A biciklistát letolod, ugye?

Tavaszi rajzás – ügyeljünk a kétkerekűekre!

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Sokat javult az elmúlt pár évben a városban kerékpárral közlekedők és az autósok viszonya, ám még mindig vannak ellentétek, melyek csak közösen szüntethetők meg.

Tavasszal számtalan apróságnak örülhet a szorgos autós: végre le lehet cseréltetni a tapadást már nem nyújtó téli gumikat, kapargathatjuk naphosszat a latyakos-sós szennyeződéseket a karosszériáról, immár igazán hatékonyan működik a napelemes akkutöltő, és kezdetét veszi a kabrió- és autóverseny-szezon. Viszont a mérleg másik, árnyékosabb serpenyőjében ezzel egy időben, idegesítő surrogással és zümmögéssel megkezdődik a kétkerekűek rajzása.

Jönnek a motorosok és a bringások, akik közül előbbiek legalább tankolnak. De a bringás, mint tudjuk, nem fizet adót, csak használja a tisztességes autósok befizetéseiből lefektetett aszfaltcsíkot. Ráadásul hogy? Csalinkázva, fülhallgatóval a fején, át a piroson, menetiránnyal szemben az egyirányú utcában, sőt, olyanok is vannak, akik nem átallanak pár sör után kerékpárra ülni, és onnan veszélyeztetni a közlekedés biztonságát. Nem ismerik a KRESZ-t, de ha véletlenül igen, akkor is letojják, mennek buszsávban, járdán. Sebesség-korlátozás? Ugyan! Cikázni a gyalogosok között? Hogyne! Hirtelen feltűnés a holttérből? Semmi akadálya!
Szóval a kerékpárosok rendesen megnehezítik az autósok életét, keresztbe tesznek, ahol csak tudnak, és ha ezt felrójuk nekik, legjobb esetben pökhendin felnyújtott középső ujjal válaszolnak, tudván, úgysem megyünk utánuk a járdára vagy az egyirányú utcába. Bosszantó kis véglények, ráadásul olcsójánosok is, hiszen nemhogy autót nem tudnak venni, de jelen üzemanyagárak mellett még 35-36 forintjuk sincs egy kilométer biztonságos, korszerű megtételére.
Igaz, nem is pakolnak egy kiló szén-dioxidot az út szélére minden ötödik kilométeren. Sőt, minden bringás csökkenti eggyel az autóval és tömegközlekedéssel járók számát: ez kötelező jelleggel örömteli mindenkinek, aki akár kocsiban, akár BKV-n élvezi nap, mint nap a fővárosi közlekedést. És szögezzük le, hogy a bringások nem azért tekernek, mert csórók: legtöbben nem szeretnek szöszmörögni a dugóban, mások felfogják, hogy egészségügyi szempontból sem baj, ha 8-10 órán át mozdulatlan, estére görcsbe álló testüket megtornáztatják napi pár kilométeren. Ráadásul a rendszeres testmozgás a gondolkodásra, általános kedélyállapotra is jó hatással van.

Akkor honnan ered ez a kibékíthetetlennek tűnő ellentét két- és négykerekűek között? Budapest útjait gyalog-tömegközlekedéssel-bringával-autóval több mint húsz éve hasító közlekedőként elsősorban a bringások számának pár rövid év alatti megsokszorozódását sejtem a háttérben. Tíz évvel ezelőtt vagánynak számított bringával járni, a kétkerekűek száma még nem ütötte át az autós idegeskedés küszöbértékét. Öt éve már jóval többen közlekedtek akár a téli hidegben is rendszeresen kerékpárral, nagyjából ekkorra tűnt fel az autósoknak, hogy már nincsenek egyedül. Azóta pedig évről-évre megduplázódik a tavasszal kerékpárt öltők száma, a kerékpárutak viszont, bár elég sokat fejlődtek és bővültek az elmúlt pár évben, nem elegendők a teljes bringás forgalom lebonyolítására.
Ezért aztán a biciklisták – ne higgyük, hogy feltétlenül élvezik – sokszor kényszerülnek az útra, az autók közé. Ahol sokszor valóban okoznak nehézségeket, de azért gondoljunk bele, melyiket könnyebb kikerülni, a 60 centi széles, 20-30-cal poroszkáló bringázót, vagy a több mint másfél méter kiterjedésű, 40-50-nel csalinkázó autóst? Na ugye!

