A gyorshajtót védeni ostobaság? Íme a válasz a kifogásaikra!

A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy itt most nem elsősorban azokra értem a "gyorshajtó" szót, akik 50 helyett 55 km/órával gurulnak át a város egyik végéből a másikba, vagy mondjuk 130 helyett 140 km/órával autópályáznak. Rájuk a cikk végén fogok kitérni, az írás nagyobb részében pedig azokkal foglalkozom, akik még ilyenkor is megelőzik az átlagpolgárt, aztán szidják a rendőröket, ha beesik egy fotó, teszem azt 70-es táblánál 210 km/órával. Itt már nem lehet egy "elnéztem", vagy egy "nem láttam a táblát és véletlenül nem lassítottam" mögé bújni, ám a valódi probléma, hogy az említett száguldozók a legtöbbször nem is ezzel takaróznak.

Helyette elsőre - vagy talán csak szerintük - logikusnak hangzó hazugságokkal, netán tévedésekre alapozott racionalizálással igazolják magukat: ők mindent jól csináltak, a világ tudja rosszul.

Ez egy nagyon komoly baj, mert ha valamit sokszor mondanak, akkor hajlamosak vagyunk társadalmi szinten elhinni, és sajnos ennek következtében a gyorshajtás mára lényegében elfogadottá vált Magyarországon. Ezért éreztem szükségesnek megírni ezt az anyagot: összeszedtem hát néhány olyan orbitális baromságot, amelyeket valódi emberek kommenteltek igazi gyorshajtással kapcsolatos rendőrségi híreink alá, hogy valódi logikával, tényekkel és a fizika törvényeivel cáfoljam meg őket. Előre szólok, lesznek olyan részletei a cikknek, amelyek egyes olvasóink számára felkavaróak lehetnek. Ezt letudva azonban ugorjunk is bele a közepébe az első komoly tévedéssel. 1. "Az én autóm biztonságosabb az átlagosnál"
Ennek a téves megközelítésnek az alapja, hogy bizonyos szempontok szerint valóban lehet biztonságosabb az egyik autó a másiknál. Ám sajnos annyi tényezőt hagy ki a számításból az a gyorshajtó, aki komolyan kiejti a száján a fenti badarságot, hogy ezt a cáfolatot rögtön két részre is kell szednem. Először is az autók biztonsági szintje relatív, és érdemes lenne tisztázni, hogy épp mire gondolt a "költő". Mert ezt legtöbbször a nagy és nehéz prémium SUV-okra értik a száguldozók, amelyek ütközésbiztonságból valószínűleg tényleg jobbak a korban azonos kisebb járműveknél, ám ez egészen addig mit sem számít, amíg valaminek neki nem mennek vele, ráadásul az itt említett sebességnél jóval lassabban mérik mindezt a teszteken. Szóval, még ha eközben ott lobogtatnád az autód friss, ötcsillagos Euro NCAP törésteszt-eredményét, akkor sem számítana, merthogy az ezeken a videókon látható ütközéseket sem 200 km/órával, hanem annak negyedével, 50-nél végzik.

A valós, gyorshajtás generálta helyzetekben ráadásul egyébként is a manőverezhetőség a fontosabb, ahol elsődleges hátráltató szerepe van a tömegnek.

