A legkisebb is számít: 30 éves a bébi Benz

W201, 190-es, bébi Benz: hivatalostól a kultusz felé haladva ezekkel az elnevezésekkel illették a Mercedes-Benz 1982 novemberében bemutatott első kompaktját, ami akkor a 200E és az S-osztály mellett a gyártó harmadik családi autója lett. Letisztult, modern vonalait Bruno Saccónak köszönhette, aki 1974-től 1999-ig vezette és felügyelte a Mercedes tervezőrészlegét, nevéhez olyan modellek fűződnek, mint a Wankel-motoros C111 kupé, számtalan S-osztály (W116 W126, W140 és W220), a 89-es SL, vagy épp az M-osztály első generációja. Formáját szélcsatornában alakították ki, karosszériáját pedig nagyszilárdságú acélból építették, így mindössze 1180 kg-ot nyomott a mérlegen, mégis korának egyik legbiztonságosabb autója lehetett.
További különlegességet jelentett öt különálló lengőkarral készült multilink hátsó felfüggesztése, ennek köszönhetően precíz kormányzás, és komfortos, mégis stabil kanyarképességek jellemezték menet közben. A háromszög lengőkarokkal kitartott lengéscsillapítókkal épített első futómű pedig remek egyenesfutást garantált, s lapos szerkezete miatt bőséggel hagyott helyet a motortérben. Jelentős újítás volt, hogy 1968 óta ez volt az első Merci, mely nem lábbal kezelhető, hanem hagyományos, a két első ülés közé helyezett karral működtethető rögzítőféket kapott, ami nemcsak növelte a lábteret, hanem frontális ütközéseknél is biztonságosabbá tette az autót.


Sindelfingenben kezdték a 190-es gyártását, majd némi felkészülés után 1983 novemberében Bréma is beszállt a termelésbe: a hanza városban gyártották a motorháztetőt, a padlólemezt, az üzemanyagtankot és ajtókat, míg a karosszéria-szerkezet többi elemét Sindelfingenben állították elő. A motorokat, váltókat és futóműveket Untertürkheimből szállították mindkét gyártási helyszínre, míg a kormányszerkezet elemeit Düsseldorfban gyártották. Az 1997 cm³-es négyhengeres benzinmotorral szerelt 88 és 120 lóerős 190 és 190E modellekkel indult a gyártás 82 novemberében: utóbbiban először alkalmazták az elektromosan vezérelt Bosch KE-Jetronic befecskendező rendszert, amivel 195 km/h lett az autó végsebessége. Alig egy évet kellett várni az ugyanekkora lökettérfogatú dízelmotor megjelenéséig, a 190D-t csak suttogó dízelként emlegették, mivel fele olyan hangos volt, mint a kor gázolajosai. 72 lóerejével és alacsony fogyasztásával hamar népszerűvé vált, és 10 év alatt több mint 452 ezer példány talált belőle gazdára.

