Nemrégiben itt az Autónavigátoron Kiss Feri barátom közzétette
startéjszakai kalandunkat, egy Citroen DS 21-gyel, amit hosszú évek vágyakozása után 2009. őszén sikerült megszereznem.
Azóta az autóval esőmentes hétvégeken és nyugodtabb hétköznapokon fel-fel tűnök a forgalomban. E néhány sor apropóját, a hétvégén megrendezett XVII. Soproni Veterán Autó és Motoros Találkozó ihlette. Na, nem a találkozóval volt baj, azt nagyon flottul csinálták a szervezők, köszönet érte, jövőre is ott leszünk! Amiért a gép elé ültem, az egy olyan általános probléma, amivel minden autós találkozott már az életben, aki használt kocsit vásárolt. Ez pedig az eltitkolt hiba. Legyen az filléres vagy drágán javítható, teljesen mindegy. Nekünk szerencsére az előbbi jutott, de ha nem állunk meg időben, akár az utóbbi kategóriába is tartozhattunk volna.
Tavaly ősszel megszereztem életem álmát, a Citroen DS-t. Állítólag tüzetesen átvizsgálva, felújítva, Citroen szakértőtől. Valóban szép az autó. Kisebb, előre közölt hibákkal együtt tökéletes élmény nyújt. Hogy is lehetne letagadni egy féltengelykattogást, de ennyi belefér. A vétel és a forgalomba helyezés után következett az átvizsgálás, vevő módra. Elektromos szerelő, gumicsere, meg ami még ilyenkor dukál. A benzintank belső felújítása után bátran vágtunk neki első, már említett éjszakai túránknak a Start Classic-on. A kocsi szépen teljesítette a több mint 400 kilométeres éjszakai távot.
A sikeren felbuzdulva, immár 13 éves fiammal és 7 hónapos állapotos feleségemmel indultunk a soproni túrára, persze az kismama csak barátnőzni ment, a túrát kihagyta. 35 fok volt. Az odavezető úton, a M1-es autópályán a DS simán tartotta a 120-as tempót. Klíma hiányában, az ügyesen beállított ablakokkal teremtettünk a kintinél egy kicsit elfogadhatóbb hőmérsékletet. Az első kisebb gond egy Osztrák határ előtti pihenőhelyen ért minket, mert megállás után az utastérbe azonosíthatatlan szagú füst kezdett beáramlani, nem kis pánikot keltve. Próbáltam úgy megállni, hogy közel legyünk a kút tűzoltó készülékéhez, mert nem szívesen néztem volna végig, ahogy porig ég az álom. A gépháztető felnyitása után megnyugodtam, mert egyértelműen látszott, hogy a kartergáz visszavezető csőnél néhány csepp olaj, a kipufogó leömlője feletti terelőlemezre cseppent. Pánik el, mert miért lenne ott terelőlemez, ha nem pont ezért? Visszaültem a kocsiba. Ránéztem a műszerekre, mert majd kiütötte a szemem a STOP és a vízhőmérséklet emelkedését jelző lámpa, együttes piros fénye.
Újabb stressz. Majd forró vizes szökőkút, mert idegességemben, várakozás nélkül kinyitottam a hűtő beöntőjét. Két liter desztvíz visszatöltése után már nem jeleztek a lámpák, elindultunk. Egészen a bécsi Shopping City-ig mentünk gond nélkül. Kisebb vásárlás és hűlés után irány az eisenstadti határátkelő. Visszatérve a bécsi Ringre, kamionsorba ütköztünk. Mint később kiderült karambol történt, a sor vagy 3 kilométeres volt. 15 perces araszolás után a piros fények újra megjelentek, ki kellett állnunk a legbelső sávból a leállóba. Négy sávon keresztül, kisebb dudálásokkal körítve, de sikerrel. Negyed órát álltunk, majd a bécsújhelyi kijáratig hátra lévő 600 métert, a leállósávon megtéve elhagytuk a pályát. Igyekeztem egy ipartelep útján a pálya mellett haladni, hogy a menetszél visszahűtse a motort. Ez többé-kevésbé sikerült, majd egy újabb kanyar és elkerülhetetlenné vált a dugóba való visszatérés. Újra a leállósávban haladás Magyar módra (szégyelltem magam) és már el is értük a soproni átkelőhöz vezető utat. A határig jutottunk, amikor újra meleget jelzett a lámpa, szerencsére épp egy benzinkút előtt. Beálltunk, vártunk, nyitottam és rátöltöttem. Valahol vesztette a vizet, de nem láttam, hogy hol. A szállásunk felé igyekeztünk, már nem volt sok hátra. Újabb jelenség. Minden váltáskor a kuplung használata során, néhány csepp langyos víz folyt a bal lábamra. Megálltunk.
A motortérben a lábam fölé eső részen helyezkedik el a fűtő ventilátor, rajta a fűtéscsappal. Ez folyt. Illetve nem is maga a csap, hanem az azt tartó műanyag „T” idom, amin keresztül áramlik a víz. ennek a talpa volt elrepedve és nagyon ügyesen egy darab műanyaggal alátámasztva, hogy ne lehessen észrevenni. Eddig a pillanatig úgy gondoltam, korrekt embertől vásároltam a kocsit. Ezt a patkolást látva, azonban minden bizalmam elveszett.
Beugrott a próbaút, ahol állandóan a fűtéssel volt elfoglalva, hogy mennyire jól működik. Persze, mert a csap úgy volt beállítva, hogy ne spricceljen. Tudta Ő nagyon jól hogy nem stimmel a kis műanyag vacak, de arra már lusta volt, hogy kijavítsa a hibát. Elhallgatni meg valószínűleg azért volt kényelmesebb, nehogy alkudozni kezdjek. Mennyit tudtam volna alkudni? Ötezret? Lezártam a fűtéscsapot, megszűnt a vízfolyás.
Oltári szerencse, hogy az elektromos szerelő minden kormos illetve kiégett izzót kicserélt a műszerfalban. Ha ezt nem végeztetem el, egy 1000.- Forintos alkatrész és egy inkorrekt eladó miatt, minimum hengerfejesre főztem volna a motort.
Tökmindegy, hogy 39, vagy 3 éves autót vesz az ember. Át kell nézetni az utolsó csavarig és még akkor sem biztos, hogy megússzuk nagyobb hiba nélkül.
