A japán munkamorál legendája
Mitsubishi L200 2.4 DI-D Instyle Navi A/T teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Bőrkárpittal és kormányról kapcsolható automataváltóval kábít a Mitsubishi L200 csúcsváltozata. Szerintünk a munkára szánt verzió a tuti.
Itt van igazán elemében. Az L200 szinte minden terepen elviszi a platójára rakott bármit. Ez a kocsi lényege
A Mitsubishi L200-asnak a legdrágább változatát hajtottuk, amiben automata a váltó és bőr az ülés, de ettől mégsem lett japánok új platósa egy operagálás hintó. Vannak olyan típusok, amik sártól maszatosan mutatnak a legjobban. Szerintünk az L200-ashoz is ez illik a leginkább. Persze azért megörökítettük tisztán is. Aki inkább úgy nézné meg, kattintson a képre és galéria nyílik, benne a kivikszolt L200 fotóival. A gyár sportos pickupnak nevezi, és ahogy ma trendi, próbálja a szabadidő-autók sorába állítani, de lássunk át a szitán. Hobbistáknak nem való, sokkal inkább professzionális célszerszám ez.
Mintegy mellesleg elég jól is néz ki. A gyári bukókeret, meg a felfröcskölt sár is jót tesz az optikának
De mint kutya a gazdájához és fordítva, lehet ám idomítani és idomulni is. Automataváltósan dodzsemezve egy laprugós-létravázas platóst is meg lehet szeretni még városi használatban is. Pickuppal arcoskodni, kéttonnás és ötméteres autóval a városban grasszálni épp olyan kétélű dolog, mint amennyire skizofrén maga a kategória is. Az L200 előző szériája a kerekded formáival az egyik első divatos külsejűre tervezett platós volt. Amellett, hogy természetesen a munkában is helyt állt, a külseje is betalált. Hozzá képest a tavaly tavasszal, Genfben leleplezett negyedik generációs L200-as szolid külsőt kapott, viszont a robusztus felépítés és a funkció semmit nem csorbult.
Próbálták személyautósra venni, van még sávelhagyás figyelmeztetés is, de sokkal alkalmasabb munkára
Nekem elsőre nem tetszett, de minél többet láttam kívülről, ahogy terepen nyúzták a kollégák, annál jobban megtetszett. A forma a már említett kettősség miatt fontos, és egyben ugye mit sem számít. Egy célgép, amit teherautóként a cégbe víve, és így jóárasítva persze sokan megvesznek családi autónak is. Tegyük még hozzá azt is, hogy bár innen Európából nézve sokszor gondoljuk saját piacunkat a világ autógyártásában Olümposznak, de a helyzet nem ez. Thaiföldön gyártják az L200-ast és az elsődleges piaca Dél-Kelet Ázsia, ahol sokszor több fogy belőle, mint mifelénk. Mielőtt az autó stílusát bárki kritizálná, ezt nem árt észben tartani.
Minden nagyon a helyén van, csak a kormány mögötti váltófülek feleslegesek. Az egérmozi kicsit ügyetlen, de funkcionál
Az első ülések formája jó, de a tömésük lehetne keményebb. Bezzeg hátul kemények a lócák, ám a hely elég
A beltéri formák sem lennének alkalmasak a 2016-os "nagy európai közízlés" tankönyvi ábrázolásához. A műszerfal szürke műanyagjai viszont legalább könnyen takaríthatóak - akár egy nedves ronggyal. A csúcsfelszerelt L200-as fura kettőssége itt mutatkozik meg. Sok ide a bőrkárpit, mert bár ellenálló is és nem is nehéz tisztán tartani, de akárki akármit mond az L200 munkára az igazi. A munkavégzés közben viszont nem baj, ha segít pár kényelmi funkció. Automatán kapcsol a lámpa, automata a légkondicionáló, és egy teherautó érzetű kéziváltóra sem kell a sofőrnek ügyelnie, mert az automata megold mindent. Csak öt fokozatú, de jó a kiosztása, így a gyári értékeknél sokkal jobb a gyorsulás érzete országúti tempónál.
