A második világháború előtt bemutatott első Opel Kadett a világégés után Moszkvics 400-asként éledt újjá, a Szovjetunióban 1956-ig gyártották
Elenyésző az első Kadettből készült alig több mint 100 ezres példányszám ahhoz a több mint 24 millióhoz képest, amit összesen gyártottak Kadettből és Astrából 1962 óta. Mégis nagy jelentőségű a háború előtti első Kadett, hiszen már ez megalapozta a típus iránti bizalmat, és így a kompakt Opelek későbbi sikerét. Az ős-Kadett az Opel Olympiától örökölte elöl független, hátul laprugós felfüggesztéseit, a P4-től pedig 1,1 literes benzinmotorját. Ennek 23 lóereje elég volt ahhoz, hogy közel 100-as tempóval repítse a könnyű, 757 kilós karosszériát. Felszereltsége is kategóriája élére helyezte, hiszen többek között mind a 4 kerékre ható hidraulikus fékrendszert, irányjelzőt, huzatmentes szellőztetőrendszert és belülről hozzáférhető, pormentes csomagteret kínált.
3,8 méter hosszú, 1,4 méter széles és 1,5 méter magas volt az első Opel Kadett
Már az eredeti, 1936-ban bemutatott Opel Kadett is nagy sikert aratott, főleg azért, mert korszerű önhordó karosszériája és műszaki megoldásai kedvező árral párosultak. A két- vagy négyajtós, négyszemélyes típust nyitható tetős kétajtósként is kínálták. Ám csak összesen bő 107 ezer példányban, 1940-ig készült az akkori egyik legkorszerűbb európai üzemben, Rüsselsheimben. A második világháború ugyanis véget vetett a sikersztorinak. Az első Kadett gyártósora átkerült a Szovjetunióba, ahol egészen 1956-ig gyártották az Opel-alapokra épülő Moszkvics 400-at, összesen több mint 247 ezer példányban. Ezután néhány évvel pedig ismét megindult az új Kadett gyártása Rüsselsheimben.
Soha nem érzel benzinszagot a csomagtérben – szólt a Kadett A reklámja, hiszen a nagy vetélytárs Volkswagen Bogárral ellentétben az Opel kívül hordta üzemanyagtöltő nyílását
1940 és 1962 között úgymond kómában várta újjászületését az Opel Kadett. Nem ritka ez a jelenség az autóiparban, megesett például a
Fiat 124 Spider esetében is 1962-ben, a Kadett A megjelenésével viszont kezdetét vette az Opel Kadett másodvirágzása. Valójában a recept itt is ugyanaz volt, mint az eredeti Kadettnál: korszerű alapokon könnyű, kompakt karosszéria, 4 utasnak is tágas utas- és csomagtérrel. Ehhez jöttek még az alacsony fenntartási költségek és a gazdaságos egyliteres, 40 lóerős benzinmotor. Már csupán folyadékhűtéses orrmotorja miatt is jóval korszerűbb volt a Kadett A kora fő riválisánál, a
Volkswagen Bogárnál. Az 1963-ban megjelent kombi kivitel pedig még a négyajtósnál is praktikusabbnak bizonyult. Nem csoda, hogy csupán 3 év alatt, 1965-ig összesen 650 ezer Kadett A készült.
Karosszériája a motor beindítása nélkül is erőt és száguldást sugároz – írták az Opel Kadett B-ről az egyik korabeli lapban
Elődjénél nagyobb, immár több mint 4 méter hosszú karosszériával érkezett az 1965-ben bemutatott Kadett B. Nagyobb kasztnihoz nagyobb motor dukált, ezért az egyliterest 1,1 literesre tuningolták Rüsselsheimben, így már 45 lóerőt adott le. Sőt, készült belőle még erősebb S modell is, amely 55 lóerőt tudott. Ezenkívül talán az elődjénél komolyabb kiállást sugalló megjelenése is hozzájárult ahhoz, hogy 1965 és 1973 között bő 2,6 millió példány készüljön a Kadett B-ből. Ráadásul ennek fele hazáján kívül, a világ 120 országában lelt gazdára. Persze talán a választék is segített az üzletnek, hiszen motorból ugyan csak kettőt kínáltak, karosszériából viszont nyolcat. Ezek között csupán kupéból kétfajta szerepelt, nem számítva azt a másik két kétajtóst, amit nem kupénak neveztek.
