A családi ezüst – Peugeot 406 használtteszt
Peugeot 406 2.0 Supreme, 2003 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A Peugeot 406 az újabb középkategóriásoktól idegen kényelmet ad ma is. Futóműve és viselkedése még a régi francia iskola szerinti.
Előttem már többen leírták, hogy a középkategóriás Peugeot 406 a 405 utódja, a 407 elődje, 1995 és 2003 között gyártották. Ez az ezüst példány a sorozat gyártásának vége felé készült, ezért az elérhető extra felszerelések nagy része - ahogy ez ilyenkor szokott lenni - benne is van. Egy 11 éves, bőrüléses, légkondicionált autóról beszélünk. Villanyablak természetesen alap ezen a szinten, még az első üléseket is villanymotorral lehet állítani, sőt jutott bele esőérzékelő, lámpaautomatika és elektromosan behajtható tükör is - ebben a franciák mindig élen jártak. Mindez igazából nem is nagy kunszt. A helyzet az, hogy ez is csak egy átlagos használt középkategóriás, ha viszont valakinek a kényelem számít mindenek felett, akkor a 406 olcsó, de hatásos gyógyír lehet az autóhiányra.
Olcsó, mert egy ilyen példányt - ami bár nem hibátlan, de látszik rajta, hogy rendesen karban van tartva - futástól és kiviteltől függően 1 millió forint körül meg lehet már kapni. A jó dízeleket persze ennél egy kicsit drágábban, a benzinesek viszont akár jóval olcsóbban gazdát cserélnek manapság. De miért épp a 406-ost? Amikor ott a Vectra, a Mondeo, és ebben az évjáratban a Nissan Primera is jó kocsinak számított. A Peugeot-nál valamit nagyon eltaláltak a kilencvenes évek közepén. A kissé szolgalelkű 405-ös után sikerült egy sokkal időtállóbb, szebb formát rajzolni, amibe egy még ma is finom autót csomagoltak.
Itt nincs már kockaság a nyolcvanas évekből, nem vízszintes a hátsó lámpa, a középkonzol meg nem olyan, mint egy ufó sújtotta övezet. A 405 ráncfelvarrásakor csak érdektelenebb lett, az ufós légbeömlőt is kigyomlálták belőle. Nem úgy a 406, ami azon kevés autó közé tartozik, amit nem rontottak el a fészlifttel. Legalábbis, ha összességében nézzük. Mert a hátsó lámpatestek színre fújt műanyagbetétjére nincs magyarázat. Bár egyediek voltak 1999-ben, nem túl csinosak. Azóta sem láttunk ilyet, szerencsére a Homasita katalógusban sem.
Viszont a sima burás lámpák, az eredeti színre fújt rácsos helyett a fekete, méhsejtszerkezetes hűtőmaszk jobban áll a kocsinak. Modernebbnek hat, de még ezzel együtt sem az a megtestesült XXI. század. Nagy szavakkal kár dobálózni, meg még egy jó 10 évet gurulni kell, hogy kiérdemelje a státuszt, de a 406-os lehet az a középkategóriás Peugeot, ami a mára szinte legendás 504-es nyomdokaiba léphet. A franciák állólámpás Mercedese a maga korában nagyon hasonló élményt adott, mint késői kvázi utódja, a fél kategóriával kisebb 406-os. Lágy csillapítású, de mégsem gatya futómű, kényelmes ülések, amikben a ringatózást tolótetővel és automata váltóval lehetett fokozni. Ez az íz a legtöbb mai francia autóból is rég kiveszett. Ma már a családi autóknak is "sportosnak" kell lennie; 17, 18, 19 colos kerékkel kirázni a lelket az emberből. A 406 kicsit sem ilyen, hanem valami lélekmelengető derűt tud átadni a maga egyszerűségével.
