Biztonságtechnikai mérföldkő a W 113-as Mercedes
Igazi mérföldkő a Mercedes-Benz biztonságtechnikai történetében a 60 évvel ezelőtt, 1963. március 14-24. között a Genfi Autószalonon bemutatott Mercedes-Benz 230 SL (W 113). Nem volt egyszerű a dolga, hiszen az ügyfelek elvárásai magasak voltak. A 230 SL ugyanis egyszerre két járművet váltott fel: a 300 SL Roadstert (W 198) és a 190 SL-t (W 121).
A W 113-ast 1971-ig gyártották
A 230 SL, 250 SL és a 280 SL modellek ma is sokak álomautói, gyűjtők kedvencei. Ezt jól mutatják a W 113-as sorozat szép állapotban megőrzött példányainak árai: A Classic Data 2022/2023-as évre vonatkozó aktuális piaci felmérése alapján egy kifogástalan állapotú 230 SL-ért 128 000 eurót (kb. 48 millió forintot), a 280 SL-ért pedig 156 000 eurót (kb. 59 millió forintot) is elkérhetnek. De miért ilyen népszerű? Igen, többek között a formaterv miatt is. A Friedrich Geiger vezetésével fejlesztett autó a klasszikus SL megjelenést ötvözte egyfajta modernséggel. Sőt, biztosan sokan kíváncsiak vagytok arra is, hogy honnan jött a Pagoda becenév. Nos, az opcionális keménytető számlájára írható ez az asszociáció. A befelé ívelt tetőfelület az ázsiai templomépületekre emlékeztetett, így született a „Pagoda" becenév.
Na, de honnan jött a Pagoda név?
De! A gyári kódján W 113-as a biztonság terén is úttörő volt a kor sportautói között. A 230 SL A W 111-es gyári kódnevű Mercedes szedánokra épült. 1959-ben a "Fintail" volt a világ első gyűrődőzónás karosszériával kialakított személyautója. Ezt a biztonságot fokozó megoldás a Mercedes-Benznél dolgozó Barényi Béla fejlesztett ki. Az első ilyen sportautó pedig a "Pagoda" volt.
A japán építészetre asszociáltka sokan a keménytetős változatot látva
Ezt az SL generációt a 8 éves pályafutása alatt három különböző motorral kínálták. Ez jelentős változás a 300 SL és a 190 SL modellekhez képest, hiszen az 1954-ben bemutatott SL motorpalettája 1963-ig gyakorlatilag változatlan maradt. A 230 SL sportos M 127-es hathengeres motorja a 220 SE M 180-as motorján alapult, de a lökettérfogatot az SL-ben 2306 köbcentiméterre növelték. Így 150 lóerőt adott le, a végsebessége pedig 200 km/h volt, miközben 11,1 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből 100 km/h-ra.
1966 végén a 250 SL felváltotta a 230 SL-t. Soros hathengeres M 129-es motorjának lökettérfogata 2496 köbcentiméter volt. Teljesítménye ennek is 150 lóerő és végsebessége is ugyanúgy 200 km/h. Ám 1,1 másodperccel csökkentett a nulláról 100 km/h-ra való gyorsulás ideje. Ezen kívül a 250 SL-t fékerőszabályzóval, elöl nagyobb féktárcsákkal, illetve hátul is tárcsafékekkel szerelték fel. Egy másik különbség: a 250 SL opcionálisan kupétetővel és hátsó üléspaddal is rendelhető volt. Ez kapta a "California" megnevezést.
A futóművét ugyan feszesre hangolták, de egy 1960-as évekbeli sportautóhoz képest mégis elképesztően kényelmesnek bizonyult. Ráadásul az SL-ben először volt elérhető négyfokozatú automata sebességváltó opcióként, emellett már tárcsafékekkel rendelkezett az első kerekeken, amik az 1967-ben bemutatott 250 SL-től kezdve a hátsó kerekeken is megjelentek
A 280 SL a 2778 köbcentiméteres soros hathengeres M 130-as motorral 1968-ban jelent meg. Ez volt a W 113-as sorozat harmadik és legsikeresebb változata. A teljesítmény 170 lóerő nőtt, kilenc másodperc alatt gyorsult nulláról 100 km/h-ra, a végsebessége pedig továbbra is 200 km/h volt. 1971 márciusában szűnt meg a W 113 gyártása, addig 48 912 darab gördült le a szerelőszalagról. A 230 SL-ből 19 831 darabot, a 250 SL-ből 5 196 darabot, a 280 SL-ből pedig 23 885 darabot adtak el.
Ez érdekes cikk volt, remélem készülnek a svábok a Techno Classicára valami szép megemlékezéssel…