Nem lehet felmenteni azokat sem, akik hallották a rádióban, hogy már lehet menetiránnyal szembemenni az egyirányúban, de fél füllel, így az a rész nem rögzült, hogy csak a megfelelő kiegészítő táblával jelzett utcákban. Azokat sem, akik még átférek-alapon megállás helyett inkább beletekernek a pirosba, s önnön testi épségük kockáztatásával átzúznak a keresztező forgalom előtt. Az ittas kerékpározás pedig olyan szintű lutrijáték, mint az orosz rulett – végzetesen is elsülhet. Tehát nem kérdéses, hogy igenis vannak hülye bringások: de vajon többen vannak-e, mint hülye vagy figyelmetlen autóvezetők, vagy gyaloglás közben mereven a kirakatokat bámuló sétálók? Nem valószínű.
A bringás ugyanis ténylegesen az életével játszik közlekedés közben, és ezen nem segít, hogy van-e rajta bukósisak, vagy, hogy átlépi-e az utakon érvényes 40 km/h-s maximumot. Meghalni feltehetően a leghülyébb bringás sem akar. Továbbmegyek, szabálytalanul közlekedő, ittas bringást elgázolni semmivel sem jelent kisebb sokkot, mintha a szabályokat maradéktalanul betartó kerékpárost koncolunk fel figyelmetlenségből. Ahogy a most futó zebrás kampány szlogenje is említi: mindenki gyalogosnak születik. Csak van, aki továbbtanul, tehetnénk hozzá kajánul, de kár lenne viccel elütni ezt a dolgot, hiszen a cél az, hogy az autós se üssön el bringást se verbálisan, se fizikailag, se vice versa.
Sokat segítene például a bringás-autós együttélésen, ha mi autósok végre elkezdenénk betartani városban azt a nyamvadt 50 km/h-s korlátozást, nem véletlenül határozták meg ennyiben a felső határt. Ennél a sebességnél nem kell Madárvédő Golyókapkodó reflexeivel rendelkezni ahhoz, hogy kormánnyal vagy fékezéssel semlegesítsük az adódó vészhelyzeteket. Legyünk türelmesek a kétkerekűvel, ne akarjuk azonnal lenyomni: lámpákkal sűrűn tagolt úton úgyis csak oda-vissza előzés lesz a dologból, nyílt szakaszon viszont előzés után pillanatok alatt magunk mögött hagyhatjuk. Az előzést szépen irányjelzéssel, nagy ívben intézzük, hogy a mögöttünk jövő is tudjon róla. Ne minimális térközzel, nagy turbulenciát keltve húzzunk el, mert két keréken sokkal zavaróbbak a légáramlatok, mint kasztnival burkolva. Használjuk a tükröket, hogy tudjunk róla, van-e sérülékeny egyed mögöttünk, mellettünk, ne arra ébredjünk hogy az utat karcolja – alattunk. Ha inkább úgy döntünk, hogy nem előzzük meg, akkor ne másszunk a nyakába, várjuk ki türelmesen, 4-5 méterre lemaradva a kedvezőbb alkalmat.
És persze a bringások is tehetnek a velük kapcsolatban kialakult sztereotípiák ellen. Például felismerhetik, hogy az autósok sokkal előzékenyebbek azokkal, akik a szabályok betartásával, jogaik és lehetőségeik ismeretében határozottan, de az autóknak mégis némi elsőbbséget biztosítva bringáznak. Gerenda méretű szálka továbbá a piroson való továbbhaladás, véleményem szerint bizonyos esetekben kerékpáron ez bocsánatos bűn, de ha nem akarunk tüzet szítani, kerüljük az átcsorgást. Szintén kerüljük az egyirányúban való szembemenést, de ha mégis, tegyük teljesen a szélre húzódva, szembejövő autó esetén pedig akár álljunk is meg, ha csak így haladhat el biztonságosan, jelezzük óvatos testbeszéddel, hogy tudjuk, valójában semmi keresnivalónk sincs ott.
Felejtsük el, hogy a zebrán elsőbbségünk van a bekanyarodó autókkal – és mindenki mással – szemben. Kevesen vannak, akiknek van türelmük minden zebránál leugrani a bringáról, és áttolni – nem is életszerű egyébként, de ez legyen a jogalkotók gondja – de legalább lassítsunk gyalogtempóra, és nagy figyelemmel keljünk át az úton. Természetesen a bringásra is vonatkozik a jobbra tarts, lehetőleg eszerint közlekedjünk, de a korábbiakkal ellentétben már nem kell szorosan az út széléhez húzódni, s ne is tegyük! Ha összevissza kerülgetjük a csatornákat, küzdünk a nyomvályúkkal, az sokkal zavaróbb, mintha határozottan elfoglaljuk a sáv külső harmadát-felét, és megyünk egyenesen. A tempó sem mindegy. Ha nem tudunk legalább 25 km/h-s átlagot tartani, inkább kerüljük az utat, s igyekezzünk kerékpárúton, kisebb utcákban és járdán megközelíteni célunkat.
Az erősebb kutya nagyobbat harap hozzáállás helytelen - az autósok részéről. Mert lehet ugyan, hogy nem mi sérülünk a szabálytalan bringás miatt, de gázolásnál legfeljebb enyhítő, s nem mentő körülményként fogják beszámítani a kerékpáros által elkövetett bűnöket. És még egyszer: a kerékpáros és az autós ugyanazt a cselekvést végzi, csak más megközelítésben. Mindketten akkor járnak jól, ha a másik igényeit és képességeit figyelembe véve közlekednek, ha nem ellenfélnek, hanem partnernek tekintik egymást a forgalomban.
Hirdetés
Szabadság, egyenlőség, testvériség, s a haza fényre derül!
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

