannak, hogy te ne csak egy legyél a sok közül, amikor ebből kiszállsz. Lehetsz anyuka, tinédzser, vagy akár idős úr is, ezzel biztosan te leszel a legmenőbb a környéken.