Vezettem már 2,6 tonnás, 619 lóerős és 1100 newtonméteres nyomatékkal rendelkező luxus SUV-okat is, és ennek fényében szögezném le: amíg még az a kérdés, hogy ki tudod-e kerülni az akadályt, addig a fizika törvényeinek köszönhetően ezerszer jobbak az esélyeid nemcsak az adott prémiummárka kisebb, mondjuk csak 1,5 tonnás kupéjában, de még egy fakocka egyszerű, kétcsillagos törésteszttel rendelkező, ám csak 1052 kilós Dacia Sanderóban is. Itt ugyanis a felesleges súly és méret az ellenségeid, kivéve persze, ha arra számítasz, hogy úgyis baleset lesz, mert akkor már valóban az ütközésbiztonság kerül előtérbe. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy nem csak saját magadra kell vigyáznod az utakon. A közlekedés társas játék, és ha te egy nagy, nehéz monstrummal járod az utcákat, ahhoz felelősség is tartozik: a forgalomban a nagyoknak kell vigyázniuk a kicsikre. Amennyivel a méretek és az extra tömeg miatt nehezebb ugyanis megsérülnöd egy balesetben, annyival nagyobb veszélyben van a többi érintett. Így lényegében amíg a te "biztonságosabb" autódban ülő legfeljebb 5 személy valóban jobb esélyekkel indul, addig a közlekedés többi sok száz tagjára éppen ugyanennyivel jelentetek nagyobb veszélyt, ha félresikerül valami. Mert amíg egy biciklis aligha tud figyelmetlenségből nekiütközve egyáltalán sérüléseket okozni egy vétlen autó utasaiban, addig fordítva még akár halálos baleset is lehet belőle. Akkor tehát társadalmi szinten nézve melyikkel is biztonságosabb gyorshajtani?
2: "Egy ilyen autót néha meg kell járatni rendesen is"
Az adott autó típusából eredeztetett kifogásoknál maradva sokszor nem is a biztonság az első szempont, amikor magyarázzák a bizonyítványt a gyorshajtók. Ennél egy jóval felelőtlenebb, még kevesebb tényhez ragaszkodó, egyenesen buta kifogás arra mutogatni, hogy a megbüntetett autó erős. Ezt már nehéz tudatlanságnak, a fizika félreértelmezésének felfogni, itt ugyanis logikáról szó sincs, ráadásul minden a gyorshajtó rossz döntéseire vezethető vissza. Ha ugyanis olyan autót vett, ami túl erős a magyar utakra, az nem a magyar szabályozás hibája, hiszen a sebességhatár volt előbb: amikor a több száz lóerős motor mellett döntött, akkor is ez a KRESZ volt érvényben. Éppen ezért ennek a kifogásnak semmi értelme sincs, főleg úgy, hogy ennek a bizonyos "rendesen megjáratásnak" van szabályos módja is, csak ezt egyesek vagy nem tudják, vagy pedig nem akarnak tudomást venni róla. Ahogy az alábbi videóban is láthatjátok, nem párszáz lóerős játékautókkal és nem is 50 km/órás sebességgel játszadoznak a felvételeken látható emberek, és igenis rendesen megjáratják a szebbnél szebb, különleges autókat. Ezzel azonban semmi probléma sincs, hiszen mindez egy versenypályán és nem a forgalom mit sem sejtő többi tagjának veszélyeztetésével történik. Ezekre a helyekre a közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem csak hivatalos autóversenyeken, képzett autóversenyzőként lehet bejutni, hanem az úgynevezett pályanapokon is, amelyek éppen erre szolgálnak, hogy a sofőrök meghajthassák egy kicsit a hétköznapi használathoz "túl erős" modelleket. Ha pedig valamilyen indoknál fogva nem opció a versenypálya, akkor sem forgalomban, délután kettőkor egy kátyús országúton kell kinyomni a szemét az RS6-nak, kis utánajárással kideríthető, hogy hol találhatsz olyan helyeket, ahol nem fogja látni senki, ha károkozás nélkül játszol egy kicsit. A kérdéskör zárásként pedig szeretnék visszatérni még egy mondat erejéig a koncepció alapvető hibájához: létezik egyáltalán olyan, hogy túl erős? Mert a fizika jelen állása szerint amivel lehet 250 km/órás sebességgel közlekedni, azzal lehetségesnek kell lennie az 50 km/órának is, és ha a Szegeden rendszeresen cikázó lila Lamborghini sofőrjének mindez napi szinten sikerül is, akkor nem értem, hogy egyesek miért bújnak az autójuk erejének felelőtlen és önző hazugsága mögé, legtöbbször maximum 250 lóerős, körülbelül 15 éves kocsik esetén.
3. "Ezeket a szabályokat Trabantokra tervezték"
Ha nem gondolunk nagyon mélyen bele, akkor még akár helyén való logikának is tűnhet felhozni, hogy a szabályok évtizedek óta változatlanok, ám az autóipar azóta felfoghatatlan fejlődésen ment keresztül. Ám ha mindehhez hozzátesszük, hogy milyen jellegű volt az emlegetett fejlődés, akkor azonnal megbukik ez a kifogás is. Az autók ugyanis valóban rengeteget fejlődtek, ám ahogy félig-meddig poénkodva mondani szoktam, inkább "az előre menés terén". Amíg az 1983-as évjáratú dízel Golfom papíron 16,8 másodperc alatt tudja le a 100 km/órára gyorsítást, addig egy átlagos magyar autó, mondjuk egy 15 éves, 1,6 literes benzinmotorral szerelt Opel Astra ezt már 12,3 másodpercre faragja, a mai kor újautó-kínálatában pedig egyesek már a 7 másodperc feletti eredményekre is fújolnak, a prémium- és sportautók kategóriáiban pedig már a 3-4 másodperces százas sprintek világához érkezünk el. A fizika törvényeit legyőzni látszó gépek illúziója viszont azonnal szertefoszlik, amint rálépünk a fékre: amíg az új autók gyorsulási értéke lényegében kevesebb, mint a felére csökkent a 40 évvel ezelőtti átlaghoz képest, a megállási távolság terén alig 10-15 százaléknyi különbséget tapasztalhatunk, mert ott nem a technológia, hanem a fizika lesz a legfontosabb tényező. És ez a fizika bizony nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják: ha dupla olyan sebességre gyorsítasz egy autóval, akkor a fékutad nem duplájára, hanem sokszorosára fog nőni, ráadásul ilyenkor a lassulás sem egyenletes. Éppen ezért, ha legközelebb egy gyorshajtó azt állítja, hogy "ezzel az autóval meg lehet állni erről a sebességről", ne hidd el neki. Hidd el inkább a fizikának, ami a következőképp működik: logikusan az akadály észrevételétől a teljes megállásig számolunk, ez a féktávolság, avagy a reakcióidő alatt megtett út és a fékút összeadva.

