A célszerűtlenség luxusa

Mi mindent el nem követnek a japánok, hogy felmelegítsék a Toyota hűvös célszerűségbe fagyott márkaimázsát! Csináltak formás Yarist, beszálltak a Forma-1-be, tömeggyártják a Prius hibridet, egyre élvezetesebben vezethető és formásabb Avensisekkel támadnak, sőt, még egy smartgyilkos IQ-val is kirukkoltak. Ám még ez a radikális mikroautójuk is felnőtt szerkezetével, négy ülésével maga a sűrített célszerűség. És most tessék, ezt is megértük, itt az első készakarva ésszerűtlen Toyota: Hölgyeim és Uraim, ímeeee az Ürbeeeen Krúúúúúzör! Khm, bocs, szóval a Toyota Urban Cruiser, a Toyota új városi-szabadidő-életmód-minisuv autója. Hogy pontosan kicsoda is ő valójában, abban Toyotáék szájbarágós honlapja sem igazít el. A Yarishoz odaírják, hogy kompakt városi kisautó. Ide meg, hogy „Tough. Compact. Clean.” Ők nem merték lefordítani, én megpróbálom: „Vagány. Kompakt. Tiszta.” Hát, nem lettünk sokkal okosabbak... Lássuk inkább az autót!
Szemből tényleg vagány, dögös suv-orr morcog rám, de ahogy közelebb lépdelek, oda a varázs: ez az autó kicsi. Ja, mondták, hogy kompakt. Oldalról tényleg már csak egy átlagos, valamiért szögletesre rajzolt kisautónak látszik, hátulról viszont ismét egy kicsinyített terepjáró látványával búcsúzik. De akárhányszor járom körül az autót, hiába lapozgatom át újra és újra a fotókat, a látvány nem áll össze egységes egésszé. Mintha rájöttek volna Toyotáék, hogy a Yaris túlságosan nőies, nosza, csináljunk hát rá egy férfias kasztnit. Az eredmény enyhén szólva kérdéses, nyilván nem is japán vagy európai művész követte el a formatervet, hiszen az autó eredetileg Amerikában mutatkozott be Scion xD néven. Lehet, ott máshogy esik a fény, de itt nem működik az „olyan ronda, hogy az már szép” effektus. Ez olyan ronda, hogy az már ronda. Ha meg a meghökkentés lett volna a tervezők célja, akkor vagányabbra kellett volna venni a figurát, mint a koreaiak a Kia Soullal. Ez a fazon így csak negatív értelemben meghökkentő, nem kelt sem vonzalmat, sem szimpátiát. A kegyelemdöfést nálam a szívószál vastagságú kipufogócső végére biggyesztett dögös krómvég adta meg…
Szegény Urban mekkorát téved, ha azt hiszi, túl van már a legrosszabbon! Merthogy ha azt mondtam, a külső dizájnja nem áll össze, akkor mit mondjak a belteréről? Ahogy körbejáratom a tekintetemet, mintha itt sem egy autó darabkáit látnám, nincs vezérmotívum, minden csak úgy odakerült, részben más Toyotákból. Még a műszerfal középső részére ráhajló ezüstműanyag lapnak tűnő izé lenne a legjópofább, de ez is disszonáns, az alsó részén kör alakba vannak foglalva a kapcsolók, a tetején meg egyenes. Az anyaghasználat is enyhén szólva kisautós, a szövet még kellemes, de a műszerfal vagy az ajtóburkolatok műanyagja meglehetősen olcsó hatású, a tárolóhelyek mérete és formája pedig nem akar igazodni az autóban szétszórásra váró kacatjainkhoz.