Érdekes, hogy a kormánytól balra kapott helyet az indítógomb. A zárható központi differenciálművel a 4H üzemmódban a rendszer automatikusan megosztja a nyomatékot az első és hátsó tengely között, így aszfalton is kapcsolható az összkerék
Ebben az L200-ban elektromosan állítható a bőrülés, a pláne az, hogy a szokásos irányok mellett az ülőlap dőlésszöge is változtatható. Így már meg lehet bocsájtani, hogy a kormányt viszont csak föl-le irányban szabhatjuk magunkra, de ez az átlagosnál kisebbeknek és nagyobbaknak is lehet kényelmetlenség. Nekem így is passzolt a Mitsu pickup vezetői pozíciója. Az L200 érzésre finoman gurul, és nem hat szintetikusnak a kormányzása, van megfelelő visszatérítő-erő is. Dacára a laprugó okozta pattogásnak, még terheletlenül sem túl kényelmetlen az utazás. Persze vannak útegyenetlenségek, amiket a hátsó laprugó és a merev tengely kombinációjával, terheletlenül egyszerűen jellegéből adódóan nem tud finom átlépni.
152x147 centiméteres alapterület áll rendelkezésre. A gyári műanyagbetét értékes és hasznos felszerelés
Ez itt a 2.4-es blokk erősebb, 181 lovas változata. Sok várossal és némi tereppel megkéri a maga közel 10 liter gázolaját. A laprugó és a merevtengely miatt közúton van nála kellemesebb pickup, így viszont a Mitsubishi az egyik legjobb terepes teherszállító
Nem tudom, hogy csinálta a Mitsubishi, de az L200-asban van egy kifejezetten jól szóló doboz hifi, amin a legjobb a nyolcvanas évek dizsi zenéjét hallgatni. A maga nemében tényleg érdekes darab. A trükk, hogy az equalizert jazz műfajhoz állítva produkálja ezt. Azt több részlet alapján lehet tudni, hogy az L200 tervezői láttak már közelről igazi terepet és terepjárót is. Az ablaktörlőt japánosan lefelé kapcsoljuk, az egyszeri törlés van fölfelé a jobb oldali bajuszon. Ha viszont nem engedjük el a kart, aktiváljuk a gyors törlést, ami a felfröcskölt dzsuvát két kaszálásból leszedi. Ezt csak az tudja értékelni, aki egyszer is sebességgel hajtott bele sáros vízbe.
A futómű extrém helyzetekben is elegendő rugóutat biztosít. Kikapcsolt ESP-vel, illetve zárt összkerékhajtással kirugdossa magát a sáros buckák közül az L200, de a még komolyabb terepezéshez hiányzik a csak az olcsóbb változatokhoz elérhető hátsó diffizár
Az L200-ast nagyon jó áron kínálja a Mitsubishi. A belépőszint bruttó 6,59 millió forintért a négyüléses Club Cab kivitel a gyengébb, 154 lovas motorral. A duplakabinos változat 7,2 millió forint, és én itt meg is állnék a konfigurálásban, mert az itt alap Invite kivitelű, szintén 2.4-es, de a tesztautónál gyengébb, kéziváltós és kevésbé gazdagon felszerelt változat a sorozat legpraktikusabb tagja. Ez már ötszemélyes, de benne van a hátsó differenciálzár, amivel még jobb terepjáróvá válhat. Szerintem így méltó folytatása a kocka L200-assal elkezdett sikertörténetnek. A fullos L200-ban van központi diffi, amivel nagyon magabiztosan mozog változó, részben aszfaltos és részben síkos útfelületen. Akinek a megjelenés és a kényelmi funkciók mellett ez elég, annak való az automata Instyle Navi változat.
Az mindegy!
„akkorisszarabmwaudimercivw”
Olyan mint Móricka mindenről „az” jut az eszébe.
