A legbarátibb munkagép – Ford Transit Custom

Darabosan frissül Európa kedvenc kisteherautója, a Transit Custom épp akkor járt nálunk új 170 lóerős kétliteres dízelmotorjával, amikor bejelentették az új külső megjelenést. Valójában akkor sem lett volna semmi probléma, ha marad minden a régiben, mert a Custom úgy volt jó, ahogy elkészült, és egy frissítés nem minden esetben tesz jót. Ezen persze lehet vitatkozni, de pont egy haszongépjárműnél teljesen mindegy, hogy is néz ki. De nem a Fordnál, hiszen talán az ő modelljeik állnak legközelebb a személyautókhoz, mind vezethetőségben, mind komfortban, most pedig már kinézetben is egységesítenek.
Nem kell túlzottan körbejárni, az első ajtóktól előrefelé történt a változás. Újak a fényszórók, amik három szinten érhetőek el a csúcs a HID Xenon, vagy bi-xenon, ez a sötétebbik, sportosabb megjelenésű, amit nem is véletlenül a sportos modellen hoztak el a nemzetközi bemutatóra. Új a lökhárító, ami továbbra is három részből áll a könnyebb és költséghatékonyabb javítás érdekében, valamint a hűtőrács is az SUV modellekhez hasonló vonású és rácsozású, valamint hagyományos géptető-nyitásra cserélték a kulcsost. A LED-es nappali menetfény körbefutja a fényszórókat, ezzel egészen olyan, mint a Fiestáé, messziről is határozottan felismerhetővé teszi. Változtak a sárvédők, meg a motorháztető az új alkatrészek miatt, ám a sportos modellen még vannak további új alkatrészek, ezek pedig a lökhárító, küszöb és kerékjárat-toldatok. A karosszéria légellenállása valamelyest javult, ehhez elvileg hozzájárult a tolóajtó sínjének színrefújt fedele is, bár nem tudni, mennyivel.
A Fordnál mindenből van sportos, bár a Customnél nem ST-Line-nak hívják ezt, mégis belefért volna az elnevezés, hiszen motorban nem, csak külsőben sportosít. Ám ezekkel a sportcsíkokkal, az oldalsó dekorációval és a toldatokkal teherautó szinten nagyon jól néz ki, és persze más gyártónál ilyen nincs is. Hogy van-e erre szükség? Nem hiába nem jön szembe mindenhol, mégis éppen tudok olyan vásárlóról, aki képes volt hónapokat várni és csak ezért a modellért választani a Fordot. Ehhez már bent is más ülések járnak, strapabíró fekete bőrborítással. Ha viszont már bent vagyunk, nézzük át, mi lett az új. Rögtön ott a komplett műszerfal, ami a csúcsfelszerelt változatban a Fiestában látott álló érintőkijelzőt kapja SYNC 3-as rendszerrel. Van egy kisebb kijelzős műszerfal is, az alapverzió pedig 1 DIN-es fejegységet kap, ilyen egységet viszont a plafonra is szerelhetünk.
Az új műszerfal szép, mármint szebb, mint az elődé, persze ez is ízlés kérdése, praktikusabbnak viszont nem mondanám, hiszen eleve az volt. Van pakolórekesz bőven, hisz a műszerfal tetején találunk egyből négyet, gumírozott tálcákkal kitömve, és már a sofőr előtt sem kell felnyitni a fedelet. Alapfelszerelésként nincs utaslégzsák, így annak a helyén is lehet kesztyűtartó, van több pohártartó, az egyik kinyitható középről, viszont egy valamit nagyon hiányolok, mégpedig a telefontartót. Az előző műszerfalon a kormány mellett volt egy dedikáltan erre használható rés, ahol gond nélkül megállt az okostelefon, most erre csak egy béna megoldás van a váltógomb mellett. Erre is van magyarázat, hiszen afelé terelik a sofőröket, hogyha lehet, akkor a beépített kijelzőt használják, ám az az alapkivitelben nincs, még csak kihangosító se. Tudom, tilos mobilozni vezetés közben, de az eredeti megoldással nem is kellett kézben tartani, nekem hiányzik ez az újból. Van viszont több újdonság, ami persze jóval hasznosabb ennél.
Ezek pedig a vezetéstámogató rendszerek, hiszen egy teherautó-sofőrt is kell, sőt, leginkább őket kell segíteni a hosszú vezetések kényelmesebb és biztonságosabbá tételével. Ezek miatt is egészen személyautós az új Custom, hiszen lehet benne távolságtartós tempomat, van ráfutásra figyelmeztetés - alapáron - és vészfékasszisztens.

