A blokk királyai voltak – kocka Ladák időkapszulából

Időspirálba kerültem: újszerű állapotú Lada 2105 és 2107 volánja mögé ülhettem

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Ajtócsapódás, váltóklattyanás és a karbis motorok bőgése. Újra óvodás vagyok, legalábbis úgy vigyorgok, miközben a gyönyörű Ladákat vezetem.


Tavaly ősszel már elég jól beladáztam, akkor csodálatos kereklámpásokról írtam. Aki nem olvasta, pótolja és ne mulassza el a képgaléria átpörgetését sem! Nekem óriási élmény volt fotózni, kipróbálni és megírni is a négy kereklámpás sztoriját, így az újabb Lada próba előtti ráhangolódásként újraolvastam a saját cikkemet. Annak megírásához is a Veterán Zsiguli Egyesület[/url] tagjainak önzetlen segítsége és típusrajongása segített hozzá és most is minden egy emaillel kezdődött, a címzett pedig most is Vukmann Attila ügyvezető elnök volt. Bíztam a pozitív válaszában, hogy lesz aki megmutatja féltve őrzött kocsiját, de azt megint nem gondoltam volna, hogy nem egy, hanem több autó és ekkora forma és színkavalkád jön össze. Hiába, a Zsigások maffiaszerűen összetartó, országos lefedettséggel működő szakmai és baráti társaság.
Hirdetés


Az olvasók szeretik a Ladát, mi magyarok eleve szeretjük a Ladát, hiszen annyi kedves emlékünk van a márkával. A Magyar Népköztársaság volt a Szovjetunió autóexportjának az egyik legjelentősebb célállomása, így nagyon sok családban volt valamilyen Lada. Vagy ha nem, akkor céges vagy munkaautóként szolgált példány, de ha ez a kitétel sem áll, akkor is az ember vágyott rá. Ami a hetvenes években a kereklámpás volt, azt a nyolcvanas évek elején a kocka testesítette meg. Ő volt a baráti országok autóiparának, egyben az itthon kapható típusoknak is a legmenőbbike. A 2105-ös, a kockák alaptípusa éppen 35 éve, 1980-ban látott napvilágot, a sorozat történetéről ebben a cikkben emlékeztünk meg. Most pedig jöjjenek a sztároknak kijáró figyelmet érdemlő kockák, amelyek bár óra szerint ma is viszik a 160-at, állapotuk miatt tréleren közlekednek.


Az autók tulajdonosa Polgár Gábor, az ország egyik legnagyobb Lada gyűjtője. Harmincvalahány autója között a kereklámpásoktól a Niván át az újabb Samarák is képviseltetik a márkát. Gábornak minden autójával a kitűzött cél a hiteles, gyári állapot elérése, a két kockával viszont nem volt annyira nehéz dolga: mindkettő teljesen gyári, eredeti fényezéssel. Persze, némi állagmegóvás, kis kozmetikázás elkerülhetetlen volt a képeken látható fényhez. Egy töretlen, mókolatlan autó mindig jobb alap, mint amiről első körben a rusnya tuningolás nyomait kell eltüntetni, aztán még hátra van a lakatolás, a fényezés és az alkatrészek összevadászása. Veteránautós tünet az is, hogy bár egy kocsi lehet szoborszerűen szép megjelenésű, műszakilag még küzdhet kihívásokkal. Mit ér a glanc, ha folyik az olaj, tüsszög a motor és sírnak a féltengelyek? Nem állítom, hogy semmit, de az élményből elvesz. A Győrben kipróbált bordó 2107-es és a barnás szürke 2105-ös esetében ilyenről persze szó sincs, sőt.