Ez már beteges…
Semmit nem keverünk, kolléga. Arra gondoltam, ha a BMW-nek is lenne ilyenje, mint ez a Merci, azt jórészt itthon menőzésre vennék, hogy feszítsenek benne:
[url]https://www.google.hu/search?q=mercedes+pick-up&client=opera&hs=K78&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjom5aop43LAhVhOpoKHXORDkEQ_AUIBygB&biw=1048&bih=698[/url]
A többivel egyetértek. Más-más a célcsoportja a kettőnek.
Nálunk a cégnél van 2 db 2007-es évjáratú L200 Kaot, Renault motorral és váltóval szerelve…hmm…ezek az autók mindenre jók, kivéve, amire kitalálták őket. Pár évesen hullanak szét, pedig igazán kemény terepen kevés időt töltenek. Érdekes módon eddig a motorral és a váltóval nem volt gond, ellenben a többivel.
A hátsó laprugókat kétévente javítani kell, a szilentek, a teljes első futómű is gyenge pont, de az összkerékhajtást kapcsoló vákuumos egység is nagyon rossz helyen van, könnyű letörni.
Lehet, hogy jól néz ki és tágasabb, mint egy korabeli Mazda B2500 vagy Ford Ranger, de tartósságra nagyon gyenge, folyamatosan sokat kell költeni rá. Egy Hilux (szomszéd cégnek sok van belőle) 200.000 km környékén kezdi produkálni azokat a hibákat, amik ezeknél 50.000 km-nél előjöttek, pedig ők talán még jobban nyúzzák az autókat. Lehet látni ilyen évjáratú L200-okat egy kivonuló cégnél is, azok is állandóan szervizben vannak. Lehet, hogy főnöki autónak megfelelő, aki néha-néha bepiszkolja (a tesztelt bőrüléses változatot is valószínűleg nem a traktoros fogja használni), de egyébként száraz úton megy vele, de munkagépnek nem megfelelő. Nem tudom, az újabbak mit változtak, de ez a nálunk lévő széria elég beteg (újonnan vásároltuk őket).
Javaslom, ne keverjük a dolgokat. A BMW egy személyautó, ez egy teherautó. Akármennyit is költenénk rá ez sosem lesz olyan jó autó, mint egy alap X3, a BMW viszont teljesen alkalmatlan munkagépnek. Kár őket hasonlítgatni. Aszfalton kanyarsebességben, borulékonyságban, törésbiztonságban egyszerűen nem ellenfelek. És akkor még hátra van a BMW teljes árlistája brutális motorokkal, elektronikusan állítható futóművel, igényes belsővel.Egy műbőrülés nem csinál prémiumautót.
Szerintem felszereltségfüggő,hogy mennyire számít munkaautónak egy pick-up.A képen látható alufelnis full bőr,króm kivitellel nyilván senki nem fog homokot,meg cementes zsákokat szállítani,nekem ne is mondja erre senki,hogy munkaautó. Az alapkivitel fekete lökhárítókkal,kupakfelnivel,alapfényezéssel viszont remekül megfelelhet munka célra.
Remélem, akik szerint ezeket csak menőzésből veszik, és a SUV-ok simán kiszoríthatják őket néhány éven belül, az jól megnézte, mit is tud ez az autó.:)
Persze, ha létezne a BMW-nek pickupja, azt csak és kizárólag felvágásra lehetne használni. Itthon valószínűleg a nagy amerikai dögök, Silverado, Ram és F150-es is ezt a szerepet töltik be.
Egyébként nagy kedvencem, a Mitsubishi talán egyetlen jelenlegi „fejős tehene”(talán még az ASX is). Ahogy látom, elég hűséges vevőtábora is van. Nagy csata várható az új Navarával és a szintén nemsokára érkező új Hilux-szal. Érdekes, hogy Dél-Korea nem akar ebbe a műfajba beszállni, csak a Ssangyongnak voltak ilyen „öszvérei” korábban, a Musso Sports és az Actyon Sports.
Remélem, megismétli ez az autó is az elődök sikereit. Nekem ez tetszik a legjobban a mostani pick-upok közül.