Az átlagos emberi reakcióidő 0,7-0,8 másodperc, ami alatt semennyit sem lassul az autó, mert még nem léptünk a fékre: minél gyorsabban haladsz, ez annál nagyobb távot jelent lassulás nélkül.

Ez egyénenként eltér, valakinél rövidebb, másoknál pedig hosszabb, de tételezzük fel, hogy a kifogásokkal dobálózó gyorshajtónk reflexei valahol Hamilton és Verstappen értékei közt vannak. Ha ezzel számolva 50 helyett 75 km/órával hajt, akkor a féktávolsága nagyjából 32,92 méter, ebből a reakcióidő alatt megtett út 10,42 méter, míg a fékút 22,5 méter. Hogy mennyi lenne 50 km/órával ugyanez a megállás? Alig több, mint a fele, nagyjából 16,94 méter, amelyből a reakcióidő alatt megtett út csak 6,94 méter, a fékút pedig 10 méter.

Leegyszerűsítve: ha egy hirtelen eléd kerülő akadálynál 50 km/h sebességgel épp meg tudtál volna állni, akkor ugyanilyen távolságból 75 km/h sebességről kezdve a fékezést még mindig 63 km/h sebességgel ütöd el, konkrétan mintha a szabályos 50-ről még gyorsítottál is volna.