Hogy miért olyan kellemes még a pesti utakon is? Ennek a lágy hangolás az oka, meg a 195/65 R 15 méretű gumik, amiknél ma már egy kisautón is nagyobb van, pedig ezzel lehet parkolni, ez kényelmes, és ez a méret nem is annyira drága. De ma már sajnos egy babakocsin is nagyobb kerék van. És a legszebb, hogy a 406 kicsit sem néz ki sután ezekkel, hiszen ezekhez optimalizálva rajzolták meg anno. Mindemellett miért lehet vele tisztességen kanyarodni is? Annak meg az az oka, hogy jutott bele elég anyag meg alkatrész. Elöl az unásig ismert MacPherson rendszerű futóművet kapta, mint az utcán rohangáló kocsik 90 százaléka, de mellé egy torziós stabilizátorrudat is. Hátulra a franciák nagy kedvence, a hosszanti csatolt lengőkar helyett ebbe rendes, teljesen független, többlengőkaros felfüggesztés jutott. Mindezekkel együtt a 406 hangolása igen kellemes, benne a legjobb a nyugodt utazás, pedig a 136 lóerős 2,0 literes a mai lefojtott szívómotorokhoz képest egész kellemes karakter. Hiába, az Euro 3 idejéből származó 190 Nm még ma is elég egy jó autózáshoz. A váltó hosszú úton jár, maga a kar is elég hosszú, és bár egész pontos, nem nagy élmény hozzányúlni - mint a korabeli Peugeot-kban általában. A fokozatok viszont elég rövidek, 130-nál 3600-at forog a motor, ahonnan ha kell, még bőven gyorsít, de ebben a kocsiban én inkább egy kellemes 110-et lőnék be autópályán, ahol csak 3000-et mutat a fordulatszámmérő, ezzel kevesebbet fogyaszt, csendesebb is, sietni meg minek... A sebesség tartása a kétliteres 406-ban lábmunkát igényel, mert az egyéb elektromos csecsebecsék mellé tempomat nem jutott bele. Ezzel a felszereltséggel nem volt rendelhető, a nagyobb 2.2-eshez és a 3,0 literes V6-oshoz viszont járt - legalábbis az archív árlista szerint, a magyar piacon 2003-ban.
A fekete bőrkárpit viszont nagyon kellemes (csak a vezető bal veséjénél kéne befestetni), a megfelelően halk utastérben csak a fenekünk alatti bőr percegését hallani. Semmi nem nyiszog, a ma már aprónak számító, 15 colos gyári könnyűfémfelniken könnyen átlibbenünk a legrondább úthibákon, és közben vidáman tekergetjük a könnyű kormányt. Hatvanas tempó és a végsebesség között a váltóhoz sem kell nagyon nyúlni, berakjuk ötösbe, és a kétliteres elhúzza az 1400 kilónál könnyebb kasztnit. Ha úgy tetszik, előzékenyek lehetünk, mint az autó tulajdonosa, aki egy ötvenes úriember. Ilyen üzemben a vegyes fogyasztás sok várossal is levihető 8 alá, de fontos tudni, hogy a kétliteres 406 katalógusértéke városi használatban 11,5 liter. Hepciáskodni egy ilyen hangulatú autóban felesleges, de a hosszú váltóbottal kikavarva a megfelelő fokozatot, a kétliterest kihúzatva, középkategóriáshoz mérten nagyon jól megy a 406-os.
Mint minden autónál, így ennél a Peugeot-nál is előfordulnak hibák. Az elektromos rendszer tud vicceseket csinálni, de a tulaj szerencséjére a futóműben nem kellett eddig csak egy pár lökésgátlót cserélni. 150 ezer kilométer alatt két hátsó dobot elfogyasztott a kipufogó, nemrég teljesen új rendszer került alá. Innen a diszkrét krómvég. A nem sokkal ezelőtti kuplungcsere óta megint puha pedált taposhatunk ballal. Volt egy kis inkontinenciagond egy tömítésnél, ami miatt végül hengerfejtömítést is cseréltek. A szerelő jót akart, de olajcserekor túlhúzta a leeresztő csavart, ezzel megrepesztette a kartert. Annak cseréje fájó tétel volt, de a tulajnak megérte, mert az ismert előélettel 4 évesen, 7 éve vett 406-ost nem szeretné lecserélni. Bár lenne módja átülni egy hasonló kategóriájú újabb kocsiba, a 406 illik legjobban a stílusához.
