A bevásárlókocsik királya: teszten a Toyota Aygo X

Túlteljesíti a tervet a Toyota Aygo X, főként a kategóriája hazai vevőkörét elnézve. Mindent tud, amit egy átlagos városi kisautónak tudnia kell, ez nem kérdés, hiszen alacsony a léc, amit meg kell ugrani. A boltig eljárni lényégében bármi megfelel Marika néninek, éppen ezért az a bármi legtöbbször egy városi miniautó, mondjuk egy Matiz, egy Twingo, egy Alto, vagy épp egy előző generációs Aygo. Hogy mi a közös ezekben az autókban a méretükön kívül?

Faék egyszerű technológiát kínálnak olcsón, lényegében a modern kor Trabantjai.

Régen viszont, egy barátságosabb árakkal számoló autópiac még tudott autót gyártani Marika néninek, mert volt pénz megvenni, ha összegyűjtögette a nyugdíját rá. Ekkor még olyan autók is léteztek, amelyek ha a fejed tetejére álltál, akkor sem voltak menők vagy szórakoztatók, vagy úgy összességében igazán jók. Ilyen például a Matiz és az Alto, amelyeknek praktikuma és ár/érték aránya vitathatatlan, ám a négy keréken és a tetőn kívül aligha tudnak egyebet nyújtani. Csak mellettük mindig ott voltak a Twingók is, amelyek kellően jól extrázva egész jó kis bulivagonokká avanzsálhattak. Már az előző Aygónak is efelé húzott a szíve a vidám színkombinációkkal, ám igazán ez az új, "crossoveresített" változat talált telibe a menőség terén. Ha kíváncsiak vagytok, hogy fiatalos szemmel nézve milyen, akkor klikkeljetek az alábbi videóra, ám ha inkább csak a praktikus információk érdekelnek, akkor olvassatok tovább, azok ugyanis ebben az írott tesztben keresendők nagyobb számban. Az elődjéhez, és úgy összességében a kategóriájához képest elég nagy, lényegében az első Yaris méretét és praktikumát hozza, nagyjából ugyanolyan hosszú és széles a kettő. 3,7 méteres hosszával tehát 23,5 centit nőtt az előző Aygóhoz képest, míg széltében 12,5 centit, így lett 1,74 méteres. Ez persze érezhető különbség, ám még így is aprócskák a hátsó ajtók. 1,53 méteres magassága ellenére nem igazi crossover, valójában csak az utasteret pumpálták fel a japánok, hogy egy átlagos autóval azonos magasságba tehessék az üléseket, és még úgy is rendes fejtér maradjon. Ehhez körbeműanyagozást és nagy kerekeket is kapott a SUV-hullámot meglovagolva, ám terepezésre aligha érdemes vinni, még az akár 18,7 centis hasmagasság ellenére sem. Érdemes még megjegyezni, hogy az akár 18 colos felnik villanyautósan keskenyek, erre nem lesz olcsó gumit találni. Amivel mégis kiemelkedik, az nem a méret, hanem a stílus. Zseniálisak a formák, egyszerre cuki és vagány az új Aygo X, hogy mindkét nemnek adjon valamit, ha a fiatal célközönséget vesszük alapul. De azért van annyira visszafogott is, hogy ne csak a nyugat-európai sihedereknek tetsszen, hanem a már oly sokszor emlegetett Marika néninek is itt Keleten. Ő ugyanis jogosan húzza majd le rendeléskor róla az összes extrát, hogy hazavigye az alapverziót acélfelnin. Nehéz feladat volt ebben a kívánsághalomban egyensúlyt találni, de szerintem sikerült: egyszerre kiváló első és utolsó autónak is az Aygo X, már persze az "Ezzel menő lenne suliba járni!" illetve az "Ez kiszolgál engem, amíg még vezetek" értelmezésekben. Bent is az egyszerűség fogad, itt az alapelv lényegében a Trabant (vagy ha úgy tetszik, az eredeti Fiat 500, de akár még messzebbre is lehet menni) óta változatlan: olcsón, a kor szemszögéből korrektül kinéző, funkcionális műszerfalat kapunk. Persze, a korszellem ma már érintőképernyőt követel, ennek az előző Aygóval ellentétben jól kiemelt helyet biztosít középen az ovális keret: még nagyobbnak tűnik az amúgy ebbe az autóba hatalmas, 9 colos központi kijelző. A műszeregység nem