A legáramvonalasabb oldtimer – 30 éves a Calibra

Meg volt írva, mégis felfoghatatlanul elszaladt az idő, amit jól mutat az a tény, hogy az Opel egyik, ha nem legszebb autója elérte az oldtimer korhatárt. Ez természetesen nem más, mint a Calibra. Bátran mondhatjuk, hogy az Opel Calibra a legáramvonalasabb veterán, miután bemutatkozásakor más sorozatgyártású modell nem érte még el a 0,26-os légellenállási együtthatót. A Calibra megalkotásában még vastagon érződik az akarás, a bizonyítás, az új technológiák kiaknázása és a közönség lenyűgözése. Ezt sikerült is 1989-ben, amikor a közönség először láthatta az Opel új kupéjának végleges formáját. Úgy építettek lenyűgöző kupét, hogy közben nem szakadtak el a márka eredeti értékeitől, vagyis a megfizethetőségtől és a használhatóságtól. A Calibra úgy kapott még ma is fantasztikusnak tűnő formát, hogy a technikájában semmi pazarlót, vagy űrtechnikát nem találunk és még a helykihasználása is mondhatni, mindennapi. Az Opelnek valahogy mindig jól sültek el a kupéi, volt azért pár a történelemben, de persze nem ezek határozták meg a márkát. A Calibránál a klasszikus hátsókerékhajtás helyett a fronthajtásra váltottak, mivel a Manta utódjaként, mely az Asconára épült, a Calibra szintén a kor szedánja, a Vectra A padlólemezét használta.

A teljes felépítményt a nulláról tervezték meg és már javában számítógépes technikát használtak hozzá.

A forma tökéletesítéséhez már CAD programot használtak, miután a dizájnerek munkáját még véletlenül sem akarták elrontani. Nem használhattak meglévő fényszórókat, vagy létező alkatrészeket, a keskenyre rajzolt lámpákba ellipszoid vetítőlencsés egységeket kellett tervezniük, ami számítógépes rajzolás nélkül lehetetlen lett volna. A Calibra arányait tökéletesen lőtték be a meglévő padlólemezre. Furcsa módon nem lett sportautósan alacsony, de ez elsőre nem látszik rajta, mert a fenekét magasra húzták, az orrát pedig lesüllyesztették. Tökéletes lett az ék alak, a szolidan hullámzó oldallemezek hatalmas lámpákban végződnek, mindene arányos, fantáziadús és még elegáns is.

A formát szélcsatornában edzették addig, amíg rekordértéket nem kaptak.

