60 éves a svéd bogárhátú, a Saab 96!

Bogárhátúnak neveztem a Saab 96-ot, de még véletlenül sem arra gondoltam, hogy egy Volkswagen koppintás lenne. Egyszerűen csak tényleg úgy lejt a tetővonala, mint mondjuk egy szarvasbogár kitinnel fedett háta, avagy potroha. Sőt, nem is vele kezdődött ez a dizájn, hiszen már a 93-as is így nézett ki, olyannyira, hogy első pillantásra nehéz megkülönböztetni a két típust. Persze csak elölről Természetesen a számozásból kikövetkeztethető, hogy a 96-os a 93-as utódjaként debütált. Utóbbi lényegében az eredetileg repülőgépgyár második típusa volt az autóiparban. Készült belőle sportautó 94 néven és kombi is 95 jelzéssel, így lett az utód a 96-os. Formáját ugyanúgy Sixten Sason rajzolta, aki az orrához eleinte nem is nyúlt, hátulról lehet jól megkülönböztetni az új, 1960-ban debütált típust az elődjétől. Nagyobb hátsó ablakot és szintén nagyobb hátsó lámpákat kapott, illetve szélesebb csomagtér-nyílást. A generációváltás a csomagtér méretének növekedésén is lemérhető, de a hátsó utasok is nagyobb helynek örülhettek. Bár beszállásra továbbra is csak két ajtó állt rendelkezésre. Bizony, a 96-ost akár kupénak is nevezhetnénk, hiszen manapság is ezzel a névvel illetjük a kétajtós, csinosan lejtő tetővel megáldott modelleket, amik lehetnek akár hivatalosan négyszemélyesek is, mint a 96-os. Csak épp a Saab tényleg praktikusnak számított. Az első ülések háttámláit ledöntve ágyat lehetett kialakítani, a hátsók ülőlapjának magasságát pedig három fokozatban állíthatták. Továbbá új műszereket kapott, a műszerfalának felső részét pedig puha anyaggal borították. Azonban akad még más érdekesség is az autóval kapcsolatban. Az orrában ugyanis háromhengeres motor kapott helyet. Illene a mai trendekbe, igaz? Hát nem, mert kétüteműről van szó, 841 köbcentivel, kemény 38 lóerővel. Később 40 lovasra gyúrták, miközben a karosszérián is módosítottak 1965-ben. Elhagyták a kerek fényszórókat, kicsit megnyújtották az orrát, valamint megérkezett a palettára az 52 lóerős, tripla karburátoros motor. Olajbefecskendezéssel! Elöl ráadásul még tárcsafékeket is kapott, szóval igazi ínyencségnek számított a maga korában. Haladni kellett azonban a korral, a kétütemű egységek 1968-ig maradtak kínálatban, de a leváltásuk előtt egy évvel már ott dörmöghetett az autó orrában a Ford Taunusból ismerős V4-es Ford motor. Rolf Mellde vezetésével a mérnökcsapat több gyártó erőforrását is tartóstesztnek vetette alá. Habár a Volvo soros négyhengerese bizonyult a legmegbízhatóbbnak, az 1498 köbcentis, 66 lóerős, négyhengeres Ford motort az elrendezése miatt sokkal könnyebben tudták begyömöszölni a 96-os motorterébe. Szigorú titoktartás közepette dolgoztak, ám egy újságíró nem sokkal az 1967-es premier előtt észrevette a V4-es logókat viselő Saabokat egy teherautón, így már előtte kiszivárgott, mire készül a svéd gyártó. A Saab egy olcsó, széles tömegek számára elérhető, biztonságos autónak szánta a 96-ost, pontosan ezért folyamatosan fejlesztették. Például 1968-ban tovább növelték az első és a hátsó szélvédő méretét, a széria hárompontos öv mellett a biztonsági kormánykereket is beszerelték. Ezt követte 1969-ben a biztonsági kormányoszlop, illetve a szervofék is. 1971-ben megjelent a fényszórómosó, 1972-ben az ülésfűtés, 1973-ban a halogén első fényszórók. Aztán 1974-ben érkeztek a biztonsági lökhárítók, 1976-ban pedig az első fejtámlák. Eközben a 95-ös kombi is folyamatosan a kínálatban maradt, egészen 1978-ig. A 96-ost 1980 januárjáig gyártották, az utolsó példányokat már Finnországban szerelték össze. A ténylegesen legutolsó darabbal pedig nem más, mint Erik Carlsson, a márka arca, avagy nagykövete gurult le a gyártósorról, hogy a torllhättani múzeumba vigye az autót. Na, de mennyi is készült belőle összesen? Nos, 730 607 darab 96-ost gyártottak 20 év alatt. Na, de tudom sokakban felmerülhetett még egy kérdés a végén. Ki a fene az az Erik Carlsson? Hát egy versenyző. Méghozzá egy raliversenyző. Ahogy az ma is jól megszokott, a gyártók szívesen választanak egy-egy nevesebb, eredményes versenyzőt a márka arcává. Carlsson is pontosan egy ilyen jó nevű versenyző volt a maga idejében. Nem mellesleg jó kezű és lábú is. Első győzelmét 1955-ben, 26 éves korában aratta egy Saab 92-essel Európa egyik legkeményebb versenyén a Rikspokalen nevű ralin. Híres ballábfékes technikáját is azért fejlesztette ki, hogy a kis teljesítményű, kétütemű motort mindig a megfelelő fordulaton tarthassa. Az 1962-es és az 1963-as Monte-Carlo ralin mar a 96-ossal indult, meg is nyerte mind a két évben, óriási hírverést csapva a Saab számára. Azonban az alábbi kép talán a leghíresebb róla, ami egyben az autósport egyik legmenőbb momentuma is. A képre nézve azonnal világossá válik miért emlegetik csak úgy a versenyzőt, hogy Carlsson a tetőn, ami tökéletesen rímel egy svéd mesehős nevére - Karlsson pa taket – ami szintén azt jelenti: Karlsson a tetőn.