8,5 milliós nélkülözés – SEAT Leon 1.5 TSI

Kétségtelenül a SEAT most a legvonzóbb Volkswagen a szemnek, legalábbis első ránézésre biztosan többeknek ehető a forma. Az új Leon különösen simulékonyra sikerült, az organikusan kerekded és csúcsíves vonásokat könnyebben fogadja el a szem, mint egy Lexus féle Predator arcot.

Az új Leon elég jó helyzetből indul azoknál, akik érzelemből választanak autót, és mind tudjuk, hogy ők vannak többen.

Nem csak plakáton mutat jól, élőben is kellőképpen csinos, bár nálam elég hamar elérte azt a pillanatot, hogy legalább annyira unalmasnak látom, mint bármelyik VW terméket az up!-tól a Lamborghini Urusig. Tény, hogy van egy-két jó és szokatlanul ízléses pontja, és lehet, hogy csak ez a szomorú kívül fehér, belül fekete, szürke összeállítás érte el ennyire hamar, de ebből lesz több, ezzel fog találkozni az átlag vásárló és nem a csilli-villi Xcellence-szel. Ezért az autóért pedig 8,5 millió forintot fog fizetni listaáron, ha nem felejti el bepipálni az 1.000.001 forintos árkedvezményt, akkor 7,5-et, még az is elég sok. Tudom, hogy árérzékeny a magyar piac és nagyon ritkán rugózunk azon, hogy egy tesztautó mennyibe is kerül. Mindennek felment az ára, a Hondánál ennyiért Jazzt adnak, szóval összességében messze nem tűnik ki a jelenlegi árak közül, mégis ijesztő. A Leon szép, arról a hazai importőr tehet, hogy az első tesztautót ennyire semmilyenre konfigurálta, és ez a Cukorfehér fényezés még feláras is volt 57 150 forintért. Alapból piros, mennyivel jobban is állna neki… A kis felni (16”) ballonos gumi kombó sem a legszebb, de tudjuk régóta, hogy ez általában inkább csak jót tesz az autóknak komfort terén. Ami még külsőre változtatott a Style felszereltségű autón, azok a teljesen LED technológiás első és hátsó fényszórók. Utóbbi a látványosabb, ezzel kerül bele az összekötő piros csíkba a LED sor, ami nyitáskor és záráskor fényjátékot csinál, mint egy Audin. Ezen a részen érdekes, hogy olyan prémiumokra jellemző pont is bekerült a konfigurátorba, mint a modellmegjelölés nélküli csomagtérfedél, úgy még letisztultabb a kép hátulról nézve. Ugyanakkor pont azt hagyják le róla, ami egy szép részlet, a folyóírással kiírt modellmegjelölést, ami egy ízlésesen más megoldás, mint amikhez hozzászoktunk. Lámpái alapból is ledesek, de az okosabb, szebb és hatékonyabb szett ára majdnem 440 000 forint, mégis érdemes ezekre költeni, nagyjából minden autónál. Mindenképp kulcs nélkül, gombbal indul a Leon, a nyitás viszont alapból a kulcs nyomkodásával történik. Nagy kár, kényelmes extra, ha nem kell elővenni a zsebünkből a kulcsot ahhoz, hogy kinyissuk az autót, persze egészen érthető, hogy sokan még mindig ódzkodnak tőle, így vélhetően ezt az autót is könnyebb lesz majd eladni. A vastag kilinccsel egy súlyos érzetű ajtót nyitunk fel, ezen a téren érezni egy jóleső minőséget, a van benne anyag érzés azonnali, így bizalommal tárhatjuk fel a Leon bendőjét. A szürke és fekete szövet összeállítás a Style alapfelszereltsége, lehetne hozzá sportosabb üléseket meg bőrkárpitot is kérni, de egyik sem igazán fontos. Az üléssel nincs gond, hatalmas utakon állítható, ahogy a kormány is, és a tartása is kielégítő, semmi különleges, mégis jó benne ülni, és ennyi elég is. A bemutatón vezetett Xcellence kivitel érdekes anyagaival és ízléses barnás kárpitjával ellentétben ebben az állapotában egészen lehangoló tud lenni a Leon. Sem a műanyagok, sem a szövetek nem túl jók, de legalább egységes a színvonal a legtöbb felületen. Nincs díszvilágítás, ami az új Leon egyik legfontosabb belső hangulateleme lenne, így a formákat csak világosban élvezhetjük, már aki, persze. A csúcsos, szögletes vonásokkal legalább annyira hideg a belső érzete, mint egy Audinak, ezen a téren sokkal otthonosabb ma egy Octavia. Szép és kimondottan jó fogású a kormány. Magasra emelték a középkonzolt, amitől hangyányit nagyautós is az érzet. A hatfokozatú váltó kapcsolási érzete nem rossz, de az első pillanatokban élvezhető feszessége hosszú távon furcsa akadásokat is képes produkálni, amitől megint csak romlik az élmény pár nap alatt. Az a fajta letisztultság, amit a Volkswagen csoportnál most követnek, kicsit átlendült már a ló túloldalára, de tény, hogy elsőre meglepően kellemes élmény, hogy szinte semmit nem látunk. A középkonzol majdhogynem üres, csak egy 10 colos kijelző trónol a tetején, nincs klímakonzol sem, ami - mint sejthető - később még okozhat bosszúságokat. A kijelző alatt ugyanúgy megtaláljuk a hangerő állításához használható érintős csúszkát, egy-egy hőfokszabályzó érintő súszka közé zárva. Valamiért ezt a két funkciót még mindig újra akarja gondolni néhány gyártó, pedig elég régóta tiszta, hogy mindkettőre a tekerős potméter az egyetlen használható megoldás. Ez itt a Leonban vakon egyáltalán nem használható, ha túlhúzod a hangerőt, az utasnál lejjebb veszed a hőfokot, ha túlzottan lehúzod, magadnál tolod maxra a fűtést. Ezek sötétben nem is világítanak, szóval teljes mértékben hasztalan. Az új multimédia logikájában ismerős, a Golfban és az Octaviában is találkoztunk már vele, így tudjuk, hogy a fogyasztás nullázásáért például könyékig bele kell túrni. A SEAT ezt az egészet újragondolta egy teljesen áttervezett kezelőfelülettel, amin vegyítették a szokványos autókban használt elemeket okostelefonos ikonokkal, így az elsőre jól kinéző rendszert menet közben nehezített használhatóságúvá sikerült varázsolni. Egészen logikátlan, hogy a klíma szabályzását a felső sávon látjuk, rengeteg információval egyszerre, az ülésfűtés kapcsolóját nem két külön oldalon kezelve. Miután a hőfokot rém egyszerű véletlenül elállítani, nagyon hiányzik egy Sync ikon a kezdőképről, így mindenképp be kell lépnünk a klíma menüjébe is. Az alsó gyorsgomb sáv jó ötlet, így nem kell mindig a lassan betöltő főmenüben turkálni, és szintén plusz pont, hogy az Apple CarPlay vezeték nélkül is működik, negatív, hogy hagyományos USB már nincs, ehhez persze nekünk felhasználóknak kell tudni igazodnunk megfelelő kábelekkel. Jól használható a kormány mögötti digitális műszeregység, de szintén lehetne gyorsabb a képváltás. Ennek kezelése is tanulni való, mert a nézeten túl mindkét oldal információja is testreszabható, de minden hasznos és haszontalan dolgot figyelhetünk, ezt még mindig a VW csoport csinálja a legjobban. A kormány gombjai egyértelműek, de például a hangerő és a csatorna, vagy számváltás kapcsolója két külön oldalra került. Ezen a ponton érdekes részlet, hogy a gyújtás levétele után nem működnek, szóval, ha csak úgy ülnénk még az autóban zenét hallgatva, ezeket a funkciókat már csak a kijelzőn használhatjuk. Alaphangon a zene egy ilyen Leonban nem szól jól, Beats hifi rendelhető hozzá, ami mindenképp ajánlott, ha valaki annyi zenét hallgat vezetés közben, mint én, vagyis folyton. A multimédia szép nagy kijelzőjén szívesen néznénk azt is, mi történik az autó mögött tolatáskor, ez a 138 000 forintos parkolóradaron felül 97 790 forint lenne, de itt csak előbbit kaptuk.

