A benzines árnyékában? – Peugeot 308 1.5 HDi Allure Pack teszt

Az új 308 az egyik legjobb kompakt most a piacon, kérdés, hogy az előítéletek szemellenzőjével észrevesszük-e. Benzinmotorral és viszonylag alacsony felszereltséggel már teszteltük a modellt, ezt az anyagot mindenképp érdemes elolvasnod róla, mert szóba fog még kerülni a teszt során az 1,2 literes, háromhengeres változat. Ez most ugyanis lényegében ugyanaz az autó, csak más színben, más motorral. A dizájn meglepően jól mutat az alapáras metálzöldben, de amiatt aligha lenne értelme még egy kört futni vele, ez a konkrét 308 legfőképp az orrában található 1,5 literes erőforrás miatt járt nálunk. Méretek terén továbbra is szinte bármire elég az EMP2 platformon maradt kompakt. Az azonos alapok ellenére nőtt, elődjénél 11 centivel lett hosszabb, amiből 5,5 centit a tengelytávolság, így a hátsó lábtér kapott meg. A nem egész 4,4 méteres hossz azonban még nem indokolja a családi utazóautó jelleget, kombiként már sokkal inkább tudnám erre a célra elképzelni. Hogy ez miért fontos, arra még visszatérünk. Bent sem tartogat túl sok újdonságot a HDi, minden pontosan ugyanolyan, mint a már emlegetett benzinesben: i-Cockpitja, különleges üléspozíciója és franciás megoldásai vagy tetszenek valakinek, vagy nem, ez már ízlés kérdése. Az infotainment rendszer a 10 colos képernyőjével és a fizikai gyorsbillentyűi felett található, testreszabható gyorsgombos i-Toggle felületével modern, de még épp nem képernyőtúlsúlyos látványt kelt, gyors és könnyen kezelhető. A korábbi modellek rendszereinek zavaró apróságai nélkül már tényleg aligha lehet rá panasz. A Falgo bőr és szövet kárpitos ülések jól tartanak, ráadásul a szemnek is tudnak mit nyújtani: látványosan változatos anyagokból készültek, amelyekhez jó kontrasztot ad a rikító zöld varrás. Hátul is kényelmes a 308, egy 180 centis sofőr mögött megmaradó, nagyjából 20 centis lábtér bőven elegendő még egy ugyanekkora felnőttnek. Még egy kevéssel hátrébb pedig az alapesetben 412 literes, jól pakolható csomagtartót találjuk. Már persze, ha elsőre meglesz, ajtaja nyitógombját ugyanis a Peugeot logó felett, a hátsó lámpákat összekötő fekete dekorbetét alatt kell keresni. Maximum 1323 literesre bővíthető a raktér, ha nem kellenek a hátsó ülőhelyek, ám a padló ekkor sem lesz sík. Elérkeztünk hát a legfontosabb részlethez a teszt szempontjából, a dízelmotorhoz. Hazugság lenne azt írni, hogy nem jó, mert a saját kategóriájához mérve teljesen korrekt. Jó a fogyasztása, gondos figyelemmel el van zárva a hangja az utastértől, minden rendben van vele igazából. Csakhogy itt jön a képbe az a fránya 1,2 literes benzines, szintén 130 lóerővel, ami lényegében ugyanezt tudja. Még a nyomaték is ugyanott, 1750-nél jön meg, igaz, a BlueHDi-ben van extra 70 newtonméter, de csak nagyon speciális esetekben feltűnő a különbség. Ráadásul egyik motor sem igazán kulturáltabb a másiknál, mindkettő csak egy elfogadható színvonalat hoz, hiszen hiába négyhengeres az 1,5 literes erőforrás, ha dízel. Mindezt persze el is néznénk neki, ha jóval kevesebbet enne, de ez nincs így. Nem tagadom, valamivel keményebb használatot kapott nálam a dízel változat, mint a benzines, ám nem tudom nem észrevenni, hogy a 497 kilométeres túrája során a PureTech változatot 5,2 literes - valós, tankolás szerinti - átlaggal vittem vissza, míg a dízelt 4,8 literessel. Ezt az előnyét a műszeregységen látható számok szerint szinte teljes egészében országúton szedte össze, pályán és városban közel egyformán fogyasztottak. Városban ráadásul egyértelműen kényelmesebb volt a benzines: akárcsak a korábban tesztelt, azonos motorral szerelt 5008 esetében, a HDi most is "rángatósabb", nehezen szabályozható kuplungpedált kapott, amit meg kellett szokni. Az 1499 köbcentis dízelváltozat legnagyobb ellensége tehát ugyanez a modell, csak benzines motorral, vegyes használatban ugyanis összességében az jobb csomagnak tűnik. Persze, nem minden a közel azonos fogyasztás, de amennyivel kényelmesebb városban a váltója, az már számomra átbillenti a mérleget. Akár céges, akár saját autónak egyaránt akkor lehet célszerű a dízelt választani, ha főként országúton és autópályán tervezed használni, előbbi esetben ugyanis a 3,5 liter környékére visszaeső fogyasztása, utóbbi esetben pedig az 1,5 literes dízelmotor várhatóan tartósabb autópályás élettartama jöhet jól. Csak ugyebár - visszatérve a cikk elejére - ez nem a kombiváltozat, így családi autónak, esetleg 4 felnőtt folyamatos utazóautójának még éppen nem elég nagy. Fontos pozitívum viszont, hogy nem kell sokat visszahoznia pénzügyek terén az olcsóbb fenntartásával a dízelnek: ahogy azt a nemrég megjelent árharc anyagból már megtudhattátok,

a BlueHDi erőforrás felára 650 ezer forint, így a konkrét tesztautó ára közel 11 millió forint.

Ha városban is használnád, akkor a szokásosnál kényelmetlenebb kuplung miatt már megérheti bele a nyolcfokozatú automata váltó további 700 ezer forintért, ha pedig kimondottan automatát keresel, akkor biztosan a dízellel jársz jobban, mint a benzinessel, azt ugyanis előszeretettel hajtja túl alacsony fordulaton a váltó vezérlése, kizárólag ekkor érezni a nyomatékkülönbséget és a rezonancia megnövekedésével a negyedik henger hiányát a benzinesben.