A könnyedség a kulcsszó – Audi Q2 teszt

#crossover? Egy évvel genfi debütálása után jutott el hozzánk először tesztre az Audi Q-paletta legkisebb és egyben legifjabb tagja. A kiskategóriás crossoverek prémium szegmensébe érkező Q2 olyan ellenfelekkel száll szembe, mint a Mini Countryman, vagy épp a BMW X1, esetleg a Mercedes-Benz GLA, bár ezek mind nagyobbak nála. Ez az a kategória, ahol többnyire fontosabb szempont a személyre szabhatóság és a divatos, vidám karakter, mint a műszaki tudás. Ennek próbál eleget tenni az Audi, még ha látszólag ez kín is számukra. 150 lóerős TFSI-vel, tangóvörösben, a csúcsnak számító Design felszereltségben és S-Line optikai csomaggal próbáltuk az ingolstadtiak újdonságát. De mi is ez pontosan? Akkor a Q2 most SUV vagy crossover? Azt még az Audi sem tudja igazán eldönteni, ezért hashtagekkel dobálózik reklámjaiban.
Divatkövető. Csak a visszajelzések alapján tudjuk eldönteni, hogy egy modell kinézete mennyire találta el a vevőköre igényeit. Az apró Audi crossover célközönségét jól mutatja, hogy Miss Universe Hungary is Q2-vel jár, és bizony az utcán is inkább a hölgyek néztek vágyakozva utána. Párom a „cuki” szóval jellemezte, de elmondása szerint nem elég a kompakt mérete, a vörös szín is fontos tényező. A külső természetesen valamennyire igazodik a nagyobb testvérek által diktált dizájnvonalhoz, mégis kitűnik közülük. Míg a Q5 lassan megszólalásig hasonlít a Q7-re, addig a Q2 egy szögletesebb, az autón kívül-belül visszaköszönő, egy vonalból kettéágazó formavilágot kapott. A miénk az S line csomaggal különösen sportosra vett, egyedi lökhárítókkal, platinaszürke diffúzorral és hűtőráccsal, valamint króm kipufogóvégekkel, és akkor a megvilágított S logós küszöbléceket nem is említettem. A C-oszlop, azaz Audi nyelven oldalpajzs, további személyreszabhatóságot enged, az autón lévő matt szürkén kívül lehet még karbonmintás vagy akár fehér is.
Több vidámságot! Az Audi féle hidegséget levetkőzni most sem sikerült teljesen, de úgy gondolom, minden tőlük telhetőt megtettek, az értékeik elvesztése vagy meghazudtolása nélkül. A műszerfal és az első ajtók teteje puhább borítást kapott, máshol viszont kopogós, durva fekete plasztikot találunk. Főleg az ajtón lévő hatalmas műanyagfelületek zavaróak egy közel 14 millió forintosra konfigurált modellben. Ha viszont egy alsó-középkategóriás modellként nézünk rá, akkor kevésbé fájó. A többnyire szövet, ám néhol bőrrel megtört ülések kényelmesek, vörös színük a középkonzolon és a műszerfalon is végigfut, valamint a matt ajtóbehúzokon is visszaköszön. A fejtér elöl-hátul tágasnak mondható, a hátsó lábtér Golf-szegmens méretű. Egyenesekkel határolt a csomagtér, alapból is 405 literes puttonya elfogadható a kompaktok között, és támladöntéssel sem lépcsőzetes, bár nem teljesen sík a felület.
A legjobb motorválasztás. Motorfonton sem okoz meglepetést, hozza az Auditól elvárható hibátlan szintet. Az 1,4 literes, 150 lóerős négyhengeres turbós motor ereje több mint elég az 1,3 tonnás, városi crossover mércével bébi kasztni mozgatásához. Dinamikusan lehet vele közlekedni városban, országúton és autópályán egyaránt, turbólyukat pedig szinte egyáltalán nem éreztet. Futóműve épp elég merev, hogy dőlésmentes tartást adjon az alapvetően magas súlypontú Q2-nek, de a rosszabb minőségű burkolatokon sem üt fel igazán és autópályán is stabilnak mondható. 7 sebességes S tronic duplakuplungos automatája finoman kapcsol, ahogy el is várnánk. Az 1-es fokozat nagyon rövid, a többit (higgadt gázpedál-kezelésnél) már 2000 fordulat/perc környékén váltja el, akár vitorlázásra, hajtáslánc-szétkapcsolásra is képes a jobb fogyasztás érdekében. Utóbbin segít egyébként a nagyon finoman leállító, de buzgóbban újraindító stop-start és a hengerlekapcsolás is. A vegyes tesztátlag 7,3 liter/100 km lett, és ebben volt erőpróbálgatás, nyugodt és tömött városi közlekedés, valamint legalább a felét autópályázás tette ki. A golflabda fejű váltókaron biccentéssel előhívható Sport állás hatásos, a gázreakció sokkal közvetlenebb lesz, a fordulatot pedig örömmel tartja a korábban említett 2000/perc fordulat felett. A Q2-höz egyébként rendelhető a drive select menetmódválasztó, ami az opciós quattro összkerékhajtás nélkül is 4 programozott és egy individual módot kínál.
Ezt így kell. Ami a legfontosabb, hogy könnyedségével pont olyan lett, mint amilyennek elképzelnénk egy apró crossovert és amilyennek kéne lennie a szegmens szereplőinek. Persze a Q2 is rendelhető összkerékhajtással, ám az alapját adó A3-hoz képest emelt hasmagasságával (145 mm) sem mondható tereptűrőnek. Nem is oda szánták, épp elég, hogy kevésbé érezni benne a fekvőrendőröket, mint egy hagyományos személyautóban. Komoly felár ellenében ugyan, de az utastér modern hangulatáról gondoskodhat például a 12,3 colos virtual cockpit, amit akár a kormányról is kezelhetünk és millió módon konfigurálhatunk vagy a füzetnyi vékonyságú, hibátlan felbontású 8,3 colos képernyőn futó MMI fedélzeti rendszer. Érintőképernyő továbbra sincs, mindent a karunk alatt lévő tapi görgőről és a mellette lévő gombokról kezelhetünk. Túlbonyolított ugyanakkor a head-up display, ami fura szöge miatt visszatükröződik a szélvédőn, és elég nagy felületet kitakar abból, pedig alapvetően kicsiben írja ki az információkat. Hiányát érezhetjük a tárolórekeszeknek: pohártartó jutott a középkonzolra és az ajtókba is, másnak viszont nincs hely.
Mi az ára? A prémium crossoverek között olcsónak számító alapárral kecsegtet az Audi. A háromhengeres 1,0 literes TFSI alapmotorral és kézi váltóval, Basis felszereltségben épp nem éri a 7 millió forintos listaárat. A mi autónk viszont a csúcs Design szintet kapta, és ezzel a motor-váltó kombinációval 8 902 930 Ft a listaára. Az Audinál nem meglepő, hogy minimális extrázással máris nagyot ugrik a fizetendő végösszeg. A gyári konfigurátorban egyetlen kiegészítő hozzáadása további jó néhányat vonz magával. Tesztautónkat a sportos S line csomagot is hozzáadva 13 908 000 Ft-ért kínálják, ami méreteit is tekintve elvérzik a konkurenseivel szemben. Nem feltétlen szükséges az a sportcsomag, hasznosak viszont a nagyszerű sofőrsegédek, mint a finoman fékező adaptív tempomat, az erőszakos sávtartó, ami szó szerint a sávban tartja az autót vagy a holttérfigyelő.