A család kicsi ördöge – Honda Jazz Dynamic teszt

Függőséget okoz - írtuk az új friss Jazzről nemrégiben, egészen pontosan az 1,5-ös benzinesről, amihez alapáras a Dynamic felszereltség, mással nem is kapható. Most pedig a hozzá opciós CVT automatával kaptam kezeim közé a Honda nagyon ügyes, egyterűs kisautóját. A függőség a Jazznél valóban megvan, ám én e helyett az autó helyett inkább a közel 3 évvel ezelőtt nálam járt 1,3-as Elegance verziót kérném, na jó, a hozzá is opciós CVT váltóval. Mindjárt kifejtem, miért!
A Jazz továbbra is hű önmagához, pontosan azt kapjuk tőle, amit várunk: külméreteihez mérten meglepően tágas, döbbenetesen jól variálható utasteret és egészen nagy (alaphelyzetben 354, ülésdöntéssel 1314 literes) csomagteret. Utóbbi trükkje, hogy az üzemanyagtartály nem hátul, hanem az utastér közepén kapott helyet. Sokaknak talán furcsa is, hogy milyen közel van a padló, amire a "székeket nem túl magas lábakkal" szerelték. Nem véletlenül, hanem azért, hogy kellően tágas legyen a fejtér. Helyhiány nincs is, a kissé vaskos, gyalogoskitakarós első tetőoszlop viszont itt is megvan. A térérzetre nagyon jótékonyan hatnak a szinte függőleges oldalablakok, az egész autó legnagyobb zsenialitása pedig talán a Magic Seats hátsó ülésrendszer: 60:40 arányban nem csak a csomagtér síkjába hajthatjuk, az ülőlapokat a támlákhoz is dönthetjük, hogy a hátsó ülés előtt több mint 1 méter magas pakolóteret kapjunk. Pakoláskor és utazáskor is jól jön, hogy a hátsó lábtér tágas, szinte sík padlójú.
Eddig tehát remek és imádható a Jazz, viszont műszerfala kemény műanyagjaival, az elavult Androidot futtató és Apple CarPlay csatlakozást nem kínáló infotainment rendszerrel messze nem az igazi. De van itt még fájóbb dolog is: a klíma itt, az 5,3 millió forintos autóban csak manuális, s a Dynamic szinthez felárért sem kaphatunk automata vezérlésűt. Márpedig, emlékeztetőül ismét leírom, hogy ha a Jazz újdonságának számító 1,5 literes, 130 lóerős motort kérjük, akkor nem is tudunk másik ellátmányt választani. De van-e értelme a Jazzhez ezt a motort kérni? Szerintem kevéssé, mert bár remek, élénk, meg ugyebár örök életet ígérő szívó, nagyjából ugyanez elmondható az 1,3-as, 102 lóerős alapváltozatról is. Márpedig hiába patent, a kanyarokban az aszfaltba harapó a futómű, a Jazz talán nem az az autó lesz, amivel szerpentinezni fogunk. Igaz, miután kitettük a gyerekeket az ovinál, sulinál, még a városban is élményautózhatunk vele.
A 130 lóerős "ezeröcsi" a 7 programozott, ráadásul a kormányról is kapcsolható fokozatot kínáló CVT automatával kereken 10 másodperces 100 km/órára gyorsulást ígér, végsebessége akár 190 km/óra lehet, de ami sokkal fontosabb: a 130 km/órás utazótempó egészen higgadtan, 3000/perces fordulattal futható vele. Ha egy kicsit mélyebbre nyomjuk a gázt, a fordulatszám emelésével előzhetünk. A fogyasztás még autópályán is 6,5 l/100 km alatt tartható, országúton 5 liter körüli értékkel és 2000/perc alatti fordulattal autózhatunk, városban pedig lábunktól függő a fordulat és a fogyasztás is, igaz, mindez minden egyéb helyen is igaz. A CVT váltós autót is meg kell kicsit tanulni vezetni, ha ésszel, "lendületből autózással" tesszük, akkor egészen kedvező étvággyal, akár a gyári vegyes értéket hozva is autózhatunk vele. Nálunk a tesztátlag végül az 5,4 literes katalógusérték helyett 6,2 l/100 km lett, ami szintén nem rossz. A sokat citált CVT váltó kapcsán meg kell jegyezni, hogy sokkal jobb, mint mondjuk a 10 évvel ezelőttiek, a gázpedál állása és a motor fordulatszáma lineárisabb kapcsolatba került.
Hogy kell-e a nagyobb motor a Jazzhez, azt nem csupán az erőszükséglet, hanem a felszereltségpolitika is erősen meghatározza. Távol-keleti szokás szerint adott, hogy mit kapunk az adott ellátmánnyal. A Dynamic a narancssárga cérnás beltéren túl a többiekénél sportosabb, piros csíkbetétes, hátul áldiffúzoros lökhárítóval, 16 colos fényes fekete alufelnikkel is egyedi. A 16 colos kerekeken meglepően peresnek tűnnek a 185/55 R16-os abroncsok. Oldalfaluk mondjuk kétségkívül alacsony, ami miatt kemény a futómű, jelentős a gördülési zaj. Így összességében nekem a Jazz olyan volt Dynamic kivitelben, mint egy szerethető kisördög. Remek a hajtáslánc, de a piros bajszos első és a diffúzoros hátsó lökhárítót, valamint a fekete felniket én nem feltétlenül kérném rá, ahogyan az érintőképernyős, sokat ígérő, de bonyolult infotainment helyett is sokkal jobban örültem volna egy egyszerűbb audiorendszernek, simán adtam volna egy automata klímáért, ami csakis a kisebbik motorral társított Elegance verzióval jár. Megjegyzem, utóbbi 120 ezer forinttal drágább, mint ez a Dynamic, tehát önmagához képest teljesen rendben van a portéka, ami egyértelműen a sportos családapáknak és családanyáknak szól, életkortól függetlenül, hiszen ahogyan az hazánkban már-már megszokott, a Jazz nem csak a fiatalok, az idősebbek körében is - joggal - népszerű.