2003 elején a kétliteres Supreme felszereltségű 406-os alapára 5,85 millió forint volt. 180 ezer lett volna bele az ESP, a tolótető 160 ezer, a fényszórómosók felára meg 55 ezer volt 11 évvel ezelőtt. A rendszeres viaszozás hatására ma is szép és feszes bőrkárpitért az első tulaj horrorpénzt, 450 ezer forintot adott ki, a nem túl fantáziadús, de a port jól rejtő ezüstmetál fényezés egy "százast" kóstált. Akinek szerencséje van, ma akár 850 ezer körül kifoghat egy ilyet. Nekem biztos szerencsém van, mert időnként utazhatok ezzel a szép példánnyal. Minden alkalom után heveny keresésbe kezdek. Egy kék színű automatára vágyom, olyanra, amiben 2000-ben ültem az egykoron volt Budapesti Nemzetközi Autószalonon. Egy ilyennel könnyen és stílusosan tudnám semlegesíteni a napi ingázás stresszét.
http://postimg.org/image/xnlgspkev/
Kár, hogy nem lehet szerkeszteni a hozzászólásokat 🙁
[url]http://postimg.org/image/xnlgspkev/[/url]
Nekem amúgy király kék színben jobban tetszik 🙂
[url=http://postimage.org/][img]http://s23.postimg.org/ayw9t5317/Peugeot_406_Supreme.jpg[/img][/url]
[url=http://postimage.org/]image search[/url]
Mi 2000-es évjáratú Peugeot 406 Supreme HDi-nkben (diesel 81 kW/110 LE) gyárilag van Tempomat, szóval biztos, hogy ezzel is rendelhető volt 🙂 és még mindig szertjük!
Kedves gz, visszaneztem a topicot a kedvedert. Eddig magamat is beleertve 5 hozzaszolo fogalmazott meg kritikat a fenti auto motorterenek tisztasagat illetoen, es a cikkirot is beszamitva 4 hozzaszolo allitotta hogy szerintuk rendben van.
Nem vitatkozom en senkivel, csak huztam egy strigulat a tiszta motorter mellett. Mindenki azt hisz amit akar.
Azert egy nedves ronggyal le lehet torolni neha a muanyag takarolemezeket, ahogy a muszerfalat is illik. Ez nem kerul semmibe.
[b]„a nyers szavak sokszor bántónak tűnnek, de azokkal, akik nem értenek másból, értelmetlen cizelláltan fogalmazni.”[/b]
Egyetértek Kempelen-el a motortér tisztaságáról mondott jelen véleményével. Viszont a vastagbetűs állásfoglalást abszolút hibás megközelítésnek tartom, ami mentális problémákra utal. Szívesen kifejteném érvekkel alátámasztva fenti álláspontomat, de ez a topik nem arról szól, csak ezért nem teszem. Ez a vastagbetűs rész pont egy állítólak tanári képesítésűtől hangzik el? Ejnye ejnye…
Így igaz. Ez a 406 meg hiteles, semmi több. Koszos alatt azt értem, hogy poros.
Más különben hogy takarítják autójuk motorterét? Körömkefével, vagy gőzborotvával?
Szinten. Ertelmes emberek normalis szavakbol is ertenek, a tobbivel meg lehet vitatkozni csak felesleges szerintem.
Az autóim motortere mindig tiszta. Egyszerűen nincs miért koszosan hagyni, hiszen semmi nem folyik belőle soha. Nem értem, hogy miért kellene direkt retkesen hagyni?
Kowalski, tudom, hogy a nyers szavak sokszor bántónak tűnnek, de azokkal, akik nem értenek másból, értelmetlen cizelláltan fogalmazni.
