A kereklámpás Zsiguli, mint az ideális veteránautó

Azon töprengtem még a nyár végén, hogy milyen hangulatos veteránautóról kéne írni. Csoda, hogy a Zsiguli jutott eszembe? Bár a környezetemben kereklámpások nemigen voltak, de a kocka nekem is gyerekkori emlék. Az is egy komoly sztori, de engem a régebbi, krómmaszkosok hangulata érintett meg inkább. Írtunk már a Zsigulátorról, sőt a többi szocialista típusról is, de most egy kvázi használttesztben gondolkoztam.

Na de hol vannak a régi Ladák? Némi kutakodás után eljutottam a Veterán Zsiguli Egyesülethez, akik - és ez nem túlzás - országos hálózatként tömörítik a Zsigásokat. Nézzék meg a honlapot, ennyi tökéletesen restaurált és talán még érdekesebb, eredeti szép állapotában fennmaradt kereklámpást csak az idősebbek láthattak. Esetleg a Merkur telepen. Vukmann Attila, ügyvezető elnök a pesti tagozatból Gábort ajánlotta, aki temérdek készülő projektje mellett három teljesen működőképes, OT-s autóval várt. Időközben bónusznak kiegészült a társaság Robival, aki teljesen eredeti, öreg bácsitól vett ezerkettesével jött és az autókat szabad idejében javító Dáviddal.
Lada 2102 - 1975, felújított

Elsőként az 1975-ös évjáratú, felújított Zsiguli 1200 Combival mehettem egy kört. Gábor autója eredetileg egy meglehetősen lehasznált példány volt, ami felverte a klubfórumot, mégsem merte senki bevállalni. Korai darab, még Zsiguli névvel exportálták és fehér burájú az első irányjelzője. Ezek és a meglehetősen ritka világoszöld kárpit együtt annyira erősen hatottak Gáborra, hogy belefogott a felújításba. Az eredetileg piros autó a belsőhöz is jobban passzoló, ízlésesebb olívazöld színt kapta végül, és tényleg nagyon szép lett.


Gábor és Robi mutogatják a típusspecifikus részleteket, a fényképező ezerrel kattog a kezemben, Dávid meg közben a műszaki vonatkozásban okosít ki. Ismét megjegyzi, hogy 1975-ös, tehát még fehér burás, és Zsiguli, de már kicsi babás a lökhárítója, nincs ott a legkorábbi limuzinokra jellemző félhold becenevű krómdísz a fényszóró körül, és hűtőmaszkjának függőleges lamellái is fényesek. Bár a Zsigák a gyártás évei alatt egyre egyszerűbbek, dísztelenebbek lettek, ez gyűjtői szempontból még érdekes évjárat. Olasz alkatrészt ezen már nem találunk, a különböző apróságok gyártására viszont ráállt a magyar és a csehszlovák kisipar is.
Lada 2103 - 1977, felújított

Aztán jött az igazi szocialista álomautó, a keleti blokk Alfa Romeója. A szintén felújított, de pár ezer kilométert már futott, és emiatt jobban összeérett autóval egy kicsit már bátrabb voltam. A sárga 1500-as idén 37 éves, pont egy tízessel több nálam. Az első tulajdonosa három évtizedig gondozta, majd egy fiatal sráchoz került Érdre. Ez volt az első autója, de azért nem tudta teljesen tönkretenni. Nem lett raliautó, a felújítást viszont azzal kellett kezdjék Gáborék, hogy az abszolút nem korhű tuningolás nyomait eltüntessék róla. Mindez olyan jól sikerült, hogy az ezerötös a muzeális jármű cím mellé megkapta a Történelmi Járművek Nemzetközi Szövetsége (FIVA) minősítését is. Mindez Bóna Zoltán munkáját dicséri.

Lehet vitatkozni, de szerintem minden kereklámpások legszebbike a VAZ 2103-as, azaz a Lada 1500-as. Ennek még teljesen krómozott a hűtőmaszkja, nincsenek borzasztó matyóminták az ajtókárpiton, hanem gazdagon díszlécezett és kétszínű műbőr borítja. Nézzék meg a képeket a galériában, kifejezetten ízlésesen néz ki, ezzel az élénksárga színnel meg nagyon jól hozza a hetvenes évek hangulatát. Műszerfala meg minden magára valamit is adó autórajongóból heveny nyálcsorgást kell kiváltson. A kerek órák, mint a négylámpás orr is a Fiat 125-öt idézik, de nem nehéz beléjük látni az Alfa Romeót, sőt némi fantáziával a korai Ferrari 250-est sem. Hiába csak tapéta a famintázat, a hangulata így is nagyon jó.
Lada 2101 - 1971, felújított

Ugorjunk vissza pár évet az időben! 1971-et írunk, itthon akkor még nem is forgalmazták a Zsigákat, azaz csak nyártól. A talán elsőre nem annyira sokat mondó szürke 1200-as 1971 januári, így ma ő a legrégebbi forgalomban lévő Zsiguli Magyarországon. Litvániából származik, és inkább le sem írom, hogy a tulajdonosa mennyit költött rá, hogy ma itt legyen és ilyen legyen. Hogy pontosan mekkora értéket képvisel, azt nehéz lenne megmondani, de ezek a korai autók érik ma a legtöbbet. Ha el kéne adni, valószínű, hogy a ráfordított kettessel kezdődő és hét számjegyű összeg helyett csak egy egyessel kezdődő lenne, amit megadnának érte. Még szerencse, hogy nem kell; Gábor hosszútávú befektetésként tekint szürke autójára.