13 thoughts on “A biciklistát letolod, ugye?

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    Én 20-40 közötti tempókban haladok montival, többnyire nem terep külsővel. De ha azzal is megyek, csak szidni tudom a kövezett bringaút kitalálóját. Óriási különbség van egy autóknak profin elkészített út és a kövezett bringaút között. 3.ker. Főterét tudom ajánlani mindennapi használatra!
    (Már látom, hogy országutiznod kellene! ;-)))

    Próbáltam megfogalmazni – nem vagyok a szavak embere – országunkban jelenleg elvétve van csak országutisoknak is megfelelő bringaút. Tehát inkább elfogadni kell őket. Persze tény, hogy sok idióta bringás van. Pl. egy alkalommal – autóból nézem – Váci úttól megy két montis az Árpád hídra kb. 2-vel, de persze nem a bringaúton, de még csak nem is az út szélén, hanem a középső sáv szélén. De ezt is kiveséztük.
    „…párhuzamosan ott a bicikliút és nem azon mennek, …”
    Olykor zavaró a bringaút léte.;)

    Látva a sok elhízást – igen erre gondoltam! 😉

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    A leírt akadályokat (kismamák, hobbi bringások, autók, stb.), azok nem csak az országútisokat fogják meg, hanem mindenkit, aki haladni akar, normális tempóban.
    30-40-nel egy jobb mountain bike-kal, trekkingel is lehet tekerni, különösebb gond nélkül. Nyilván egy országútinak kisebb áttételei vannak, nehezebb visszagyorsítani.
    (Egy rövid megjegyzés, csak, hogy tiszta legyen: az áttétel definíció szerint a hajtó kerék szögsebessége osztva a hajtott kerék szögsebességével. Lánckerekeknél, fogaskerekeknél levezetve ez a fogszámokkal fordítottan arányos, tehát ha nagy kerék hajt kicsit, az pont kisebb áttétel, 🙂 ha az áttétel1, lassító áttételről beszélünk).
    Az utak minőségét illetően nyilván egy szélesebb kerék előnyösebb, ballonosabb is, így enyeli az út egyenetlenségeit is. Viacoloron és macskakövön is.
    Én azt gondolom, amit írtam, az ül. Nehéz mindenkinek megfelelni, de ésszerűen átgondolva lehetne normális bicikliutat építeni.

    A feltartás témáját lehet így is nézni. lehet, talán inkább az zavart, hogy az úttal párhuzamosan ott a bicikliút és nem azon mennek, holott, ha van, azt kell használni. 🙂 (mondjuk egy kukásautóból nehezen válik ki egy másik, egy bolyból azért ki tud szakadni akaratlanul is valaki..)
    Ez persze megint csak a szabályosság kérdését veti fel, amit hagyjunk, mert még a törvény képviselői sem közlekednek szabályosan.
    Ma éppen pl. a gyerekkel sétálva montisokat láttam úton menni, 10 méterre meg ott a kiépített, vadiúj bicikliút.