Látom megint ideges vagy. Nyugodj le és gondolkodj el azon a sületlenségen, amit leírtál. Indulatok és magyarázkodás nélkül. Ne idegeskedj, árt a bőrnek, az ereknek és úgy általában az egészségnek!
Most ki a szádat és meg fogod érteni, hogy miről írtam?
Üdv!
En is ugy gondolom, hogy az idealis motorter, amin latszik hogy karbantarottak es nem mokoltak rajta, az enyhen POROS es nem MOCSKOS.
Mindegy hany eves autorol van szo.
En nem vennek autot se frissen pucolt se koszos motorral.
Nem szivesen mondom hogy egyetertek kempelen kollegaval, mert az o stilusa is a fenti auto motorterere emlekeztet, de amit mondott azzal kar vitatkozni.
Üdv!
Jó kis cikk! Irigylem a tulajt, hogy nincs sok gond a futóművel, én stabilizátor rudakat évente cseréltetek. 🙂
Egyébként alapjában véve tényleg nincs sok gond ezzel a szekérrel. Elektronikailag is inkább az utastér-vezérlő, meg pár szenzor, ami néha vacakol. A hátsó osztott lámpa szerintem szép. 🙂
Ja, és a motorterem nekem is koszos. :-)))
A kipufogó élettartama, valamilyen szinten, a használattól is függ. Egy nagyrészt városban, kis távolságokra használt autó kipufogó rendszere, biztosan kevesebbet bír, mint egy hosszú utazásokra használt autóé.
„150 ezer kilométer alatt két hátsó dobot elfogyasztott a kipufogó”
Az én – tavaly eladott – 15 éves Octaviamban közel 2x ennyi km volt, és ennek ellenére még teljesen gyári rendszer volt alatta és sehol sem fújt ki.
Valamit itt elk..hattak. Nem is kicsit. Vagy konstrukció v. anyagminőség szempontjából…
Állandóan? Legutóbb 5 napja jártam errefelé. 😀
Mosd is ki a kakálódat, mert legalább olyan igénytelenség kakisan hagyni, mint a kocsid motorterét.
Béke! Hülyeséget beszéltél, ennyi. Részemről nincs harag!
Hölgyeim! Akinek az autója, lakása, kertje, bármije koszos, retkes, ápolatlan, az maga is az! A koszos köröm ápolatlan, mint a koszos motortér. A büdös száj ápolatlan, mint a koszos motortér. A mosatlan répa ápolatlan, mint a koszos motortér. A kitörletlen segg koszos, ápolatlan, mint a koszos motortér.
Ez törvényszerűség. lehet ellene ágálni, megmagyarázni, bármi, de aki retkes, az retkes. Ennyi! Üdv a tiszta oldalról!
😀
Már ketten vagytok!
🙂
A gatyádat se mosd ki, csak te tudod, hogy szaros és a szagát is csak az érzi, aki közel van hozzád, engem nem zavar!
[i]„Számomra a motortér pucolgatása nem több mint azon emberek elfoglaltsága akik nem értenek a saját autójukhoz sem csak szeretnek fontoskodni körülötte, „[/i]
Tőled teljesen megszokott marhaság! Akkora hülyeség, amekkorát csak a magadfajták képesek összerántani.ű
A szörnyű azonban nem ez, hanem hogy meg is magyarázod….amikor a hülyeség szorgalommal párosul…borzasztó elegy.
Szerintem aki nem vaksi, és költött lámpára is a műhelyében, az tiszta motoron is látja, hogy hol folty végig a folyadék.
Legutóbb egy elöregedett vákuumcső miatt jártam szerelőnél, ha nem lett volna tiszta a motor, akkor egyrészt még az is lehet, hogy nehezebben találta volna meg, másrészt olyan koszos lett volna tőle, mint ha a karterben kellett volna kotorásznia valamiért.
