A finn versenyzők megfiatalodnak, a magyarok nem öregszenek
És akkor már nem kell versenyezni?
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A finn raliversenyzők körében divat 51 évesen megfiatalodni és újra autóba ülni. Magyarországon viszont ötven felett sem divat visszavonulni.
Ő az 1993-as Finn Ralin indult újra, csak a raliversenyzés íze kedvéért. Markku Alen 2001-ben vitte tovább a szokást, bár neki mindig felemlegetik, hogy akkor még nem töltötte be az 51. évét. A 85-ös világbajnok, Timo Salonen 2002-ben, az 1981-es világbajnok Ari Vatanen pedig 2003-ban ült 51 évesen raliautóba. Mindannyian elsősorban a közönség, na meg saját maguk szórakoztatására. Tavaly a négyszeres világbajnok Juha Kankkunenen volt a sor, aki egy Ford Focus volánja mögött végzett a Finn Rali nyolcadik helyén. Bevállalós stílusa azonban még mindig lenyűgözte a közönséget.
Magyarországon egyelőre nincs ilyen szokás, bár a raliversenyzők korelnökénél, Vizin Lászlónál, vagy ahogy a sportágban mindenki emlegeti, Vizin Laci bácsinál ilyesmi szóba sem jöhetett. Ő ugyanis 51 évesen még javában aktív volt. Sőt, az idén, 57 évesen harmadik IRC-szezonjára készül.
„Én azért versenyzek, mert szeretem. Most már évente csak négy versenyen indulok, az négy hetet vesz el, a teszttel és mindennel együtt, maximum ötöt. Ha a vb-n versenyzel, akkor ott 13 verseny van, ami 13 hét. Plusz a tesztek, az autófejlesztési tesztek, promóciós megjelenések. Gyakorlatilag állandóan úton vannak a versenyzők, és érthető, hogy egy idő után mást is szeretnének csinálni.”
„Szerintem, ha valaki fizikálisan bírja és van eltökéltsége, akkor semmi akadálya, hogy 57 évesen is versenyezzen. Én hetente három alkalommal teniszezem egy-egy órát, az elegendő kondíciót ad.”
Ez utóbbit alá tudjuk támasztani, hiszen egy pár évvel ezelőtt, amikor a rali évkönyvhöz készítettünk egy cikket és a Sportkórházban felmértük több versenyző fizikai kondícióját, bizony az akkor már ötven felett járó Laci bácsi több mint húsz évvel fiatalabb társai közül is többet lepipált. De csak van valami, ami a korral jár.
Na igen. Vizin Laci bácsi már nem vállal be annyi mindent. Ezt meg el is hisszük neki. Főleg, hogy két éve az IRC-szereplését úgy kezdte, hogy az Ypres Ralin kiütötte a Honda futóművét, de eltökélt szándéka volt, hogy lejön a pályáról, mondván, hogy ha nincs meg az autónak az egyik kereke, akkor az már ok arra, hogy ne is versenyezzünk?
„Az egy nagy butaság volt” – ismeri be nevetve. „Ki kellett volna állni azonnal, a szerelők megcsinálták volna az autót és másnap szuperralival még tudtunk volna menni pár gyorsaságit.”
Amikor a céljairól kérdeztük Laci bácsit, szintén visszafogottan beszélt róla, de azért sikerült kiugrasztanunk a nyulat a bokorból.
„Nincsenek már olyan nagy terveim, hogy ilyen-olyan eredményt akarok elérni. Tavaly az első ötben akartam végezni, ami sikerült is, de ha nem sikerült volna, akkor sem dőlt volna össze a világ. De az is igaz, hogy az első gyorsasági után mindig elkap a versenyláz és akkor már az eredmény is nagyon fontos.”
„És akkor már nem kell versenyezni?” – szólt a válasz.
Végül is teljesen igaza van Laci bácsinak, hiszen ő mondta, hogy csak eltökéltség és kondíció szükséges a versenyzéshez. Nála pedig egyikből sincs hiány.