A Kadett C búcsúzásával 1979-ben a hátsókerekes kompaktok korszaka is lezárult az Opelnél
Az Opel utolsó hátsókerék-hajtású kompakt típusaként jelent meg a Kadett C 1973-ban. Meglepetések nélkül vitte tovább elődje erényeit, még modernebb formában. A szintén széles karosszériapaletta mellett 1975-ben debütált a GT/E modell. Ennek 1,9 literes, Bosch befecskendezős erőforrása már 105 lóerőt szolgáltatott. Ez bizony jelentős előrelépést jelentett a Kadett B 55 lóerős, hát még a Kadett A 40 lóerős egylitereséhez képest, amely csak 10 évvel korábban búcsúzott. Az 1977-es megújulással a Kadett C első irányjelzői a fényszórók mellé költöztek, így jobban hasonlított nagytestvéréhez, az Asconához. 1979-ig 1,7 millió Kadett C kelt el szerte a világban – de főleg Európában –, hiszen az eladások 52 százaléka külföldre irányult.
Az Opel Kadett D az első nagyobb mennyiségben külföldről behozott Opel volt hazánkban az 1990-es években
A Kadett A után ismét viszonylag rövid ideig, csupán 5 évig készült az 1979-ben megjelent Kadett D. Ennek ellenére sikeresebbnek mondható közvetlen elődjénél, hiszen Kadett D-ből 2,1 millió példány kelt el 1984-ig. Ezek alapján tehát tetszett az elszakadás a hagyományos felépítéstől a Kadett vásárlóközönségének. Ugyanis a típus első elsőkerék-hajtású változataként a Kadett D rövidebb – 3,998 méteres – karosszériát, mégis hosszabb, tágasabb utasteret kínált, mint a Kadett C. Érdekessége, hogy a 3 vagy 5 ajtós kombi és a 3 vagy 5 ajtós ferdehátú változatok mellett utóbbiakból 2 vagy 4 ajtós is létezett, ugyanolyan karosszériával, de keskenyebb, fix hátsó szélvédővel, és az alól nyíló csomagtérajtóval. Így a Kadett D-nél már kiegyenlítődött a motor- és a karosszériaváltozatok száma, hiszen az egyetlen, 1,6 literes dízel mellett 1,0, 1,2, 1,3, 1,6, és a GTE esetében 1,8 literes benzinmotorok szerepeltek a kínálatban. Szintén ennél a generációnál jelent meg az Astra név, még nem az Opel, hanem csak a Vauxhall-emblémás, brit változatokon.
0,3-es légellenállási együtthatójával rekorder volt a Kadett E GSi
Az 1984-ben megjelent Kadett E sikerét mutatja hosszú életciklusa is, hiszen 1991-ig gyártották. Összesen közel 3,8 millió példányban kelt el, ráadásul magabiztosan nyerte az 1985-ös Év Autója címet. Pedig műszakilag javarészt elődjén alapult, erőforrásai között dízelfronton bővült, illetve a csúcson. A GTE-utód GSi ugyanis 2,0 literes motort kapott, amely 16 szelepes változatában – kategóriája legerősebbjeként – legalább 150 lóerőt zúdított az első kerekekre. Karosszériáját tekintve már a Kadett D 0,39-os légellenállási együtthatója is éllovasnak számított, a Kadett E értékét – vagy inkább alakját – viszont 0,32-re faragták. A 3 vagy 5 ajtós ferdehátúak és kombik mellett ebből már valódi négyajtós is létezett. Sőt, 1987-től, a Bertone stúdió tervezésében kabrió is készült a Kadett E-ből. Ezenkívül a világ számos pontján gyártották kisebb-nagyobb módosításokkal, például Pontiac LeMans néven, illetve a hazánkban 1995-ben feltűnt Daewoo Racer és Nexia típusaiként. Mégis ez volt az utolsó Kadett az Opel kínálatában – majdnem.
Csupán a típus változott, a vérvonal maradt, így lehetett a Kadett E utódja az Astra F, amelyet Dél-Afrikában 1999-ig Kadettként forgalmaztak
Még a Kadett E sikerét is felülmúlta a Vauxhall után immár egész Európában Astra néven debütált F-sorozat. 4,13 milliót adtak el belőle, 3 vagy 5 ajtós ferdehátú, négyajtós, kombi és kabrió karosszériával, így ez a márka valaha gyártott legkelendőbb típusa. Még tágasabb utastér, minden kivitelében katalizátor és 1995-ös megújulásával fokozott biztonság, így alapáras légzsák, oldalvédelem az ajtókban, valamint az első ülésekhez övfeszítő és överő-határoló jellemezte az Astra F-t. A kínálat csúcsát továbbra is a GSi kétliteres, 150 lóerős benzinese jelentette, bár Dél-Afrikában ennek turbófeltöltős változatával is forgalmazták. Az 1998-as generációváltás nem jelentette a gyártás leállását, mert Classic néven Lengyelországban 2002-ig továbbra is készült Astra F a közép-kelet-európai, valamint a török piacra.