    „Ember küzdj és bízva bízzál” – biciklizz, hogy el ne hízzál.. erre gondoltál? :))

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    Sajnos, ha minőségben még jók is lennének a kerékpár utak, több szempont is van ami miatt nem tud megfelelni az országutisok számára.
    Igen! Országunkban képtelenek padkákat szintben elhelyezni vagy csatorna rácsokat nem menetirányba tenni. Ráadásul valamelyik idióta kitalálta a Viacolort kerékpárútnak – nem is részletezem.
    Persze ez a minőség kategória, és csatorna fedél az autó úton is van, tehát ezt hagyjuk is. Tegyük fel, hogy értenek a szakmájukhoz.
    De vajon mennyire életszerű, hogy miközben az országutis általában 30-60 km/h sebességgel teper és a mellékutcákra irányított kerékpárutakon lassítani fog minden kereszteződésnél, miközben a gyorsulása nagyobb áttételben combos feladat. Kerülgetnie kellene az éppen kerékpározni tanuló hobbistákat, a műanyag motorral cikázó kisgyereket, a babakocsit toló kismamával, a keresztbe pórázzal sétáltató kutyatulajdonosokat és kutyáikat, lepkéző agyú embertársainkat, a bicikliúton rendszeresen parkoló autókat. Minden kereszteződésnél figyelni, hogy a bekanyarodó autósok figyelnek-e rád, megadják-e az elsőbbséget.

    A magyar gondolkodás még éretlen a kerékpárutakhoz, és használatához. Ráadásul alig van, ami meg elkészült, 60%-ban szánalmas.
    Szerintem sem kell külön utat készíteni az országutisoknak. Tempójuk, lendületük általában az autósokhoz illeszthető. Nem hiába hívják országúti kerékpározásnak. Igaz ezt elfogadtuk.

    Feltartottak? Kukásautó még nem tartott fel? Más lassú jármű, pl. segédmotoros, rokkankocsi, szekér még nem tartott fel? Defektes vagy lerobbant autó, esetleg a népbetegségünk, a belső sávban cammogó autós még nem tartott fel? Mitől másabb 30 ember sokkal kisebb helyen? Vagy libasorban kellene menniük? Sokkal rosszabb szabályosan elmenni mellettük! Mint tudjuk akkor kezdjünk előzésbe, ha látjuk a helyet ahová vissza tudunk sorolni. Libasorban igencsak nagy veszélynek lennének kitéve, hisz nem sok autós tartja be a szabályos távolságot. Eszükbe sem jut, hogy felelősséggel vannak mások életéért.
    Feltartani sokmindenki tud sokféleképp, még akkor is ha a gyerekemmel sietnék a kórházba. A társadalom márcsak ilyen; sokat ad és olykor elvesz.

    A magyar virtussal semmi gond nincs. Tán hagyjuk is. Viszont jól látod, hogy az elszaporodott önző gondolkodás tényleg sok kárt okoz minden téren!
    A „leszarom a másikat” stílus egy külön kisregényt érdemelne. Autósok fele vagy még többen így is vezet. Ezt persze a fiatal éretlen bringások sokszor viszonozzák. Autósoknál, lásd besorolásoknál, vagy akár a kedvencem, a belső sávban szabálytalan feltartással. Bár ez utóbbit kezdem pozitívan értékelni, hisz minap is a Váci úton befelé dugó volt, de csak a belső sávban. Én a külsőben kiválóan elértem a célom.

    Megint csak Madách Imre – Az ember tragédiáját tudom ajánlani! Nagyon beletalált!

