A korral csak egyre sármosabb az első V8-as Porsche

Formájával mindenképp megelőzte a korát, ám nem sikerült a terv, miszerint a 911-est váltja majd a palettán és az idén 40 éves 928-assal prémium szintekre evez a Porsche. A ’70-es évek közepén jött a felismerés Ferdinand Porsche fejében, hogy a farmotoros 911-es határait lényegében már elérték és nincs tovább. Vagyis érdemi fejlődést már nem érnének el – milyen jó, hogy később erre rácáfoltak. Kezdtek átállni a hagyományos orrmotoros elrendezésre, és először a mezítlábas, négyhengeres 924-est dobták piacra. A paraszt-Porsche igencsak megdobta a bevételeket, amikből futotta a luxusmodellnek szánt 928-asra. Hosszas fejlesztések után az 1977-es Genfi Autószalonon mutatták meg, és valamilyen érthetetlen véletlen folytán az 1978-as Év Autója címet is besöpörte. Sportautó azóta sem nyerte el a címet, és vélhetően ez így is fog maradni.
Formaterve jó 20 évvel megelőzte a korát, a gömbölyded folyami kavics fazon a ’90-es évekre volt jellemző. Letisztult formáját a karosszériába simuló lökhárítójának köszönheti, ez elég merész lépés volt abban a korban, amikor még szinte mindenki különálló lökhárítókat tervezett. A hosszú orr, hátratolt kabin és mérhetetlenül gömbölyű far tökéletes arányokat adott a 928-asnak. A front részt ráadásul alapesetben a fényszórók sem törik meg, bár látszanak, azok csak békaszemként kiugrott állapotukban világítanak. Ezeket ráadásul a szerkezet meghibásodásakor is egyszerűen elő lehet csalogatni egy kis gomb nyomkodásával a motortérben. Nem csak arányai tökéletesek, súlyelosztása is tengelyenként szinte azonos, köszönhetően annak, hogy a váltót nem a motor mögé, hanem hátra, a differenciálművel egybe építették.
A géptetőt felnyitva csak egészen messze vehetjük észre a márka első V8-as motorját, mivel az csak az első tengely mögött kezdődik. Kezdetben 4,5 literes 240 lóerős, hengerenként kétszelepes V8-assal szerelték. Később hengerenként négyszelepes és nagyobb motorokkal készült. A gyártás végére, 1995-re már 5,4 literes, 350 lóerős motor dolgozott a 928 GTS-ben, ez volt a csúcsváltozat. A tervek felskiccelésekor azonban ennél jóval exkluzívabb modellnek tervezték, V10-es Audi eredetű, tulajdonképpen a quattróból ismert öthengeres megduplázott verziójával. Viszont olyan modell kellett, amit Amerikában is el tudnak majd adni, ezért maradtak a V8-as elrendezésnél. Ötfokozatú kézi, vagy három, illetve négyfokozatú Mercedes eredetű bolygóműves automata váltót párosítottak hozzá. A 928-as kimozogta a formatervezés szempontjából zsákutcának számító ’80-as éveket, csupán apróbb változtatásokat eszközöltek rajta, amik nem rontottak a megjelenésén. A Porschénál amúgy sem hódoltak be a divatnak, a 911-essel is kitartottak a megszokott formáknál. A 928-as többször változott, de a lényeg megmaradt, viszont egyre erősebb és sportosabb lett. A vásárlók viszont furcsán néztek rá már az elejétől kezdve, a berögzött és tehetős Porsche vásárlók pedig nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy egy orrmotoros, ráadásul V8-as modell lesz a 911-es utódja, a vízhűtéstől pedig még a szőr is felállt a karjukon. Ellenben a 928-as megjelenésével új vásárlókat is szereztek, de a márka rajongói miatt a vezetőségben történt változás után mégis úgy döntöttek, hogy a két modellt egymás mellett fogják értékesíteni és a 911-es tovább élhet.
További terveik is voltak a 928-assal, korábban már eljátszottak a négyajtós 911-es gondolatával, de abból egyetlen autón túl nem lett semmi, később azonban leporolták a terveket. 1987-ben a márkaalapító 75. születésnapjára készült el a H50, nyújtott tengelytávval és két plusz ajtóval, amik szembe nyíltak az elsőkkel, Mazda RX-8 stílusban. Az orrmotoros elrendezéshez jobban illett volna az ötajtós karosszéria, ám ezt is elvetették, és bár később készült még egy tanulmány, az szintén a 911-es alapjaira, így az első Panamera előfutárának a 928 H50-et tekinthetjük. 1995-ös leköszönésével a 928-asnak egyelőre nincs utódja, pedig láthattunk már néhány remek ötletet az újraélesztéséhez. A Porsche azonban amennyire nem látott lehetőséget a 911-esben az elején, most annyira bízik a modellben, nem is hiába. Persze az eladásokat továbbra is a hétköznapi autónak is tökéletes Cayenne viszi előre, de már ott a kisebb Macan is. Hogy mennyi esély van egy újabb orrmotoros Porsche sportkocsira, azt nehéz lenne megjósolni. Viszont egy a 911-eshez hasonlóan finoman, aprólékosan és elegánsan újjáélesztett dizájnnal mindannyian szívesen látnánk újra a 928-ast.