1984-ben elkezdték felfelé bővíteni a motorválasztékot, bejött a képbe az apró hátsó szárnnyal felszerelt 190E 2.3-16. 2299 cm³-es négyhengeresét a W123-as sorozattól kapta, módosított hengerfejjel: teljesítménye így 184 lóerőre nőtt, 0-100 km/h-s gyorsulása még ma is elismerésre méltó 7,5 másodpercet vett igénybe, s csúcssebessége elérte a 230 km/h-t. Megjelenése előtt négy héttel három prototípust szállítottak az dél-olaszországi Nardo tesztpályára, ahol több új hosszútávú sebességi világrekordot is felállítottak 25 000 km-en, 25 000 mérföldön és 50 000 km-en, és ezzel megágyaztak a típus sportkarrierjének. A versenyváltozat 1984. május 12-én futott először a Nürburgringen Ayrton Senna értő tolmácsolásában, a sportverzió pedig szeptemberben került piacra kékesfekete és ezüstszürke metál fényezéssel. 1985-ben öthengeres dízellel bővült a kínálat, ez volt a 190D 2.5, majd jöttek a hathengeresek. Elsőként a Frankfurti Autószalonon bemutatott 190E 2.6, melyben 2566 köbcentis, 165 lóerős benzinmotor és ötfokozatú kézi váltó biztosították a 8,2 másodperces 0-100 km/h-s gyorsulást és a 215 km/h-s végsebességet, kívülről a dupla kipufogóvégek és a mélyebbre húzott, nagyobb légbeömlőket viselő első kötény árulkodtak az erős motorról. Pár héttel bemutatkozása után elkészült a félmilliomodik 190-es.
1987-ben turbót kapott a dízelmotor, ez lett a 122 lóerős 190D 2.5 Turbo, és alig egy év múlva Brémában megépítették az egymilliomodik példányt is, majd alapos modellfrissítésen esett át az egész sorozat. A ráncfelvarrott modellek szélesebb küszöbjeikről és az ajtókra helyezett kopásgátló csíkokról, valamint átdolgozott utasterükről ismerhetők fel. Megnövelték a lökhárítók és az energia-elnyelő elemek méretét, az első és hátsó spoilereket pedig mélyebbre húzták, ahogy a 190E 2.6-on, és ezzel csökkentették az autók első tengelyén keletkező felhajtóerőt. A módosítások az utastérben is éreztették hatásukat, tágasabb lett a hátsó láb- és fejtér, s az üléseket is kényelmesebbekre cserélték elöl-hátul. A faceliftet egy új csúcsmodell bevezetésével is igyekeztek hangsúlyozni: a Cosworth-tal közösen fejlesztett 2,3 literes benzinmotorban megnövelték a hengerek löketét, és így jött létre a 190E 2.5-16 modell.
Az új motor katalizátorral 193 lóerőt tudott, ami megegyezett elődje katalizátor nélküli teljesítményével, és az addig kapható két színt egy vörös és még egy szürke árnyalatú fényezéssel egészítették ki. Ennek a gépnek a továbbfejlesztett változata jelent meg 1991-ben 190E 2.5-16 Evolution, majd egy évvel később Evolution II néven, ekkor már 232 lóerős teljesítménnyel: ez utóbbi alapján homologizálták 1992-ben a Német Túraautó Bajnokságba nevezett A csoportos versenyautót, mellyel Klaus Ludwig év végén be is húzta a bajnoki címet, sőt, Ellen Lohr is megszerezte vele ugyanebben az évben a sorozat első és eleddig egyetlen női futamgyőzelmét.


A Mercedes 1989 februárjában indította be környezetvédelmi céllal a "Diesel 89" kezdeményezést. A kampány során az összes személyautóban alkalmazott dízelmotorjukat átdolgozták, s ennek köszönhetően sikerült füstmentessé és a korábbiaknál 40%-kal kevesebb károsanyagot kibocsátóvá tenni gázolajos kínálatukat: még a szigorú amerikai előírásokat is részecskeszűrő nélkül teljesítették. 1990-ben bevezették a kipufogógáz-visszavezető rendszerrel kombinált katalizátorokat, amivel még tisztábbak lettek a dízelek, ezeket idővel mind a szívó-, mint a turbómotoros gázolajos motorokhoz elérhetővé tették. A modellek megjelenését színesítő Sportline csomaggal pedig 89 nyarán léptek piacra. Figyeljük csak meg jól, hogy alig több mint két évtizede milyen alkatrészek kellettek a dinamikus megjelenéshez: 21 mm-rel ültetett futómű, keményebb rugókkal és gátlókkal, 205/55 R15-ös gumik könnyűfém felniken, valamint a 16 szelepes modellek sportülései. A széria utolsó 3 évére a karburátoros motorokat is kifuttatták, az eredeti 2 literes alapmotort 1,8-as váltotta, katalizátorral, Bosch KE-Jetronic befecskendezéssel. A Mercedes első kompaktjából végül 1 879 629 példány készült a több mint 10 éves modellciklus során, közben két faceliften esett át 1988-ban és 1991-ben, mielőtt 1993-ban leváltotta a W202-es, azaz az új nomenklatúra szerinti C-osztály.