930 kilométeres hatótávot ígér a Superb hibrid – menetpróba

Kényelmes tempóval, de végül megoldotta a Skoda is a kötelező „házi feladatot”, amelyet minden autógyárnak el kellett végeznie. Rendesen feladták nekik ugyanis a leckét azok a döntéshozók, akik rendkívül szigorú károsanyag-kibocsátási normákat léptettek érvénybe és súlyos büntetéseket helyeztek kilátásba a renitens gyártók számára, akik nem teljesítik a feltételeket. Ebből kifolyólag egyre jobban elszaporodnak majd a hálózatról is tölthető hibridek, mint amilyen a Skoda Superb iV is.
A leckét egyébként szépen oldotta meg a cseh gyártó, bár a modell nevével már többeket is hallottam viccelődni. Nem véletlenül, hiszen az iV egy kis fantáziával máris a római 4-es számjeggyé alakulhat, ami pedig lehet akár az uralkodók nevének előtagja is. Így viszont már egészen hízelgő is lehetne a Skoda számára az „őfelsége IV. Superb” megszólítás, de nézzük meg mit is jelent valójában az iV. Nos, egész egyszerűen csak az innovatív, intelligens és inspiráló jellemvonásokat takarja, de az ikonikus, individuális és az intuitív kifejezésekre is rímel. Ügyesen választották ki tehát a Skodánál azt a betűt, amelybe lehetőleg minél több dicsérő jelzőt tudnak belemagyarázni, a V pedig egyszerűen csak a vehicle, tehát a jármű jelentésű szavacskát takarja. A Superb hibridségéről nem sok jel árulkodik. Amikor legelőször körbejártam, teljesen komolyan mondom, hogy észre sem vettem, hol kellene a töltőkábelt beledugni. Ciki lett volna, ha rákérdezek, hogy ez tényleg konnektoros hibrid-e. Szerencsére nem fajult idáig a dolog, a megoldás ugyanis a hűtőmaszk, ám a rést, ahol a fedél nyílik csak nagyítóval lehet észrevenni. Ezen kívül természetesen az iV felirat az ismertetőjel, ami modellváltozatól függően akár fekete is lehet, mint az a SportLine kivitelen látható.

Persze, aki nem szeretné vadóc formában megkapni a hibrid Superbet, választhat Ambition, Style vagy L&K felszereltségeket is. Jár még új könnyűfém keréktárcsa is a környezetbarátabb Superbnek 17, 18 vagy 19 colos méretben, illetve a SportLine még egyéb nyalánkságokkal is fűszerezi az összképet.

Bár ezek ugyanazok a módosítások, amelyek mindegyik SportLine kivitelt jellemzik, tehát a fekete díszbetétek sűrűbb használata, hiszen még a Matrix LED fényszórók háza is sötétített az esetében, ahogy a hátsó LED lámpák burája is. Az L&K modell esetében viszont a krómozott vagy krómhatású díszek a feltűnőek, ám ez szintén nem csak a hibrid jellegzetessége. Az utastérben sincs látványos eltérés a többi modelltől, csupán megjelent két új gomb, amelyekkel egyből az üzemanyagtakarékos üzemmódba, vagy sport állásba lehet váltani. Az utasoknak szánt térkínálat is változatlan, továbbra is fejedelmi a lábtér hátul, azonban a csomagtér mérete némiképp csökkent az akkupakk miatt. Mivel eleve óriási barlangot mintáz a Superb csomagtere ezért az a csökkenés után is jó nagy maradt. A limuzin esetében 485 literről beszélhetünk alaphelyzetben, míg a kombié 510 literes. A leglényegesebb változás tehát a motorháztető alatt vár, ahol immár „két szív” dobog, amelyek külön-külön és egyszerre is képesek dolgozni, hogy az autó a kiválasztott üzemmódnak megfelelően mozogjon. Az egyik szerkezet az 1,4 literes TSI benzinmotor, amely 156 lóerőt képes mozgósítani, a másik pedig a 85 kilowattos villanymotor, amely lítium-ion akksikból szippantja az energiát. A rendszer összteljesítménye 218 lóerő és 400 Nm forgatónyomaték, ami már bőségesen elegendő a minimum 1,73 tonnás Superb mozgatásához. Ha kell 7,7 másodperc alatt százon van, és a 224 km/h tempót is elérheti, ám ennél sokkal fontosabb, hogy akár 62 kilométert is képes tisztán megtenni. Szóval városi ingázás során nagyrészt a villanymotort tudja használni. A tesztút során egyébként az autópályán is hajlandó volt gombnyomásra a villanymotorral suhanni, persze úgy gyorsan kifogy az energiából.

Ami sok más hibriddel szemben talán előnyt jelenthet, az a duplakuplungos, hat fokozatú automatizált sebességváltó, amely, ha nem is sokkal, de a CVT-váltókhoz képest egy picit komfortosabb. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nem igényel megszokást.

Bár a hátramenet kiválasztásánál most is furcsán sokat gondolkodott, de haladás közben már végtelenül kényelmes. Annak ellenére, hogy jóval nehezebb egy sima benzines Superbnél, az iV vezethetősége nem sokat változott. Elöl MacPherson, hátul multilink felfüggesztést találunk, ám érzésre kicsit lágyabbra hangolták a rugózást, ami persze csak Comfort módban tűnik fel. Sportmódban szokás szerint felkeményedik a kormányzás és a rugózás is. Ugyanakkor őszintén szólva ez nem illik a Superb karakteréhez, még akkor sem, ha egyébként a vadítóan dögös SportLine modellben ülünk.

A fogyasztásról pedig csak annyit tudok elmondani egyelőre, amit az extraként rendelhető digitális műszeregység kiírt, ez pedig 4,6 literes átlag volt vegyes használatban. Mivel az üzemanyagtank 50 literes, a gyáriak által megadott 930 kilométeres hatótávolság elméletileg tényleg elérhető. A 13 kWh-s akksicsomag maximális töltése sem vesz igénybe túl sok időt, ugyanis 3,6 kilowattos teljesítményű fali doboz (avagy 16 A-s töltő) segítségével 3 és fél óráig tart, míg 2,3 kilowattos, hagyományos háztartási dugaszoló aljzattal körülbelül 5 óra. Ha csak utóbbit használjuk, akkor is gond nélkül megvan az akku telítése egy rövidre vett munkanap alatt, csak konnektorunk legyen hozzá!