A Calibra után csak 10 évvel később a 2000-es évek elején sikerült sorozatgyártású autón hasonlót alkotni. A Honda Insight, majd később a Prius is hasonlóképpen és még jobban is teljesített, ám ebből tökéletesen látszik, hogy egy olyan csodás formával, mint a Calibráé is lehet hatékony légellenállású autót faragni. A lehetőségekhez képest izgalmasra sikerült a keret nélküli ajtó is, bár egy jókora háromszög üvegnek maradnia kellett rajta fixen, így is hozza a kötelező stílust. Sikere volt a ’89-es Frankfurti Autószalonon, de arra talán az Opel sem számított, hogy rekord számokat fog hozni a megrendelés, az első évben 29 431 darabot kellett gyártaniuk belőle. A rüsselsheimi gyártósor mellett Finnországban is beindították a gyártását, hogy követni tudják az igényeket, 1991-ben született a rekord adat, miszerint 67 443 készült a kupéból. A Calibra készült természetesen Vauxhall és Holden emblémával is, a tervek, miszerint még Saabként is piacra kerül, már nem valósultak meg. Kétféle motorral kezdték gyártani, mindkettő kétliteres, ám a belépő motor a Vectrából továbbvitt 8 szelepes 115 lóerős volt. Potensebb és vágyottabb modell volt nála a 16 szelepes, piros szelepfedeles kétliteres benzines, a híres C20XE. 150 lóerejével és remek légellenállásával 230 km/h-nál is magasabb végsebességet mérhettek a gyáriak. A motor remek lehetőséget biztosított a tuningolásra, a Cosworth-szal közös fejlesztésű négyhengeres a más modellekben versenyeken is bizonyított, a Calibrában pedig turbót kapott. A Turbo modell 204 lóerős és mindenképp összkerékhajtású, hatfokozatú kézi váltójával pedig 245 km/h-s csúcstempóra volt képes, valamint 6,8 másodperces 100-as sprintre, amivel a nagyobb kategóriájú sportkupék között sem kellett szégyenkeznie. A modellkínálat bővítése 1994-ben érkezett, hogy a prémium felé kacsintó ügyfeleket is kiszolgálják, megjelent az Opel első V6-os motorja, a 2,5 literes, 170 lóerős C25XE, mely a kor leghalkabb V6-osa címet is elnyerte, ekkor még ez volt a cél, nem a hang növelése. A V6-os Calibra 7,8 másodperc alatt érte el a 100 km/h-t, ami szintén nem rossz érték, de annak ellenére, hogy erősebb, sokan a pörgősebb karaktere miatt mégis a négyhengeres C20XE mellett döntöttek. A V6-os megjelenésével viszont ez a motor kikerült a kínálatból, helyére az új, 136 lóerős EcoTec került, mely már inkább fogyasztásra és károsanyag-kibocsátásra optimalizált motor volt. A Calibrának ez volt az első döfés 1994-ben, a második pedig a Tigra, saját kicsinyített testvére, az Opel pici kétajtósából már az első évben elkelt 68 000 példány. A Calibra sikerének persze jót tett, hogy az Opel ezzel a pompás kupéval indulhatott a Német Túraautó Bajnokságban (DTM). Az autót persze teljesen átépítették, viszont a V6-os motort használták a versenymotor megépítéséhez, ami a kész autóban 500 lóerőt teljesített és összkerékhajtást is kapott. Kilenc versenygyőzelem után az Opel lett az 1996-os csapatbajnok és Manuel Reuter az egyéni bajnok. Keke Rosberg csapatfőnök után az Opel el is nevezett egy különleges Calibra szériát róla, melyből 2170 példány készült. A másik DTM-es csapat után egy Cliff külön szériát is indítottak, ebből csupán 630 példány készült, de a Calibrából találhatunk még Classic, Color, Young, Special és Last Edition névre keresztelt kiadásokat is. A Calibrával összességében sikert könyvelhetett el az Opel, miután hét év alatt több mint 239 000 példány került gazdához. Majdnem készült belőle kabrió is, miután az Opel megbízta a Valmetet, hogy építse meg. Hogy az Opel külsős céget kért fel, nem volt különös, miután minden korábbi kabriót is külsősökkel építtetett. A Valmet furcsa utat választott, egy tuningcégtől vásárolta meg a donorautókat, amiből állítólag hármat is beszerzett. Egy készült el teljesen, egyet állítólag töréstesztekhez használtak el, de sajnos erről nem tudni semmi bővebbet, valamint egy harmadikkal csak a váz átépítéséig jutottak, ezt a merevségi tesztekhez használták el.

Az egyetlen Valmet által átalakított és fennmaradt kabrió Calibrát ma az Opel őrzi.

A Calibrát nem hedonistának, sokkal inkább sikernek tervezték, miután mindenki megtalálhatta benne a számítását. Aki sportkupét keresett, annak megadta a 150, valamint a 204 lóerős változat, aki egy használható Opelt keresett, azt a 2+2 személyes utastér és a 300 literes csomagtartó szolgálta. Voltak jól felszerelt példányok puhára tömött bőrülésekkel, de már az alap ülések is jóval sportosabbak voltak annál, amit a márkától megszoktunk. Bár a komplett műszerfal a Vectráé volt, érdekes műszereket kaphatott, mint turbó- és olajnyomásmérő, valamint fedélzeti „számítógép”, mely a menetadatok mellett stopper funkciót is tudott. A Calibra ma legalább annyira menő, mint piacra kerülésekor, persze a tuningmesterek és a lecsúszott ára miatti egyszerű és barbár módon átalakított példányok a 2000-es évek elején rossz hírnevet szereztek neki. Éppen ezért a jelentős állomány el is pusztult, már pár éve is alig 10-15 darabot hozott a Használtautó.hu találati listája, ma csupán 6-ot, abból is csak 4, ami értékelhető állapotban van. Nagy kár, youngtimerként is csábító volt már, most, hogy egyre elérhetetlenebbnek tűnik, még inkább az, és a gyári fotókat nézegetve nehéz lenne nemet mondani egy jó állapotú példányra.