A műszeregység is az öncélúság csúcsa az egy kör kerületére összeházasított kilométerórával meg fordulatszámmérővel. És a formája meg semmivel sem harmonizál, semmi sem ellenpontozza. (Ezúton kérek bocsánatot azoktól, akiknek TETSZIK az Urban Cruiser, illetve a Toyota összes jó szándékú munkatársától!) Ami viszont nem esztétikai kérdés, ebben a Toyotában is eldugták a fedélzeti számítógép egyetlen nyomógombját - a kezelhetetlenség csúcsa. Talán gyakorlatiasabb szempont lehet a hátsó ülések 1/3-2/3-ban osztva tologathatósága – ami egyáltalán nem általános ebben a kategóriában, sőt! Viszont az ennek függvényében 314-388 literes csomagtér nem egy nagy eredmény a Yaris 272-éhez képest, de még meglepőbb, hogy lehajtott támlákkal csupán 10 literrel fogad be többet ősatyjánál a 15 centivel hosszabb karosszériájú Urban.
Az autó működéséről, mozgásáról már sokkal kevesebb értekeznivalóm maradt, hiszen gyakorlatilag egy Yarisszal mozogtunk - közismerten korrekt Toyota-mechanika. Azaz, majdnem. Mert úgy kanyarodik, hátsó tárcsafékjeivel jobban is lassul, viszont autópályán nem csak lehúzódó kamion utáni kigyorsításkor, hanem ártatlannak látszó emelkedőkön is kapkodhatunk a váltókar után, ha tartani akarjuk a tempót. (Egyébként ismét vissza kell térnünk a formákhoz: a váltogatásban segíteni hivatott Shift nyilacskákat a műszerfal egyik dizájnmélyedésének a sarkába dugták el.) Bizony, a szögletes karosszéria a levegő nagyobb ellenállásába ütközik, így többet dolgoztatjuk a motort, aminek a fogyasztásban is megfizetjük az árát. Ráadásul zajszigetelése is elég fura, hatodikban nem érződik hangosnak, aztán mégis azt veszem észre, hogy rendesen felemelt hangon beszélgetünk.
Persze, ő szólt, Urban, azaz városi. Itt azért az a Yarishoz képest egy felnőttnyi plusz súly nem annyira játszik, az 1,33-as Dual VVT-i vidáman kipörög, húz rendesen, ahogy kell, legalább is így érezzük, ha nem tudunk róla, hogy kereken száz lovacska dolgozik a kisautó mozgatásán. És a takarékoskodást, illetve a ma divatos módon az ebből eredő csekélyebb károsanyag-kibocsátást is itt, a városban produkálja a kocsi, mert a motort álló autónál leállító, majd kuplungra újraindító start-stop rendszer hoz pár decicskét száz kilométerenként.
De ez a néhány deci aligha csökkenti érezhetően az üzemeltetési költségeket, nem fog sokat visszahozni az autó húzós árából. Merthogy az Urban Cruiser alapból 4,5 millió, ha tetszik a fílingje, lehet, nem is érdemes tovább nézni az árlistát, ugyanis már ebben is van hét légzsák, ESP (azaz VSC) meg sok apró kellemesség. Ha elindulunk a tesztautó felé, az első háromszázezres lépés a bőrkormányos-váltógombos, Aux -és Bluetooth-kapcsolatos, hátul is zümiablakos Sol. A csúcs Exe további 300 ezerért startgombos indítást, automata klímát, automatikusan sötétedő tükröt kínál, a navi meg még 350. A Toyota szokás szerint rendelhető egyetlen extra metálfény árával érjük el a bő 5,6 milliót, a dízel egyébként 800 000-rel kerül többe. Csak viszonyításképp, úgy másfél millióval lőttük túl a derék Yaris akciós árait. Mit is kapunk ezért a pénzért? Ugyanaz a korrekt műszaki tartalom, mínusz ésszerűség, plusz kis feltűnés? Hát?
Mint hangsúlyozottan fazonautók esetében annyiszor, most is a .com oldalon találjuk a megfejtést. Nyavalyás amerikaiak 15 320 dolcsiért (szűk három milla, bocs) vihetik haza a Scion xD-t - 130 lovas 1,8-assal. Úgy már más, igaz? Nekünk a Nagy Víz innenső partján viszont nyitva marad a kérdés, kit érdekel egy fura formájú, drága kisautó ennyi pénzért? A Toyota-guru szakíró-kolléga is csak annyit tudott hozzáfűzni: ezt legalább Japánban rakják össze. YESSS!