Én egy fanatikustól, aki tisztán tartja a motort, szívesebben vennék kocsit, mint olyasvalakitől, aki azért nem takarítja a motorteret, hogy majd a vevőnek elmondhassa, hogy nem folyik sehol az olaj.
Továbbra is tartom, hogy ez egy magasabb szintű karbantartást jelent.
Aki velem kötekedne, hogy biztos azért takarítottam le a motort, mert el akartam valamit leplezni, annak annyit mondanék, hogy „rendben, mostantól az az ár, amiért megveheted a kocsit, ötvenezerrel emelkedett”.
Nem hinném hogy akkora kereslet lenne egy ilyen után 1 milláért, ennyi évesen. Azt meg nem írtam volna bele hogy hát a tulajnak lenne pénze átülni egy hasonló újabb autóba. Mert ezek szerint nincs. Akinek van az meg is teszi, és nem a koszt pénzből teszi meg. 🙂
„Egy 10 éves autó motorja koszos, amelyiké nem, azon mókoltak már valamit, vagy kapott egy nepperes kozmetikázást”
Nekem 21 éves az autóm,mégsem néz ki így a motortér.Ez ugyanolyan mint amikor a 93-as Mitsubishi Lancer tesztnél,az állítólagos otószerelő csóka autójának a motorteréből rád ugrik a koszmanó vagy az ebola,mert arra nem képes hogy néha napján egy kicsit kitakarítsa.
Nem értek egyet ezzel a mondattal: „Egy 10 éves autó motorja koszos, amelyiké nem, azon mókoltak már valamit, vagy kapott egy nepperes kozmetikázást”
Ez így durva általánosítás. A tulajon múlik. Az én kocsim 14 éves, és rendszeresen takarítom a motorteret is. Semmi baja, nem volt vele „mókolva”. Én így szeretem. Nem akarok nyakig koszos lenni egy izzócserétől, vagy egy olajszint ellenőrzéstől. Ha valamit javítani kell, egy szerelő is sokkal szívesebben nyúl egy tiszta motorhoz, mint egy hányás-jellegűhöz. Ez a „koszos motor a jó” egy hamis sztereotípia. A koszos motor nálam arról is szól, hogy a tulaj beleszart a kocsi karbantartásába, és csak a legszükségesebb dolgokra költött. Egy olyan ember, akinek van némi műszaki érzéke, szereti a kocsiját (ezért nem fog köhögő motorral autózni hetekig, mert észre sem veszi, hogy valami nem stimmel) szerintem a motorteret is kitakarítja/kitakaríttatja legalább évente egyszer.
Szerintem vételkor az a jó, ha nem azt látjuk, hogy frissen kiglancolt a motor, (bár egyes tulajoktól, mint pl. én 🙂 még ez is elfogadható, csak fontos, hogy ismerd a tulajt, vagy legyél jó emberismerő), hanem azt látjuk, hogy alapvetően tisztán tartják a motorteret, de egy enyhe porosság jelzi, hogy nem múlt héten mosták…
Az egyik legnagyobb kedvencem az ezredforduló környékéről. A kupé meg egyszerűen a világ legszebbje. 🙂
Pont ilyen színben volt családunk birtobában egy 2002-es, 1.8 benzines 406-os. Minden extra benne volt (esőszenzor, automata világítás, villanyablak, digitklíma, ESP, stb.) a bőr kivételével. Mi nagyon meg voltunk vele elégedve, olyannira, hogy 90 ezer km-rel vettük és 260 ezerrel adtuk el. De még ma is keresek egy hasonlót, csak HDI-t. Számunkra a teljesítménye elég volt, persze nem volt erőgép, de ment ha kellett és cserébe jól is fogyasztott (átlag 7l). Az elektronikai hibáktól szerencsére mentes volt, így tényleg csak kopó alkatrészekre kellett költeni. Ami meglepő volt számomra, az az autó hihetetlen kényelme és hogy milyen csendes volt. Számomra (90-es évek előtt születtem) ilyen az ideális családi autó.