Sorozatgyártásúként szolid, de szárnyas ajtós versenygép és tanulmányautó is készült az Astra G stílusában
Elődjénél közel kétszer nagyobb karosszériamerevséggel és majd’ 10 centivel hosszabb tengelytávval érkezett a kínálatba 1998-ban az Astra G. Alapjaira nem csupán kabriót, hanem kupét is tervezett és gyártott a Bertone. Mellettük ugyanúgy 3 vagy 5 ajtós, valamint kombi és négyajtós karosszériával készültek a nagy példányszámban eladott modellek, mint korábban. Az Astra G alapjaira épült a Zafira egyterű első generációja is, valamint az Astra G megjelenését örökölte a DTM-ben induló szárnyas ajtós Opel versenyautó, amelyet közel 500 lóerős V8-as motor hajtott. Életciklusa végén ugyanaz a sors várt rá, mint elődjére, tehát Classic néven továbbra is gyártásban maradt 2009-ig.
A hajdani Opel zászlóshajó, a Signum kicsinyített másaként debütált az Astra H
Immár teljes mértékben 21. századi típusként, 2004 és 2009 között készült az Opel Astra H. A vezetési élmény és a biztonság fokozása jegyében ebben érkezett kategória-elsőként az elektronikus lengéscsillapítóval ellátott adaptív felfüggesztés és a kanyarfényszóró. Az ötajtóstól stílusában egyre távolabb került a háromajtós változat, és csak utóbbinál jelent meg az elöl ülők fölé nyúló panoráma-szélvédő. Az OPC csúcsváltozat 240 lóerős, kétliteres turbós motort kapott. A korábbi kupé és kabrió kiviteleket egyszerre váltotta a nyitható fémtetős Astra TwinTop. Még ehhez is kínált dízelmotort az Opel. Classicként egészen 2014-ig gyártották az összesen 2,7 millió példányban értékesített Astra H-t.
Stílusán az Insigniával osztozik az Opel Astra J
A 2009-ben megjelent Astra J az ergonomikus első ülések és a vezetősegédek megjelenésének generációja. A biztonság jegyében ennél a nemzedéknél már az autó is látja a közúti jelzőtáblákat, így azt is tudja, ha a vezető átlépi a megengedett sebességet. Szintén figyelmeztet az autó az irányjelzés nélküli sávelhagyásra, és automatikusan kezeli a távolsági fényszórót. A
háromajtós GTC esetében szintén rendelhető a panoráma-szélvédő, az akár 20 colos kerekeken gördülő
OPC csúcsváltozat pedig immár 280 lóerőt és 400 Nm nyomatékot szolgáltat. Nyitható tetős kivitel az Astra J alapjain már Cascada néven készült, míg a kupét keresőknek meg kellett elégedniük a háromajtóssal.
Egyelőre csak 5 ajtós és kombi karosszériával jelent meg az Opel Astra K
Három- és négyajtósként még nem ismerjük, vagyis valamennyi karosszériaváltozatában még ki sem teljesedett a tavaly debütált és a 2016-os Év Autója díjat nyert Astra K. Szintén hiányzik még a kínálatból az OPC csúcsváltozat, bár a jelenlegi legerősebb benzines így is 200 lóerős. Egy kivételével az Astra K minden erőforrása turbófeltöltős, és az előd extrakínálata is tovább finomodott, az ergonomikus első ülések immár szellőző és masszírozó funkciót is kínálhatnak. A vezetősegédek jóvoltából pedig nem csupán automatikusan tartja a követési távolságot az autó, hanem fékez is a baleset elkerülése érdekében. Az adaptív fényszóró immár LED technológiával alkalmazkodik a mindenkori látási viszonyokhoz és a forgalomhoz. Mindeközben elődjénél akár 200 kilogrammal könnyebb és gazdaságosabb is az Astra K, ami nyilván szintén nyomott a latba az Év Autója díj odaítélésében. Vajon 20 év múlva, az Astra/Kadett 100 éves évfordulóján mit tud majd az akkori generáció? Lesz más, mint önvezető, elektromos hajtású modell?
Ezt a kérdést tulajdonképpen az összes elhanyagoltabb állapotú autó tulajához intézted. Elég népes táborhoz szóltál:)
Sokan úgy gondolkodnak, hogy azon a szinten tartsák az autót, amivel még átcsusszan a műszakin, aztán megint 2 évig lehet vele autózni és adott esetben melózni. Ennek sok esetben alárendelődik a karosszéria karbantartása és az apróbb dolgok(pl. az említett teleszkóp) kijavítása. Arról nem is beszélve, hogy simán le lehet “okosba” műszakiztatni még ma is egy autót sok helyen az országban. Jellemzően az a típus hanyagolja el jobban az autóját, aki sokat dolgozik vele – sok régi szoci autónak is ez okozta a vesztét(pl. Wartburg kombi). Ahol pedig családtag az autó, ott valószínűleg az általad említett megelőzésre rendszeresen költenek. Szóval én inkább erre a két embertípusra bontanám szét a dolgot – attól függ, ki mire használja a gépjárművet.