A ladás szeánszon öten vezettünk öt autót, így a fotózáskor egymás után kipróbálhattam mindkét időutazó kockát. A felépítés, a műszakiság tulajdonképpen ugyanaz, a külső és a belső közti eltérés csak kozmetikai a 2105 és a 2107 esetében. A 2107-est szánták elegánsabbnak, így az krómozott lökhárítókat és a hűtőmaszkot kapott, meg a hátsó lámpa kiosztása is eltér a 2105-ösétől. A beltérben többletet jelent a finomabb szövetkárpit a műbőr helyett, amiből még az ajtókra is jutott. A 2107-es vízszintes mintázatú ajtókárpitja sokkal kedvesebb a szemnek és a kéznek is, mint a 2105 fröccsöntött műanyagja. Kényelmesebbek az ülések, míg a 2105-be gyakorlatilag a 2101 székei kerültek fejtámlával, addig a 2107 kicsit kagylósított, egybefejtámlás egységei kényelmesebbek. A paraszt mercinek is csúfolt krómmaszkosban a már szokásos feszültségmérő mellé jutott fordulatszámmérő is, sőt a kor szelleme jegyében economy műszer is.

Vitathatatlanul modernebb, de nem feltétlenül szebb részletek ezek, ahogy a jobb fogású, négyküllős kormány is. A 2107 tulaj kapott kardánboxot - szintén kortünet, hogy az egyszerűbb 2105-be ez is csak utólag került bele. Mint ahogy a kereklámpásoknál, úgy a kockák esetében is kijátszották a lehetőséget a szovjet mérnökök, és mindkét kivitel készült 1300-as és 1500-as motorral is. Gábor autói magyar piacosak, olyan példányok, amikből a legtöbbet láthattunk és ma is láthatunk itthon. A szürke 2105-ös orrában az 1294 köbcentis négyhengeres van, 66 lóerővel, a bordóban meg az 1452 köbcentiméteres, 75 lóerővel. Mindkettő karburátoros, váltójuk négyfokozatú, a szürke 05-ös 1986-os, a bordó 07-es meg 1989-es évjáratú; futásuk 48, illetve 46 ezer kilométer.


Ha engem kérdeznek, nem is tudok dönteni, melyik tetszik jobban. A bordó pirossága nagyon bejön, több árnyalatban létezett, de ez a konkrét példány kellően élénk. Nagyon tetszik a maga idejében még főúrinak számtó szövetbelső, de a szerényebb 2105-ösnek jobban szeretem a krómtalan orrát és a kormány-műszerfal párosát is. Igazából tökéletesek ahogy vannak. És hogy mennyire jó időgépek azt az a felbolydulás is mutatja, amit a Győr egyetemi vársorészében okoztunk velük egy átlagos délelőtt.


A tulaj megszállottságát nem az jelzi a legjobban, hogy a fotózásra ezekkel a stílusos típustáblákkal érkeztek az autók. Annál sokkal jobban mutatja Gábor vájtságát, hogy miután a tréler hazavitte őket, szépen elvitte autóit egy körülbelül 25 kilométeres körre, hogy az álmából félig felébresztett mechanika ráncait kisimítsa. A többszöri újraindítással csak leszívtuk az aksijukat, a rendes bemelegítés helyett meg csak többször kicsapattuk a párát a kipufogójukba. Gábor egy kímélő országúti körrel átmossa a benzinrendszert és így, mintegy jóét puszival a kocka orrukon teszi vissza féltett kincseit a lepel alá.

Már mindenki hazament és otthon, telefonon mesélem az élményeimet Gábornak. A hangok, az illatok visszarepítettek gyerekkoromba, amikor a szomszédunknak, meg az egyik rokonnak is ilyesmi kockája volt. Gábor ráerősít az érzeteimre: hiába a szürke a gyengébb papíron, hiába annak csak 145 (a 07-es 1500-ösé 152) a végsebessége, az veszi jobban a lapot, az szeret jobban pörögni és azzal nem barbárság kifektetni a 160-ig skálázott sebmérőt. Ezzel is igazoltnak tekinthetjük a legyártott Ladák közti óriási, minőségbeli és érzésbeli szórást. A padlógázt én persze nem próbáltam, inkább azokra a részletekre figyeltem, hogy a két hasonló autónak például teljesen más színű a felnije. Hiába, a gyártás alatt ezer eltérés, számtalan ilyen jellegű módosítás akadt. Így lehet a barna kereke vajszínű, a bordóé meg szürke, teljesen gyárilag.