Ennek fényében gondoljunk bele azokba az extrém esetekbe, ahol a drágalátos gyorshajtónk 90 helyett mondjuk 200 környékén száguld, így a szabályos sebességről nagyjából 45 méter (11 autó hossza) alatt állna meg. Ehelyett viszont 189 km/órával üti el az akadályt, a teljes féktávolsága pedig 188 méter, közérthetőbben a szabályos féktávolság több mint négyszerese, közel 50 autó hossza. A szabályokat tehát nem a Trabantokra és nem is az új AMG Mercedesekre tervezték, hanem a fizikára és kész: aki mást mond, az vagy téved, vagy hazudik.
4. "Én jobban tudok vezetni az átlagnál"
Szinte már magyarázatot sem érdemel ez a kifogás az előzők fényében, ám érdemes megemlíteni, hogy ez még a második idézetnél is felelőtlenebb, illetve egoistább megközelítés. Aki ezzel indokol egy extrém gyorshajtást, az nem vezet jobban másoknál, sőt, egyenesen alkalmatlannak tartom arra, hogy volán mögé üljön. Az autóvezetés ugyanis nem csak a jármű kezeléséből áll, hanem a szabályok és a környezeti adottságok ismeretéből, illetve a saját határaink helyén kezeléséből és a közlekedéssel járó megnövekedett felelősség felismeréséből is. Vezetni veszélyes üzem: ahogy azt már korábban is említettem, nem csak magadért felelsz, hanem a környezetedben lévők biztonságáért is. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz akkor, ha te valóban jobban tudsz vezetni bárkinél, de valaki más, mondjuk egy kerékpáros hibázik, te pedig vagy elütöd, vagy kétszer annyival csapódsz bele az út menti betonoszlopba, mint amennyivel egyáltalán menni lehetett volna az adott útszakaszon? Segítünk: ilyenkor az alábbi videón látható helyszínelés következik, aztán pedig - amennyiben sikerül kiszedniük a roncsból a mentőknek és a tűzoltóknak - akár hosszas börtönévek is jöhetnek. Akkor tehát ki tud jobban vezetni az átlagnál: aki betartja a szabályokat, vagy aki nyomja a gázt, mint süket a csengőt? 5. "Ez az egész trafizás csak a pénzbeszedésről szól"
Oké, tehát a gyorshajtás rossz, ezt innen már nem lehet kimagyarázni. De még a legegyértelműbb helyzeteknél is előkerülnek a szabálytalanság tényétől teljes mértékben elvonatkoztató hozzászólások, amelyek az egyenruhásokra terelik át a hangsúlyt. Mert bezzeg azok a fránya rendőrök is hibásak, hiszen elbújtak a bokorba trafizni, rögtön a 30-as tábla utáni szakaszt figyelve, ahelyett, hogy jól láthatóan kiálltak volna az út közepére a kamerával, vagy netán elmentek volna előkeríteni az ellopott pénztárcádat, amelynek 10 évvel ezelőtt zárták le az ügyét bizonyítékok híján. Itt ismét csak azt tudom mondani, hogy nézzük meg egy lépéssel távolabbról a helyzetet.

Kit érdekel, hogy hová áll be a rendőr a kamerával, vagy épp milyen autóból mér, ha amúgy sem hajtasz gyorsan?

Ja, hogy gyorsan hajtottál, és ezért készült a drága fotó "sunyin" a bokorból? Nem a rendőr hibája. Vagy te csak épp nem vetted észre a táblát? Képzeld, a rendőr viszont észrevette, azért állt be mögé trafizni. Nem mondom, hogy nem lehetnek itt is extrém esetek, és hogy sohasem osztottak még ki hazánkban igazságtalan bírságot gyorshajtásért, ám lássuk be, hogy legtöbbször nem ez a helyzet: ha nem száguldozol, akkor teljesen mindegy, hogy hová és milyen autóval állnak be mérni az egyenruhások. +1 "Dehát mindenki gyorsan hajt, te is 60-nal jársz a városban!"
Ez ismét egy olyan pont, ahol elsőre logikusnak tűnhet a kifogás, ám gondoljunk bele jobban. Attól, hogy Magyarországon ennyire lazán kezelik a gyorshajtást, és a köztudatban kialakult sebességhatárok lényegében egy tízessel többek a valósnál, nem lesz rendben 63 km/órával közlekedni a városban, és csak még kevésbé lesz rendben ráduplázni a sebességhatárokra.

A fontos különbség az, hogy a 60 környékén közlekedő átlagpolgár nem menne ennyivel, ha 55 km/h felett már jönne a csekk, míg a száguldozót most sem érdekli, és akkor sem érdekelné a sebességhatár.

Amit viszont az átlagos sofőrök sem tudnak, hogy bizony az a 13 km/h is nagyon sokat számít 50 felett: a korábban alkalmazott féktáv-számításunkhoz visszatérve, ha 50 helyett 63 km/órával hajtva kilép eléd egy gyalogos ott, ahol szabályos tempóról még éppen meg tudnál állni, akkor őt 44 km/h sebességgel fogod elütni, természetesen továbbra is új gumikkal és jó reakcióidővel számolva. Ha kíváncsiak vagytok hogy milyen gyorshajtási értékeknél mi jön ki pontosan, akkor van egy jó hírünk: nem kell bonyolult matematikai képleteket megfejtenetek. A kisdoboz.hu/fekut címre kattintva ugyanis egy ingyenesen használható féktávolság-kalkulátort találtok, érdemes elgondolkozni a különböző kalkulációk eredményein. Vajon rendben van, hogy hazánkban ekkora ráhagyással dolgoznak a traffipaxok? Mi lehet a megoldás a gyorshajtókra?
Hogy mivel lehetne javítani a hazai gyorshajtó-helyzeten? Ez már tényleg csak az én szubjektív véleményem, de a közlekedéssel foglalkozó újságíróként két, együtt alkalmazandó megoldást tudok elképzelni. Az elsőnek nem is igazán a gyorshajtáshoz van köze, hanem a feleslegesen erős autókhoz, amelyekkel járunk, amelyek téves biztonságérzettel táplálják a fenti kifogásokat, egynek-kettőnek konkrétan alapjául is szolgálnak.