Lehet kormányrezgetős sávelhagyásra figyelmeztetés és táblafelismerő is a fedélzeten.

Utóbbit a sebességhatárolóval is összehangolhatjuk, így automatikusan lassít, ha a megengedett sebesség csökken az útszakaszon, sok dolga nincs a sofőrnek. A vezetőülés elég kényelmes, lehet motoros állítású is, persze nem ez a főszempont, hanem a jó üléspozíció megtalálása és a megfelelő helyeken való támasztás. Az ülőlap puha, de egész jó tartású, a hátlap oldalai is jól tartanak, 80 kilométert meg sem éreztünk bennünk, valószínűleg hosszabb úton sem kényelmetlenek. Állítólag az üléshuzatok tartóssága érdekében extrém körülmények között tesztelték az anyagokat, hogy tovább bírják. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk.
Ami a motorokat illeti, a kétliteres négyhengeres turbódízel három teljesítményszinten érhető el. Ahogy azt már említettem, a 105 és 130 lóerős mellé alig egy éve érkezett a 170 lóerős verzió, amit kézi váltóval már próbáltunk a Tourneo Customben. A motorok - a gyári infók szerint - 13%-kal kevesebb üzemanyagot kérnek és 20%-kal javult a károsanyag kibocsátásuk is, amellett, hogy rendkívül kiegyensúlyozott és nyomatékos egységek dolgoznak a Custom orrában. 105 lóerővel is remekül mozgatja a karosszériát, a 170 lóerős, 405 Nm nyomatékú csúcsmotor persze már dinamikusan, viszont jóval hangosabban. Ugyanakkor erre is igaz, hogy olyan szépen jár, hogy a 100 forintos élére állítva megáll a szelepfedelén. Teljesítményleadásuk egyenletes, alacsony fordulaton is nyomatékos, könnyen manőverezhető, a csúcsverzió pedig valódi autópályázó. A német Autobahnon a 180 km/h-ba is belekóstoltunk egy sportos verzióval, a 18 colos alufelniken guruló dobozos Custom még ott is stabilan fut, könnyedén irányítható és kézben tartható, a raktérben persze 400 kilós súlyt cipeltünk, hogy legyen egy kis alapterhelés.
Újdonság továbbá a hatfokozatú normál bolygóműves automata váltó, ami a 130 és 170 lóerős kivitelekhez kérhető. Igazán kényelmessé teheti a munkát, remekül kapcsol, duplakuplungosakat megszégyenítően gyorsan, viszont mindig biztosan és nem tétovázva. Vélhetően inkább a hamarosan érkező 9 fős kisbuszhoz lesz kelendőbb, ám a hazai képviselet is csak 10-15 százalékkal számol az automatával rendelt Custommel kapcsolatban. A kisbusz csak később érkezik a friss extrákkal, a dobozos haszongépjármű viszont már elérhető, továbbra is kétféle tengelytávval és magassággal, valamint alapáron kétfelé nyíló hátsó ajtóval, jobb oldali tolóajtóval és hatfokozatú kézi váltóval.

A konnektoros hibrid Custom is úton van már.

Ez valójában egy hálózatról is tölthető hatótávnövelő benzinmotorral szerelt villanyautó lesz, mivel az 1,5-ös EcoBoost motor önmagában nem fogja tudni hajtani. A Ford haszonjármű részlege erősen az alternatív hajtásra koncentrál, a DHL-lel közös együttműködésükből egy flottányi villany-Transit készül majd, ám a megvásárolható verzió csupán 2019-re várható, ugyanakkor a prototípust néhány szerencsés vállalat nemsokára elkezdheti tesztelni. A friss Transit Custom már itthon is rendelhető 5 975 000 forintos nettó alapáron a 105 lóerős motorral, kézi váltóval és szériában vészfék asszisztenssel, visszagurulásgátlóval. A 130 lóerős motorért már minimum 7 125 000 forintot kell fizetnünk, és csak egy szinttel feljebb érhető el. A teljes felszereltséget és árlistát tartalmazó dokumentumot innen lehet letölteni.