Ma már nem lehet kérdés, hogy a veteránkorú, ilyen csodálatos állapotú kockák érdemesek a muzeális jármű címre. Gábor például nagyon jól tette, hogy már évekkel ezelőtt bújta a hirdetéseket és az Alföldről összeszedte ezt a szinte új állapotú 2105-öst. A 2107-es eladósorba kerülése szájról-szájra terjedt ladás berkekben. Egy pécsi gyűjtő adta el, mert épülő versenyautójához kellett neki az ára. Az idő egyrészt a legtöbb dolgot tényleg megszépíti, másrészt sok dolgot igazol. A nem is annyira távoli múltunk kellékei voltak, hadd emlékezzünk rájuk. Akit elfogott a nosztalgia és még több szocialista autóra vágyik, az leghatásosabban a Retopartyzánok[/url] áprilisi rendezvényén enyhítheti nosztalgiaérzetét.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

13 thoughts on “A blokk királyai voltak – kocka Ladák időkapszulából

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    Köszönöm a tanácsokat. Nem hallgattam sosem a károgókra, idegesítenek is, ennek itt is hangot adok sokszor. Ha adott az autó, amiben szervizkönyvvel igazoltan 100.000 km van, s 3 éve, 60.000-nél cserélték a vezérlést, akkor 120-ig nincs para ezek szerint. Megnéztük az autót alaposan, parádés állapotban van, bevallom meglepett.

    Régen hiszem, tudom, hogy autózni érzelmi kérdés. Fontos, hogy valaki jól érezze magát a választott autóban. Az, hogy ki, mitől érzi jól magát változó.
    A sok városi legendát pedig sosem hitem el a soha el nem romló autókról, azt meghagyom az itt is felülreprezentált ostoba nethuszároknak.

    Még egyszer kösz!

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    Nem-nem, az általad említett km az ellenőrzési periódus, hivatalosan a gyár 120 e km-t ad meg csere intervallumra. DE! és ezt hangsúlyozom, én öngyilkosságnak tartom kivárni ezt a futásteljesítményt. A szíjat 5 évenként amúgy is mindenképpen ki kell cserélni, ezt nagyon fontos!! Tehát 60 e km –> ellenőrzés, 5 évenként –> csere, km-től függetlenül.

    Bátran ajánlom a kedves ismerősödnek a Grande-t és még valami: ne foglalkozzon azzal amit mások mondanak a Fiatról, fele sem igaz.

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    Ez a vezérlés csere hiszti valóban 60 ezer kilométerenként esedékes? Mi ennek a sűrű intervallumnak az oka?
    Akkor nyugodt szívvel ajánlod az autót egy vezetni igen, de szerelni nem szerető hölgynek?

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    Igen, jól látod Fiat rajongó vagyok. Van is a háznál kettő, abból az egyiket tervezem hogy rendelkezésére bocsátom az autónavigátornak hogy készülhetne belőle egy jó kis használt autó teszt. Vissza a Grande-hoz: sok gond nincs vele szerencsére, tipikus hibája nincs neki csak apróságok. Ilyen például a hátsó ajtó nehéz nyithatósága, több ismerős vitte vissza ezzel a problémával így általában garanciában ezt orvosolták. Elő-előfordul még apró elektromos gond, de ez csak nagyon kis százalékban, illetve a kárpitok zörgése. De ezek szerintem csak tényleg pici hibák amikkel bőven együtt lehet élni.

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    Piet! Logodból ítélve Fiat rajongó vagy. Grande Puntot szeretne hölgy ismerősöm. Van tapasztalatod róla? (1,4 szívók vannak képben). Mire célszerű figyelni, gyerekbetegségek stb….
    Kösz, ha tudsz segíteni.

