A finn versenyzők megfiatalodnak, a magyarok nem öregszenek
És akkor már nem kell versenyezni?
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A finn raliversenyzők körében divat 51 évesen megfiatalodni és újra autóba ülni. Magyarországon viszont ötven felett sem divat visszavonulni.
Juha Kankkunen tavaly a Finn Ralin
Ő az 1993-as Finn Ralin indult újra, csak a raliversenyzés íze kedvéért. Markku Alen 2001-ben vitte tovább a szokást, bár neki mindig felemlegetik, hogy akkor még nem töltötte be az 51. évét. A 85-ös világbajnok, Timo Salonen 2002-ben, az 1981-es világbajnok Ari Vatanen pedig 2003-ban ült 51 évesen raliautóba. Mindannyian elsősorban a közönség, na meg saját maguk szórakoztatására. Tavaly a négyszeres világbajnok Juha Kankkunenen volt a sor, aki egy Ford Focus volánja mögött végzett a Finn Rali nyolcadik helyén. Bevállalós stílusa azonban még mindig lenyűgözte a közönséget.
Magyarországon egyelőre nincs ilyen szokás, bár a raliversenyzők korelnökénél, Vizin Lászlónál, vagy ahogy a sportágban mindenki emlegeti, Vizin Laci bácsinál ilyesmi szóba sem jöhetett. Ő ugyanis 51 évesen még javában aktív volt. Sőt, az idén, 57 évesen harmadik IRC-szezonjára készül.
Vizin Laci bácsi a Barum Ralin még a Hondában
„Én azért versenyzek, mert szeretem. Most már évente csak négy versenyen indulok, az négy hetet vesz el, a teszttel és mindennel együtt, maximum ötöt. Ha a vb-n versenyzel, akkor ott 13 verseny van, ami 13 hét. Plusz a tesztek, az autófejlesztési tesztek, promóciós megjelenések. Gyakorlatilag állandóan úton vannak a versenyzők, és érthető, hogy egy idő után mást is szeretnének csinálni.”
„Szerintem, ha valaki fizikálisan bírja és van eltökéltsége, akkor semmi akadálya, hogy 57 évesen is versenyezzen. Én hetente három alkalommal teniszezem egy-egy órát, az elegendő kondíciót ad.”
Ez utóbbit alá tudjuk támasztani, hiszen egy pár évvel ezelőtt, amikor a rali évkönyvhöz készítettünk egy cikket és a Sportkórházban felmértük több versenyző fizikai kondícióját, bizony az akkor már ötven felett járó Laci bácsi több mint húsz évvel fiatalabb társai közül is többet lepipált. De csak van valami, ami a korral jár.
Az IRC kétkerékhajtású kupájában egy 4. és egy 5. helyet szerzett
Na igen. Vizin Laci bácsi már nem vállal be annyi mindent. Ezt meg el is hisszük neki. Főleg, hogy két éve az IRC-szereplését úgy kezdte, hogy az Ypres Ralin kiütötte a Honda futóművét, de eltökélt szándéka volt, hogy lejön a pályáról, mondván, hogy ha nincs meg az autónak az egyik kereke, akkor az már ok arra, hogy ne is versenyezzünk?
„Az egy nagy butaság volt” – ismeri be nevetve. „Ki kellett volna állni azonnal, a szerelők megcsinálták volna az autót és másnap szuperralival még tudtunk volna menni pár gyorsaságit.”
Amikor a céljairól kérdeztük Laci bácsit, szintén visszafogottan beszélt róla, de azért sikerült kiugrasztanunk a nyulat a bokorból.
„Nincsenek már olyan nagy terveim, hogy ilyen-olyan eredményt akarok elérni. Tavaly az első ötben akartam végezni, ami sikerült is, de ha nem sikerült volna, akkor sem dőlt volna össze a világ. De az is igaz, hogy az első gyorsasági után mindig elkap a versenyláz és akkor már az eredmény is nagyon fontos.”
Az idei évre is vannak tervei
„És akkor már nem kell versenyezni?” – szólt a válasz.
Végül is teljesen igaza van Laci bácsinak, hiszen ő mondta, hogy csak eltökéltség és kondíció szükséges a versenyzéshez. Nála pedig egyikből sincs hiány.