digitális, egy nagy kerek óra közepébe elfektetett telefon jelleggel kapunk egy információs kijelzőt. Nem néz ki rosszul, és minden infót megtalálunk rajta, amire csak szükségünk lehet. Az utolsó blokk, ahol bármit kezelni kell, a klímavezérlő is modern és észszerű, ráadásul manapság már az is pozitívum, hogy kapott saját panelt. Ezen kívül már csak a vagány részletekre érdemes kitérni, ilyen például a szellőzők gömb alakú rácsa, amellyel a fújt levegő irányát változtathatjuk. Az anyagminőség persze kisautós, minden kemény, de legalább látványos. Hátul is csak két embernek jut hely, arra bőven elég széles az utastér itt is, ha viszont 190 centinél magasabbak ülnek előre, akkor már csak láb nélkül, esetleg törökülésben lehet itt utazni. Ez a fiatalabb, nyugati célközönségnek probléma lehet, ám Marika nénit aligha zavarja majd, ahogy a mögötte utazó unokáknak is tökéletesen meg fog felelni, az ő gyereküléseiket egyébként Isofix csatlakozókkal rögzíthetjük. A hátsó ablakokkal sem fognak babrálni a lurkók, ugyanis az előző generációs Aygóhoz hasonlóan itt sem fér bele az aprócska ajtókeretbe az üveg, a kibillentős elefántfül ablakon pedig nem lehet kiesni, legfeljebb az ujját tudja odacsípni a rosszalkodó poronty. Ahol még a hátsó résznél is jobban érződik a növekedés, az a csomagtartó: 231 literes kapacitása be tudott fogadni két sporttáskát, egy teli kosarat és egy zsák krumplit is, mikor hárman átutaztunk vele az országon a teszthét során. Ha mégis több kéne, akkor a két üléstámla egyenként dönthető le, legfeljebb 829 literesre nőhet így a puttony. A másik olyan aspektusa az Aygónak, ahol a szükséges minimumból oldották meg a kérdést, az a motor. Az aprócska Toyota csöppnyi orrában az előző generációból már jól ismert, 72 lóerős, 998 köbcentis háromhengeres fogad. Nem csak ehhez az értékhez kell viszont magasra, egészen hatezerig tornázni a fordulatszámot, hanem a maximális, 93 newtonméteres csúcsnyomatékhoz is, amelyet 4400-nál ad le a kis erőforrás. Ehhez a tesztautó ötfokozatú kézi váltója mellett - hiszen Toyotáról beszélünk - egy fokozatmentes CVT váltót is társíthatunk felárért. A 14,9 másodperces százas sprint és a 158 km/órás végsebesség ellenére nem kell azonban azt hinni, hogy az Aygo X alkalmatlan a városon kívüli használatra, bár tény, hogy 60 km/h alatt érzi magát a legjobban az autó. Országúton még kompromisszumok nélkül használható, autópályán viszont figyelni kell az ideális fordulatszám-tartományra, mert 110 környékén félelmetesen elfogy az erő. Negyedikbe visszakapcsolva viszont egy pillanat alatt lendül át a holtponton, 120 felett pedig már ötödikben is visszatér az ereje. Ilyen használattal a 6 literes fogyasztás sem kizárt, ám

országúton és városban kényelmesen el lehet vele járni akár 4 literrel is, bármiféle villanyos rásegítés nélkül.

Mindezt ráadásul a legolcsóbb autók közt versenyző alapárral kínálja, ám manapság minden autó szürreálisan drága, az Aygo X sem áll meg 5,5 millió forint alatt. Ezzel az árral viszont még egyértelműen Marika néninek kedvez a modell, halogénizzókkal, acélfelniken és csak 7 colos érintőképernyővel. Az igazán menő extrákért már húzós végösszeget kell kicsengetni a legfrissebb árlista alapján, a konkrét tesztautó 7,3 millió forintba kerül. Hogy a tehetősebb országok fiataljainak is imponáljon, az extralistájában a különböző csomagokkal gombos indítást, JBL hifit és akár vászontetőt is kínál, természetesen a LED fényszórók mellé. Összességében tehát mindenki jól jár, és annyira az ár sem húzós, már persze ha azt is figyelembe vesszük, hogy korrektül extrázott kompaktot aligha kapni 10 millió alatt manapság.