60 éve pöfögött le Zwickauban az első Trabant

Mindenki papírjaguárja betöltötte 60. születésnapját, a Trabant sokaknak jelentette a rendszerváltás előtt, hogy megérkezett, végre megvan, amiért dolgozott, hiszen 10-15 évet is kellett rá várni a rendelés leadása után. Ezért már sokan fiatalon benyújtották a kérelmet, mire meglett a család, megjött az autó is. Mai szemmel ezt nehéz elképzelni, hiszen akár otthon ülve is megrendelhetjük az új autót, és ha szerencsénk van, akár egy hónapon belül át is vehetjük. A Trabant jelkép, életcél és kultusztárgy lett, de lássuk, honnan is indult ez az egész, hiszen amit mi igazán ismerünk, a 601-es messze nem a kezdet volt.
1954-ben adta ki az utasítást az NDK egy új, minden keletnémet polgár számára elérhető kisautó fejlesztésére. A követelményeket elég határozottan kijelentették: négyszemélyes, könnyen kezelhető és karbantartható kisautó kellett, ami nincs több 600 kilónál és nem fogyaszt többet 5,5 liternél 100 kilométeren, emellett az árát is négyezer márka alatt kellett tartani. Ebben az évben el is készült a kisautó terve, az AWZ P70-et gyártották is 1959-ig, ám ez még kicsit elsietett konstrukció volt. Padlója fából készült és az egyszerűség kedvéért csomagtérajtót sem kapott, csak belülről lehetett pakolni. Viszont már itt is megvolt a hulladék gyapotból és fenolból készített különleges anyag, a duroplaszt, amiből a karosszériaelemeket gyártották. Nem volt egyszerűen használható, közelebb kellett hozni az emberekhez, az alapoktól kezdték újra és könnyebb, barátságosabb nevet is kerestek.
A Trabant nevet az orosz Szputnyik űrsikló fellövése után kapta, egyszerűen fordították németre, magyarul pedig útitársat jelent. A kisautó jövőjét már itt megalapozták, ugyanis valódi társ lett a családban, a legtöbb helyen pedig családtag. 1957. november 7-én gördült le az első Trabant P50, ami már valóban több személynek is használható, egyszerű kisautó volt. A P50 már jobban is hasonlított a 601-esre, amit sokan ismerünk, az egyszerű kétajtós karosszériát, a buborék tetőt és a két kerek első lámpát szép összhangba hozták, a még csinosabb kivitelek pedig kétszínű fényezést is kaptak. Itt már nyitható volt a csomagtér és motorja sem vízhűtéses, hanem kéthengeres léghűtésű, ami 18 lóerőt teljesített, természetesen az első keréken, hiszen ez a felépítés gyártásban egyszerűbb volt, tágas utasteret hagyott, és a hajtás is kevesebb alkatrészből állt.

Természetesen a duroplaszt technológiával készült karosszériaelemek is megmaradtak, az oldalablakok ekkor még csak hátratolhatóak voltak, és nem sokkal később megérkezett a kombi karosszéria is, Universal néven. 1959-ben érkezett a második Trabant, az 500-as névre keresztelt modellt a vízszintesen osztott fényezésről ismerni fel, de még nagyon hasonlított a P50-hez. Javítottak az 500 köbcentis motor karburátorán és az áttételen, valamint megjelent a harmonikaszerűen elhúzható vászontető is. 1964-ben érkezett a legtovább gyártott széria, gyerekkorunk meghatározó Trabija, a 601-es. A megjelenés változott, a klasszikus gömbölyű vonalakat karakteresebb megjelenés váltotta, ám a sziluett és a hátsó lámpák jellegzetes kialakítását továbbvitték. Nevét motorjáról kapta, már 600 köbcentis kéthengeres kétütemű motor hajtotta, 26 lóerővel. A könnyű karosszériát számításba véve ez nem volt kevés, a Trabi remekül mozgott, és bármennyire is elavultnak tűnt a gyártás vége felé, a kezdetekkor igenis modernnek számított.
A kor autógyártása még erősen hitt a hátsókerekes elrendezésben, ám akik takarékos, egyszerű, könnyű autót akartak készíteni, kezdtek átállni a Mini Morrisszal megszületett elsőkerékhajtás, keresztmotoros elrendezésre, hogy helyet, alkatrészt takarítsanak meg, és a karbantartás is egyszerűbb legyen. A 601-es ráadásul tágasabb is lett elődjénél, '66-ban jött a Deluxe kivitel, kényelmesebb ülésekkel és szebb kárpitozással. Ugyanekkor érkezett a Hycomat, ami egy automata kuplungos, két pedálos, de kézi váltós kivitelt takart, ekkor nem a kényelem miatt, hanem a mozgáskorlátozottak számára készült a félautomata Trabant.
A fejlesztéseket nem engedélyezték, mivel továbbra is tartani kellett a megfizethető árakat, ezért hiába készültek el a korszerűbb Trabant 603 tervei, azokat eladták. Új modell helyett a 601-esen dolgoztak valamelyest, a gyártás utolsó két évére megszerezték a Volkswagen 1,1-es négyhengeres, négyütemű, korszerű motorjának licencét, apró külső változtatásokkal gyártották 1991-ig. A Trabantot technikailag ezzel egész jól felzárkóztatták, ám menetbiztonság szempontjából a '90-es években már nem volt létjogosultsága. A legyártott, valamivel több mint három millió Trabant 98 százaléka a 601-es volt, az utolsó elkészült példányt a zwickaui múzeumban tartják, a város jelképének számító kisautó előtt tisztelegve a helyiek emlékművet állítottak. Fölreppentek tervek a Trabant márka újraélesztésével kapcsolatban, ám egy-egy tanulmányautón, rajzon túl eddig még senki sem jutott. Az is szóba került, hogy villanyautóként születhetne újjá, a mai világban pedig akár megoldható lenne egy olcsó kivitelezésű, akkumulátor-padlólemezes, egyszerű felépítményű kisautó létrehozása, ami szellemileg tökéletesen megfelelne a jelen kor Trabantjának.