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    Na igen de már az új Lada sem,mert állítólótag nem érné meg Magyarországom márkakereskedést nyitni,nem kéne az embereknek !—Mondjuk ki sem próbálták azt,hogy vinnék e!–Megfelelő ár,szerelői háttér és talán,ha a Daciánál bevált,igaz a mögött ott van a Renault csoport !–De talán ha valamelyik nyugati gyártó beáll mögé,akkor esetleg !

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    Pedig az embereknek nem kellenek az ilyen autók. Mi hónapokig árultuk apósom 20 éves, mindössze 40 ezer km-t futott 2107-esét, ami végig garázsban állt, jó állapotban volt és végül megalázóan alacsony áron kelt el, pedig igazi unikum volt az autó.
    Nem kell az embereknek ilyen, csak rettentő olcsón, annyiért meg nem éri meg árulni, mert a hozzá kötődő infrastruktúra többe kerül.
    Az emberek a csillogó, modern, kényelmes autókat szeretik, ilyen autóért nem adnak pénzt.

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    És minden tiszteletem Polgár Gábor Úré, aki az ország egyik legnagyobb Lada gyűjtője.–És mindazoké, akik sok-sok munkával és anyagi áldozatokkal ápolják ezeknek a régi autóknak az emlékét,megőrzik őket az utókornak !–Köszönöm nekik mert sokat gyönyörködök bennük !–Sokat látok egy nagyon jó állapotban lévő Moszkvics 2140-est Budapesten,de láttam még 412-est és 403-ast is,sőt Volgát is!–Wartburg-Dacia Skoda-Trabant meg több is fut még most is !

  • 2017.10.28. at 20:05
    Permalink

    — Köszönöm ezt az írást is,sok szép emléket idézett fel bennem!–A mai napig látok Budapesten Zsigulikat-Ladákat,szebbeket és kevésbé gondozottakat,de azért mindegyik nagyon jó állapotban van!–A Magyar utakra ezek valók,a Szovjetek jól megerősítették a futóművet és csak azoknak „bicsaklott” ki a kerekük / tört el a gömbfej / akik nagyon elhanyagolták !–Nekem is volt Zsiguli-Lada 1200-1300-as is-1500-ast is vezettem és amikor kamionoztam a ’80-as években sok alkatrész hoztam haza Moszkvából-Ungvárról-Csapról fillérekért…!–Minden szerelő javította és házilag is lehetett bütykölni!,az üzletekben-szerelőknek aránylag volt minden hozzá–Ezekben sem volt semmiféle „biztonsági” kütyü,de a fékek hatásosak voltak / „folyadékkuplungos” volt/ jobb volt a fék mint a Wartburgé,kicsit hangos volt a Marelli gyertyát tettük bele,Schell – Áfor vagy Agip olajat,na de jó volt!–És valóban kényelmes volt,elfogadható csomagtattóval Most erre megint csak azt tudom írni,hogy ebbe az országba most is elfogadnák normális áron egy ilyen újat!–Hogy a mostani Orosz Ladák milyenek nem tudom,mert nem próbáltam ki !–De kényelmesebb volt mint sok mai autó,na és a hibalehetőségük is kevesebb volt sokkal!—Sokunk sima Diagonál gumikkal közlekedett vele még télen is,hóban-fagyban még taxiként is,majd jött az Orosz Radiál !–És lehetett vele menni bőven 100-km fölött de a „mercissel” mentem 170-km.-el is és azért az nem rossz!–De most is elég a 130 az Opellel…..!–Nem vitás,hogy olajat kellet utánatölteni,de ezt most is kell sok modern nyugati autónál……!!!–Akik ismerték és vezették és főleg hosszú évekig volt nekik ilyen autójuk,azok ismerik és korrektül hozzátudnak szólni ehhez az íráshoz !– Üdv.–

Vélemény, hozzászólás?