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    Nem közlekedtem túl sokat országútival, így a konkrét hátteret nem ismerem.
    Viszont azt gondolom, csak azért, mert valaki sportszerűen űzi a kerékpározást, neki külön utat talán nem kellene építeni. A meglévőket kellene ésszerűen átgondolva 1x jól megépíteni.. értem ezalatt az aszfalt minőségét is. Gondolom sok esetben emiatt mennek inkább az autók között.
    Csak nálunk nem ez a jellemző, mert ha egyszer jól megcsináljuk, abból később nincs pénz.
    Ha a haladási sebesség, vagy kerékpáros forgalom a gond az országútisoknak, engem nem zavar, menjenek az úton (mint biciklista megértem őket) de!!! úgy, hogy ne tartsák fel a többi közlekedőt. márpedig a Tour de France-os bolyba verődés éppen ez volt.
    Az általam említett esetben pl ez volt a gondom.. éppen siethettem volna a gyerekemmel a kórházba is…

    Sajnos szerintem elsősorban a fejekben kell rendet tenni Magyarországon.. úgy általában mindenki fejében.. és a közlekedésből az önző gondolkodást, a magyar virtust kiölni..
    Ez a „leszarom a másikat” stílus nem menő.. csak egyeseknél..

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    „Emellett egy dolgot azért megjegyeznék:”

    Az országutisok helyzetét és lehetőségeit, főleg a magyar kerékpárút viszonyokhoz, minőséghez mérten át kéne gondolni, hiszen a bringázni tudók között is van közlekedő és profi, félprofi sportoló!
    Hosszasan lehet sorolni, hogy miért így közlekednek az országutisok! Ép ésszel meg lehet érteni.
    Sajnos az országban az ők igényeit nem veszik figyelembe. Egyáltalán csoda, hogy már 10 éve fokozatosan javul az autósok viszonya a bringásokhoz. Addig kb. a padkára voltak száműzve, vagy a bukott főpolgi felfestett egy sárga csíkot a ház falára, oszt tekerj azon fejezet volt.
    Természetes az is, hogy az eddig autós közlekedésben fuldokló városok után, a bringások átesnek a paci túloldalára, hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön. Ezt nap mint nap tapasztalom én is hol bringáról, hol autóból.
    Az autósok szabálysértései semmivel sem kevesebbek, mint ha bringával közlekednének.
    Ami viszont óriási, szinte összehasonlíthatatlan különbség a két közlekedési mód között, hogy míg a bringás a legritkább esetben veszélyezteti más testi épségét, illetve életét, addig egy autós percenként akár többször is. Lásd kerékpáros szabálytalan előzése.

    A lényeg még mindig ott van, hogy emberek vezetik ezt is meg azt is.
    Kicsit több megértéssel és figyelmességgel ezzel sem lenne ennyi gond.

    Minap – bringával közlekedtem – haladtam át a kerékpár úton egy kereszteződésben, a gyalogos lámpa már piros volt, melyet látva egy kanyarodó autós, gondolta, most jól megfenyít, hosszasan rámdudált. Épp csak azt nem látta abból az irányból, hogy a kerékpárosoknak még zöld a lámpa.

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    Találkoztam már nem egy olyan bringással, aki még a Stop táblát sem ismerte. Egyik-másik a szerencséjének is köszönheti, hogy még életben van.

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    A cikkre hagyatkoztam, de ezek szerint tilos biciklin is.. helyes.. 🙂

    Én találkoztam konkrétan olyannal – egy kollégám – akit a rendőrök azért büntettek meg, mert szembe mentek fele és azt látták, hogy a bal keze a kormányon és benne a telefon.. egyébként a telefont kihangosította és amiatt volt a kezében, mert másként nem hallották őt.. Ettől még a kormányt tudta fogni,

    A biciklire a rendszámot, alvázszámot feleslegesnek tartom. Viszont a kerékpárosok számára a kötelező kresz tanfolyamot igen, főleg, akinek más vezetői engedélye nincs.
    A vicc az, hogy akinek van jogsija, az is elfelejti a kreszt biciklin..

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    Na végre egy jó gondolat. Vidéken lakom én is, autós vagyok, de tavasztó őszig rendszeresen kerózom is. Nagyon jó gondolatnak tartom azt, hogy a kerékpárokra is legyen kötelező rendszám, illetve legyen „alvázszámmal ellátott forgalmi engedélyük”! Ezt azzal fokoznám, hogy egy minimális szintű (bútított) kressz vizsával kötném egybe! Nem a lehúzás miatt, hanem hogy csökkentsük a balesetek számát. Az hogy ittasan tekernek sokan, az is bűncselekmény, meg az is gáz hogy úgy közlekednek hogy a stop táblán kivül mást nem is ismernek!!! Pedig a kressz rájuk is vonatkozna.