Szerintem ezekre az autókra - mondjuk 150 lóerő feletti teljesítmény esetén - külön jogosítványkategóriát kellene bevezetni, ahogy ez a motorkerékpároknál is működik.

Biztosan állíthatom ugyanis, hogy nincs olyan felhasználási terület, amihez szükség van 151, vagy annál több lóerőre Magyarország közútjain, aki tehát ennél erősebb autót vesz, az egyszerűen azért veszi, mert szeretne erős autóval járni. Ha ennek a kategóriának a tananyagába megfelelő hangsúllyal kerülnének bele az erősebb autóhoz tartozó felelősség és a körültekintő, másokra figyelő közlekedés, illetve a megnövekedett sebességgel és gyorsulással járó veszélyek elméleti és gyakorlati ismeretei, továbbá azt is tartalmazná a képzés, hogy hol és milyen körülmények között lehet szabályosan, zárt pályán kiélni a versenyzési lázat, az jó eséllyel rengeteg száguldozni vágyónak nyitná fel a szemét, netán el is venné a kedvét attól, hogy mindezt közúton tegye. Egyetértek továbbá azokkal, akik szerint sokkal szigorúbban kellene büntetni a gyorshajtást, mondjuk négyszeres szorzóval a büntetés összegét tekintve, hogy valós visszatartó erő legyen. Ezzel azonban komoly etikai probléma, hogy szürreálisan drága lenne a büntetés a magyar fizetésekhez képest, így az ütött-kopott F-Astrával egy véletlenül elnézett 30-as tábla is tönkretehetne rosszabb anyagi helyzetű családokat, miközben még mindig maradnának olyanok, akik ki tudnák fizetni a bírságot is a sportautó mellé. Ennek kiküszöbölésére megoldást jelenthetne, ha mondjuk évente egy alkalommal maradna a jelenlegi összeg a csekken, ám ha valaki kétszer is hibázik, annak tudatában, hogy az első gyorshajtása után már jobban kellene figyelnie, az már az emelt összeget kapja. Az előző bekezdés utópisztikus világában élve ezen felül még annak a lehetősége is meglenne, hogy más bírságolási stratégia vonatkozzon az erejük miatt más járműkategóriába eső autókra, így többet kelljen fizetnie a gyorshajtásért annak, aki elvileg tisztában van ennek veszélyeivel és tudja, hogy a közutakon ésszel kell közlekednie a szükségesnél erősebb autójával. Összegezve a kérdéskört az én véleményem egyszerű: ne hajts gyorsan, mert a szabályokat nem véletlenül találták ki, és a kifogások helyett, hogy neked miért szabad mégis száguldozni, inkább először számolj utána a valóságnak, és ne terjessz butaságokat. Ha ugyanis gyorsan hajtasz, akkor veszélyeztetsz másokat és így nem a bírság a legrosszabb dolog, ami történhet veled, a felelősséget pedig minden esetben vállalnod kell majd. Persze, biztosan lesznek olyan olvasói ennek a cikknek is, akik felháborodva közlik majd, hogy nem értek hozzá és én számoltam rosszul, vagy hogy azért írok ilyeneket, mert - annak ellenére, hogy a munkám része autókat tesztelni - nem próbáltam még olyan autót, ami tényleg tud gyorsan menni. Éppen ezért azzal zárnám le ezt az egészet, hogy mindenki számoljon utána magának, és döntsön belátása szerint: megéri a magunk és mások életét kockáztatni a semmiért?