Kompaktként nem nagy művészet vele parkolni, pláne radarral, ám kínos, ha a belvárosban ez egyszer csak azt mondja, hogy az mégsem kapcsol be. Megtörtént eset.

Egyértelműen vezethetősége a legjobb pontja. A kormányzás nem valami élénk, de kellőképpen pontos, ugyanez mondható el a váltóról is. Futóműve ugyanakkor kimondottan jó, könnyűnek érezni rajta a Leont, nagyon stabil és közvetlen. Kanyarban sincs oldaldőlése, futása kényelmes és feszes is, ezekkel a gumikkal a gördülési zaja is elfogadható. Az 1,5-ös TSI turbómotor 130 lóerős verziójával kaptuk a tesztautót, ami 200 Nm nyomatékával épp 50 Nm-rel marad el a 150 lóerős verziójától. Hengerlekapcsolásos, de ez még épp nem 48 voltos hibrid, bár már elérhető azzal is.

Sokat elárul az autóipar változásáról az, ha összehasonlítunk egy 5 éves 1.4 TSI-t az új 1,5-össel, rengeteget tompult a VW négyhengeres turbómotorja.

A Leont nem mozgatja rosszul, de jelenleg ott tartunk, hogy pont ugyanakkora lendület kell számára feljönni a mélygarázsból, mint az ezres TSI-knek. Alul nyomatékszegény, és nagy jó indulattal is csak 3000-től indul el érezhetően, és nem is tart sokáig. Ha hozzánk hasonlóan mindennapos a mélygarázs, vagy az emelkedőn használat, kiábrándítóan kevés lesz egy ilyen motor, és ahhoz képest a fogyasztása sem lesz ordítóan alacsony. Ha 8 liter alatt tudjuk tartani városban, akkor már ügyesek vagyunk. Országúton 4,8 literrel járt el ideális körülmények között, ami már jobban hangzik, de nem épp kiemelkedő. A stop-startos újraindítása nem túl szép, de a reccsenés lehet, hogy csak a tesztautó sajátossága volt, ahogy az időnkénti zörgés is a motortérből, bízzunk benne, hogy az ügyfélautók ennél azért jobban össze lesznek szerelve. A Leon egy szép kompakt a hosszú tengelytávja miatt tisztességes térrel mindkét sorban. De mint a legtöbb VW termék esetében itt is magas az ár a tartalomhoz képest, amiben a vezethetőség nem feltétlenül elég nyomos érv. Ugyanakkor a külső és az embléma mögötti tartalom, valamiféle presztízsértékként már a Leon mellé állhat.