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    „A mobilozást meglátásom szerint biciklin is tiltani kellene.. ”

    Szerintem most is tiltva van:

    „A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben – ideértve a forgalmi okból történő megállást is – kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.”

    Ez áll a KRESZben, mivel a kerékpár is jármű, ezért a szabályok szerint nem lehet, az más kérdés, hogy senki nem tartatja be (ahogy az autósokkal se, ti találkoztatok már olyannal, aki legalább hallott olyanról, akit ezért megbüntettek?).

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    A cikkhez egy gondolat:
    „Jönnek a motorosok és a bringások, akik közül előbbiek legalább tankolnak. De a bringás, mint tudjuk, nem fizet adót, csak használja a tisztességes autósok befizetéseiből lefektetett aszfaltcsíkot.”
    Ez nem teljesen igaz, hiszen, ha van autóm, vagy motorom és tankolok, teljesítményadót fizetek, stb, akkor nem vagyok kolonc bringásként sem… szerintem.

    Régebben rengeteget bringáztam, bringásként szidtam az autósokat, mert nem voltak a bringásokra tekintettel. Sokszor életveszélyesen szorítotak az út szélére: egyik tekerésem alkalmával egy kamion, majd egy busz ment el mellettem úgy, hogy a kormányom és a pótkocsi kereke/busz oldala között nem volt több 20 centinél… ez nem vicc..
    Mióta többet ülök autóban sokat szidom a biciklistákat a cikkben is említett szabálytalanságokért: cikázás, hirtelen mozdulatok, stb..
    Ami a legjobban fáj, hogy évente, tömeges felvonulás keretében sírják ki maguknak az újabb és újabb kerékpárutakat, de nem használják, ha van.. Nem egyszer találkozom a környéken egy országútis csapattal, akik kb 20-25 fős bolyban a sávot teljesen elfoglalva kerekeznek, 20 méterrel az út mellett pedig ott a bicikliút.. Ha rájuk dudál az ember, mert a szembejövők miatt nem tudja a csapatot elhagyni, természetesen intelligensen, középső ujj feltartással válaszolnak..
    Kedves biciklis barátaim, azért itt nem ártana kicsit elgondolkodni. Ha már kisírjuk magunknak a külön utat, akkor használjuk is, ahol van..

    Emellett egy dolgot azért megjegyeznék: tegyünk különbséget a biciklivel közlekedni tudó bicikista és a biciklit ritkán használó, sokszor egyensúlyozni, ezáltal közlekedni képtelen kerékpár használó között.. utóbbiak a kiszámíthatatlanságuk miatt problémásabbak. Olyanok, mint a hétvégi autóvezetők..

    A mobilozást meglátásom szerint biciklin is tiltani kellene.. veszélyes, főleg annak, aki egy kézzel nem képes irányítani a kerékpárt, de a figyelmet a forgalomról ugyanúgy elvonja.

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    Az a baj, hogy nagyon kevés a kiépített bringaút. Én is szeretek bringázni, gyakorlatilag az autót másfél hete elő sem hoztam. Így amellett, hogy havi kb. 10000 Ft-ot spórolok az üzemanyagon, még mozgok is egy kicsit. Gyakorlatilag még egy egész jó bringa is behozza 1-2 év alatt az árát. Sajnos a városból, ahol élek, csak földúton, vagy komppal lehet kijutni. Egy-két hülye bringással ellentétben én nem megyek fel a főútra. Volt olyan, hogy a 7-es főúton tekert a barom, ráadásul ott már ki volt építve a bringaút mellette. Sajnos az ilyenekre joggal haragszanak az autósok. A bringás igyekezzen úgy megválasztani az útvonalát, hogy lehetőleg bringaúton, de legalább ne túl forgalmas úton menjen. A főútvonalakat pedig felejtsük már el a kerékpárokkal és robogókkal, mert életveszélyes.

  • 2017.10.31. at 01:43
    Permalink

    Az elején azt hittem, megint egy megosztó sz@r cikk jön, de kellemeset csalódtam a végére. Jó írás lett! 🙂 Nincs autós, motoros, bringás, gyalogos, kamionos, csak ember van.

Vélemény, hozzászólás?