Pontosabban az oldalvédelem és az első ülések (mechanikus) övfeszítője már ’91-ben alapáras volt.
A légzsák csak a “gazdagabb” piacokon vált alapfelszereléssé a modellfrissítéssel. A Start a nullára kicsontozott alapfelszereltség (GL) alatti fapad volt “jó árasított” hazai beugrómodellnek. De pl. a lengyel gyártmányú Classicok alapmodelljeiből is hiányoztak olyan tételek (pl. ülésmagasság állítás) ami ’91-ben alap volt.
A “B” és “C” volt a legszebb.
Vidékiként is furcsa, mert soha egy percet nem éltem Pesten, sőt, 200 kilométerre lakom a fővárostól. 🙂
Azt értem, hogy munkára van fogva az autó, azt nem fogom soha megérteni, hogy miért kell megvárni egy autónál, hogy teljesen leromoljon az állapota. A megelőzés mindig sokkal olcsóbb.
Szerencsére nem:)
Nézd, faluhelyen az ilyen öreg autóknak az “igavonó-mivolta” domborodik ki legjobban. Ez az említett csepp-Kadett is aféle “beleülök és megyek”-típusú autó, és ilyen apróságokkal, mint a tönkrement csomagtérajtó-teleszkóp, meg nem volt foglalkozva. Ezekkel a dolgokkal együtt lehet élni. Biztos láttál már községekben tüzifával megpakolt utánfutós öreg járgányokat – szerinted azoknál foglalkoznak ilyen piszlicsáré dolgokkal? Az a lényeg, hogy menjen. Nyilván pesti legényként neked ez furcsa lehet, de hidd el, vidéken a dolgok átértékelődnek és a használati érték mellett szinte minden más eltörpül. Mások a prioritások, mint egy nagyvárosban.
“1995-ös megújulásával fokozott biztonság, így alapáras légzsák, oldalvédelem az ajtókban, valamint az első ülésekhez övfeszítő és överő-határoló jellemezte az Astra F-t.”
Az én ’98-as Astra F 1.4i Start-omban nem volt légzsák. pedig annál alapárasabb nem nagyon volt a piacon.
Olcsóbb lett volna azt a Kadettet karbantartani az évtizedek alatt, mint most “felújítani”, de persze, ez mindenkinek a maga dolga. Ha egy pár ezer forintos csomagtérajtó-teleszkópra sem lenne keretem, akkor inkább tömegközlekedésre szállnék át. Ha pedig pénzem igen, csak igényem nem lenne ezekre, inkább elásnám magam. De szerencsére nem vagyunk egyformák. 🙂
“Ezenkívül a világ számos pontján gyártották kisebb-nagyobb módosításokkal, például Pontiac LeMans néven, illetve a hazánkban 1995-ben feltűnt Daewoo Racer és Nexia típusaiként.”
Ebbe én egy kicsit részletesebben is belemennék:
A Pontiac Le Mans-t elég könnyű felismerni, főleg hátulról: a hátsó lámpákat nagy fekete műanyag elemmel kötötték össze, a rendszám helye pedig alulra, a lökhárítóba került – ez a megoldás eléggé jellemző volt sok amerikai autóra akkoriban. Emellett pedig megkapta a lökös oldalsó részébe integrált kis lámpákat, amelyek meglétét megkövetelték az ottani biztonsági előírások.
A Racer és az E Kadett közötti legfontosabb külső eltérés – ahogy én megfigyeltem -, hogy a hátsó rendszám feletti csomagtartó-nyitó fogantyú a Racernél rövid, míg a Kadettnál a rendszámtábla felett végigfut.
A Nexia leginkább oldalról emlékeztet nyomokban a Kadettre, amúgy mintha teljesen más autó lenne. Külső csereszabatos alkatrészük szerintem nem nagyon van.
Emellett pedig se a Pontiac, se a Daewoo nem vette át a dízeleket(ez érthető), a kombit, a puttonyos áruszállítót(Combo) és a kabriót.
Amúgy apámnak is van már több mint 20 éve egy ’89-es Kadett E-je, néha én is vezetem. A váltó tipikusan Opel, a csomagtérajtót már partvisnyéllel kell kitámasztani, a rozsda is eszi, leginkább a küszöböket(de egy csere ezt majd megoldja), de elég hűséges jószág. Soha fel sem merült az eladása, sőt, várhatóan fel lesz újítva.