Ehhez mérten amennyire csak tudtam, óvatosan, ha lehet, még óvatosabban mentem a szürkével, mint a kombival vagy az ezeröcsivel. Nehéz volt visszafognom magamat, mert mindkettőnél sokkal finomabbnak éreztem az öreg szürkét. A váltó az az igazi jó, sokszor dicsőített Lada klitty-klatty volt mindben, de a kormány a szürkében volt a legkönnyebb. És a 955 kilóra jutó 62 lóerő is valahogy többnek érződött, mint a sárga 1500-as 75 lova, élénkebben vette a gázt és a hangja is szebb volt a próbakör alatt. Hogy minden jó legyen, belement egy teljes donorautó temérdek alkatrésze és még valami, ez az eggyel sötétebb szürke színárnyalat.

Mint a ladásoktól megtudtam, Litvánia a Zsiga-beszerző Mekka, különösen ha korai darabra vágyunk. Ez az autó is onnan származik, és csak a klubtársak bátorítása mellett mert Gábor a felújításba belevágni. Ladázni azért is jó, mert a Veterán Zsiguli Egyesület szakmai támogatásával gyakorlatilag bolondbiztos a Lada-vásárlás. A legtöbben fejből tudják, hogy melyik évjárathoz milyen alkatrészek valók, a motortér zsanérjától egészen a beltérvilágításig. A korai Zsigák kerek visszapillantójáról azért én is tudtam, de a félholdas, Carello lámpás sztoriba most lettem beavatva. Elsőre talán nem tűnik bonyolultnak, de az összes alváltozatot átlátni nem kis mutatvány.
Lada 2101 - 1980, eredeti állapotban megőrzött

A kereklámpás randevún megismert számomra legérdekesebb autónak a legnagyobb különlegessége mégis az ár/érték aránya. A tulajdonosa Robi gyárilag Skodás, farosokban szocializálódott. Van is neki több, de ezt a hirdetésben talált pisztáciazöld ezerkettest nem tudta otthagyni. Eredetileg Gábor szemezett vele, ám neki a kész és a félkész autói mellé sokadiknak ez már nem fért volna bele. Családi botrány tört volna ki az újabb Lada miatt. Valakiknek viszont meg kellett vennie az 1980-as, bézs műbőr kárpitos autót.


Robi lett a befutó, és bár régebbit akart eredetileg, a késői 2101-essel nem járt rosszul. Minden teljesen eredeti rajta, bontatlan a motorja. Senki nem mondaná meg, hogy a jobb első sárvédője újra lett fényezve egy parkolási sérülés miatt. Robi szabadkozva mutogatja a tipikus bácsis sérüléseket, de átlátok a szitán. Az autó tökéletes úgy ahogy van, a krómjai szinte kisütik a szememet. Bátorít, hogy hajtsam csak nyugodtan. És itt kezdek el igazán irigykedni, mert a nem OT-s zöld limuzin leveri a sokkal drágább, különlegesebb testvéreit. Gábor és Dávid rákontráz. Valóban, egy felújított sosem fog úgy menni, mint egy eredeti állapotú. A pasztellzöld külső ráadásnak nagyon illik a famintázathoz és a krémszínű műbőrhöz.

Az elefántfül kibillentve, a mókusfarok kulcstartó cirógatja a bal térdemet menet közben. Az első szélvédőn egy 1991-es Közlekedési Felügyelet matrica, a hátsón a korabeli Dinitrol alvázvédő kezeléskor feltapasztott vinyetta. Nem akarom elhinni, hogy mindez konyhakészen alig 285 ezer forintba került jó egy évvel ezelőtt, háromszor is rá kell kérdezzek. Eddig a szürke felújítási költségein hüledeztem, most mellé már ennek az olcsóságán is. Hiába, ez egy ilyen műfaj. Ekkora különbségek is lehetnek. Mindazonáltal csak óvatosan a nagy Lada-kereséssel: mára ritkák az ilyen darabok, de persze szerencsével, baráti segítséggel és sok munkával ki lehet még fogni ilyet. Dávid kapja is az ívet barátaitól, csak kéne már neki is egy kereklámpás a hosszmotoros Renault 5-öse mellé.

A tömény dózis kereklámpa után az autóknak otthont adó garázs csücskeiben álló, készülő projekteket vesszük számba. A megmaradt alkatrészekből összehányt, 1983-ban gyártott 1500-as kasztnis, de 1300-as motoros 1300s; mellette a korai, pornópiros belsős 1500-as; meg egy eredeti állapotban megőrzött Dacia 1300-as. És az igazi ritkaság, a 35 éves Lada Taiga, ami a Niva gyári kiegészítőkkel felturbózott osztrák kivitele.
Bár nekem mindig is az ezerötös tetszett, a most kipróbált autók közül a két ezerkettes ragadott meg a legjobban. A szürke, azért mert egy ritka darab és csak a hozzáértők tudják értékelni. A zöld ezerkecske meg azért, mert az meg elvileg ugyanaz, de igazából nagyon más. És a legszebb az egészben, hogy a régi Lada lehet remek veterán, miközben tökéletes hobbiautó is. És mint a mellékelt példák mutatják, mindezt az érzést akár egészen olcsón is megkaphatjuk.