A kevesebb néha több

Azt mondják, a városi minikben van ráció. Nem mindenki híve a robogós cikázásnak, és ugyan való igaz, hogy két keréken villámgyorsan ki tudunk menekülni a közlekedési káoszok fogságából - voltaképpen ez a fő motívum -, de alkalmasint bőrig ázunk, a ruhánk piszkolódik, a frizuránkat tönkreteszi a bukósisak, és a legkisebb perecből is könnyen zúzódás, csonttörés lehet. A dugóban őrlődésen kívül egy miniben ülve más a világ, mert nem ázunk, nem fázunk, szinte minden zsebkendőnyi helyet potenciális parkolónak tekinthetünk, a manőverezés nem gond, szólhat a zene, és jut hely a csomagoknak. A PSA-Toyota közös fejlesztésű Citroën C1-Peugeot 107-Toyota Aygo trió is ezen felsorakoztatott praktikusságok szellemében fogant, és elsősorban második, netán harmadik autóknak tekinthetők.

A 2005-ben történt bemutató után tavaly év végén lett esedékes a 107-es sminkelése, és e tipikusan női tevékenység említésével egyben arra is próbáltunk utalni, hogy elsősorban kik vásárolják ezt a kölyökoroszlánt. Igen, kölyök, mert a teljes hosszúsága nem éri el a 3,5 métert, az önsúlya a 800 kilogrammot (üresen), azaz a kisautók között nyilvántartott 206+ is szumóbirkózó mellette. Mivel a ráncfelvarrás nem arról szól, hogy eurómilliók repüljenek ki feleslegesen az ablakon, a módosítások listája meglehetősen rövid. A 107-es áttervezett lökhárítóval gazdagodott, amelyen alul kapott helyet a rendszám, továbbá a még nagyobb harcsaszáj közepén vastag krómcsík ragyog – a Peugeot szerint ez egyedülálló kifinomultságot kölcsönöz az autónak. Az oldalra került kopoltyúkat alaphelyzetben vakdugó fedi, egyébként ide kerülnek a felárért megvásárolható ködfényszórók. A felsorolást új mintázatú, 14 colos felnire való dísztárcsa és két vidámságot sugárzó fényezés zárja (narancs - lásd tesztautó - és kék).

Kívülről nézve furcsa látvány, hogy az autó oldalának 2/3-át gyakorlatilag a két ajtó teszi ki, a hátsó kerekek ennél jobban már nem is kerülhettek volna a sarkokra, mert akkor a 107-es paradox módon önmaga utánfutója lenne. Rossz hír, hogy ahol az ajtó vonala látszik, egyben ott van az üléstámla is, így a mögötte lévő csomagtér kapacitása mentes az illúzióktól: a kalaptartóig 139 liter áll rendelkezésre. Mivel a Trendy a gazdagabb változat - olcsóbban a szerény Urban kelleti magát -, az osztottan dönthető ülések jóvoltából nem hiányzik a variálhatóság (751 literig bővíthető), mi azonban jobban örültünk volna sínen tologatható székeknek; ez az egyszerű, de nagyszerű, mellesleg olcsó trükk ebben a méretosztályban szinte kínálja magát. Kár érte. Pakolásnál megszokást igényel a kellemetlenül magas rakodóperem, mert hátul csak a szélvédő nyílik, és a csomagtér zárjának primitív egyszerűsége láttán az ember kínjában elmosolyodik, hogy 2009-ben ilyennel még találkozhat új autónál. Persze, ha már az egyszerűség szóba került, maradt még puskaporunk. A hátsó ablakok letekerésével kár bajlódni, mert csak szimplán kitámaszthatók, a szellőzőrendszernek középre nem jutott állítható fúvóka, és a pont az i betűn az első elektromos ablakemelő, amelynek filléres gombjai külön-külön kerültek az ajtókra, azaz a távolabbi ablak mozgatásához rendre át kell hajolni, vagy meg kell kérni valakit. Nonszensz.

A Peugeot 107 utastere nem a csábító luxusról szól. Amerre a szem ellát, mindenhol betonkeménységű műanyag található, ahová pedig nem jutott e „nemes” anyagból, ott a karosszéria színében pompázó csupasz fém próbál elbűvölni. Őszintén szólva ez a szándékos puritanizmus még passzolna is az autó jópofa, fiatalos, vagány karakteréhez, de a cikk végén olvasható ár majd mindenkit kijózanít. Szóval felesleges bármit tapogatni, ami keménynek látszik, az is; ettől függetlenül otthonosan be lehet rendezkedni. A hűtés-fűtés kezelőegység viccesnek szánt parádéja öncélú értelmetlenség, a megszokott tekerőgombos szabványtól eltérő megoldás sehogy nem esik kézre, a funkcionalitás a forma áldozata lett, akármilyen szépen világít este. A műszerek, a kezelőszervek egyszerűek, némi aprópénzért csigaszem kinézetű fordulatszámmérőt vásárolhatunk, és fedett tárolóra (pl. kesztyűtartó) ugyan nem futotta, ám bőven van helye a kacatoknak. Férőhelyek szemszögéből már nem ilyen rózsás állapotok uralkodnak, de figyelembe véve a 107-es alapfunkcióját, városi viszonylatban, négy szigorúan átlagos testalkatú személynek megteszi.

Az egyliteres, háromhengeres, 12 szelepes, 68 lóerős benzinmotor városi szaladgáláshoz pont ideális, étvágya 6,5 liter körül alakul, így a vidéki utat is magába foglaló teljes tesztátlag alig haladta meg az 5 litert. A vezetés nőiesen könnyed, a váltó nem rossz, a kuplung vajpuha, a szervokormány szinte felesleges (alapáras tartozék), a futómű pedig olykor pattogósra veszi a figurát, de nem vészesen. A józan határok mind városban, mind autópályán tarthatók, 157 km/órás végsebességével, illetve 13,7 másodperces százas gyorsulásával a pöttöm 107-es sehol nem képez forgalmi akadályt. A motor hangja megszokást igényel, a három cilinder olykor mintha V12-esekre jellemző orgánumon muzsikálna, persze, jó adag képzelőerővel vegyítve. Dicséretes, hogy a Peugeot sokat ad a biztonságra. A 107 Trendy felszereltsége tartalmaz blokkolásgátlót, elektronikus fékerőelosztót, vezető- és utasoldali légzsákot, valamint opcióként oldal- és függönylégzsákot. Az EuroNCAP teszten elért 4 csillagos eredmény szintén önmagáért beszél.

Az alapötlet jó, a kivitelezés megüti az elvárható szintet, ám jöjjön a feketeleves, az árkérdés, amely új megvilágításba helyez mindent. Az éppen aktuális akcióktól eltekintve az ötajtós Peugeot 107 1.0 Trendy alapára 2785000 Ft, míg a képeken látható és kipróbált tesztautó 3276000 forintot kóstált, többek között klímával, légzsákokkal, MP3-as CD-lejátszóval. Városi minifilozófia ide, olcsó fenntartás oda, ez borzalmasan sok, főleg annak ismeretében, hogy az utóbbi összegért Peugeot 207 1.4 Urban vihető haza, igaz, metálfényezés nélkül, de a többi benne van, cipőkanállal még a légkondicionáló is. A 107 és a 207 közötti különbséget pedig minden vonatkozásban zongorázni lehet.