A legizgalmasabb Passat? – Volkswagen Arteon 2.0 TSI teszt

Annak, hogy rég éreztem magam ennyire jól egy kétliteres gépben, főleg az az oka, hogy kiszorulóban ez a méret. Legalábbis a benzines szférából. Többnyire inkább dízellel találkoztam, benzines fronton inkább a kisebb hengerűrtartalmú, turbós egységek hódítanak. Ám egy akkora autóhoz, mint az Arteon illik az öblös benzines, bár pont nemrég beszélgettünk arról, hogy hol az ésszerű határ a lóerőkben. Emlékszem, amikor az első képek és információmorzsák megjelentek a frissített Arteonról, még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy a hűtőrácson végigfutó fénycsíkot minden modell megkapja. A sajtóanyagokban mindig az R-Line változatokon díszelgett ez a megoldás, ám most az Elegance felszereltségű változat megmutatta, hogy ez minden friss Arteon sajátja. Sőt, erről ismerhető fel a legkönnyebben, hiszen a ráncfelvarrás során csupán a szokásos alapműveleteket végezték el a formaterven. Új lökhárítók, kicsit módosított fényszórók, na meg új felnik, és körülbelül ennyi a külső változások sora. Ám azt hozzá kell tennem, hogy az a bizonyos fénycsík nem fut teljes szélességében végig elöl, stílusosan megtöri a népautó embléma. Az utastérben picit látványosabb a változás, amit a digitalizáció „erőszakolt” ki. Ennek áldozatul esett az analóg óra a középkonzol tetején, illetve a fizikai gombok és tekerők egy része. Például a klíma vezérlése is. Szerencsére nem az infotainment menüjébe integrálták. Továbbra is külön panelt kapott az érintőképernyő alatt, ám haptikus kijelzéssel felvértezve. Kezelni így is egyszerű, ahogy a multikormány gombjait is, amelyek szintén haptikusak. Bár egy kicsit azért szokni kell őket, mert furcsa, ahogyan reagálnak az érintésre, de a nyomásra is. Sőt, igazából a kormánykerékről tán nem is hiányoznának, de maga a tesztautó sportkormánya igen. Ez egyébként egy érdekes részlet benne, hiszen ez egy Elegance modell, a kormánykerék mégis az R-Line modellekből ered. Mögötte már a műszeregység is digitális, a VW-csoporttól megszokott szép grafikával, változtatható megjelenítéssel. Kicsit talán németesen hűvös a műszerfal egésze, ugyanakkor elvitathatatlanul elegáns. Kicsit túl is tolták a tesztautóban, ugyanis végigfut egy fémhatású dísz, egy zongoralakk és egy fabetét is. Mintha egy lakberendezési áruházban a burkolatok mintadarabjait pakolták volna ki, ám ebben az esetben mindegyik maradt, pedig elég lett volna az egyik is. Viszont a bőr üléshuzatok élményszámba mennek mind tapintásra, mind bennük ülve. Hátul hatalmas a lábtér, a fűtés innen sem maradt ki, és külön klímapanelt kaptak a hátsó utasok is. A hátsó ablakkal együtt nyíló csomagtérajtó pedig alapból is 563 literes teret tár fel, ami a hátsó ülések döntésévek 1557 literesre bővíthető. Szóval ez egy praktikus luxuslimuzin. Arról pedig majdnem elfeledkeztem, hogy az ablakok keret nélküliek, ami nagyban növeli az Arteon vagányságfaktorát. Ám a lényeg most a motorháztető alatt rejlik, hiszen azt már korábban is megállapítottuk, hogy az Arteon lenyűgöző autó lett kívül-belül. De ez mit sem érne, ha menet közben nem kápráztatna el. Márpedig elkápráztat, amennyiben a mérhetetlen kényelemre vágysz. A négyhengeres benzinmotor elképesztően finoman jár, beröffentés után észre sem veszed, semmiféle rezonancia nem jut el az utastérbe, még azt sem igazán hallani, hogy jár. Persze az is lehet, hogy csak azért olvadozok tőle ennyire, mert napjainkban a downsizing miatt túlságosan elszaporodtak a háromhengeresek, amelyek furcsa rezgésekkel és hangokkal működnek. Így pedig egy kulturált négyhengeres már mindenképp nagy élmény. Ugyanakkor tény, hogy ennek megvan az ára, amit a benzinkútnál tapasztalhatunk, mindjárt mondom miért. De előtte még maradjunk kicsit a motor mellett. Nincs semmiféle hibridnek csúfolt rásegítés, nélküle is vajpuhán indul a stop/start rendszer, és könnyedén boldogul a 190 lóerő a másfél tonnás autóval. Főleg, hogy a 320 Nm már 1900-as fordulattól megérkezik, a 7 fokozatú duplakuplungos automata váltó pedig mindenféle idétlenkedés nélkül teszi a dolgát. Üde színfolt a kisebb teljesítményű motorokhoz társított testvérei mellett.

Szóval rendesen megugrik az Arteon, ha kell, de a kanyarokban kissé semleges viselkedésű, pedig a kormány közvetlen, de mégis olyan steril az egész suhanás. És ezt most pozitívumként említem. Mert pont ez a lényege az autónak. A gondtalan, stresszmentes cirkálás, száz meg száz kilométeren át. Igazi utazóautó, nem kívánod benne a kanyarvadászatot.

A futóművét is lágyra hangolták, csak távoli dobbanásokként jutnak el a füledhez az úthibák, annyira szépen átlibeg rajtuk. Viszont annak ellenére, hogy nem késztet a gázpedál tövig taposására, még a méltóságteljes suhanás közben is benyel 9,1 litert vegyesben. Hát ez az ára a kétliteres motornak és a 190 lóerőnek. Na, meg a 13 millió feletti szám az árlistán. Ugyanis az Arteon innen indul, egészen pontosan az Elegance felszereltséggel már 14,3 millió forintról. Aztán ez szépen tovább növelhető, a Volkswagen csoporttól megszokott módon rengeteg extrát kínálnak. Felvértezhető az autó a legmodernebb asszisztens rendszerekkel, kérhető összkerékhajtással, oldalakat megtölthetnék a lehetőségekkel. A tesztautóba bőségesen pakoltak is ezekből, így az ára 15 millió forint fölé szökött. Ám ebben a kategóriában ez nem kirívó, sőt szerintem az Audival vetekedő minőségérzet és anyaghasználat láttán nagyon is elgondolkodtató. A V és a W betűk presztízse lehet, hogy nem ér fel a négy karikáéval, de az Arteon egy igazi remekmű, úgyhogy ez ne tántorítson el senkit egy próbakörtől, ha ebben a kategóriában keresgél.