Sikerült végre közel kerülnöm az utóbbi idők egyik nagy port kavart új modelljéhez, az Alfa Romeo Giuliához. Kicsit, közelebb is, mint gondoltam, de még fokozták a bemutatót, és két darab 4C-t is hoztak nekünk, ami a nap végén megrágott és kiköpött, de ne szaladjunk ennyire előre. A Giulia volt a sztár, pontosabban a Giulia Quadrifoglio, vagy QV, mert az már az első pillanatban leesett, hogy ez a modell ezért jött létre, és csak mellesleg csináltak belőle polgári verziót is. Ez leginkább abból is látszik, hogy a QV az első pillanattól kezdve – az automata váltón kívül – teljes fényében rendelhető, míg a normál Giuliából egyelőre csak egyféle, 2,2 literes dízelmotorral szerelt változatot rendelhetünk 136, 150, vagy 180 lóerős verzióban, kézi váltóval. Ilyen azért ritkán van, hogy a felhúzott sportos verzió ennyire előnyt élvezzen.
Régen csinált már hátsókerekes platformot az Alfa, az új Giuliával visszanyúltak a gyökerekhez és végre jó helyre tették a hajtást
A méretekről és a nyers műszaki adatokról már korábban is
írtunk, a személyes találkozóra csak az erősebbik dízeleket hozták, ráadásul nagy részüket már magyar rendszámmal, így biztató, hogy hamarosan nálunk is egyre több példányt láthatunk. A Giulia nagyon kellemes a szemnek, igaz, kicsit olyan a formaterv, mintha lemaradt volna a mai divattól. Engem ez egyáltalán nem zavar, első pillantásra szerethető, kicsit furcsák az arányai, az orra elég nyúlánk a farához képest, ezzel is igazából csak hangsúlyozza, hogy honnan szabadítja az erőt, hová kellett többet gyúrnia. Ugyanis a Giulia a régi Alfa sémához nyúlik vissza, és hátul hajt, ilyet utoljára a 75-ös mutatott az Alfánál. Végre nem fronthajtás, nagyon bátrak voltak, hogy ezt meglépték, és ezzel nem valami tucatautót alkottak. Ez már önmagában is hordoz némi sportosságot, az utóbbi idők Alfáihoz képest egészen más vezetni, és ehhez a súlyának is nagyon sok köze van, a 2.2-es dízellel és kézi váltóval szerelve nem éri el az 1,4 tonnát. A tömegelosztása pedig a lehető legjobb, 50/50 százalékos az első és hátsó tengelyeken, nagyon kiegyensúlyozott.
Nem kell elszállni a formatervétől, a Giulia egyszerűen csak szép és pont olyan, amilyennek lennie kell, akárcsak egy testre szabott olasz ruhadarab
LED-es nappali menetfény csak a bi-xenon fényszórókhoz kapható, a három részből álló hűtőrácsok szerepe itt nem túl sok, a QV-nál annál inkább. Egyelőre a 2.2-es dízellel érhető el három teljesítményszinten, 136, 150, és 180 lóerős verzióban, kézi váltóval, de hamarosan 8 fokozatú automata és összkerékhajtás is rendelhető lesz hozzá
Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futómű dolgozik, alumíniumból készül alkatrészekkel, és ha már itt tartunk, a Giuliához készült motorok blokkjai mind alumíniumból készülnek, még a dízeleké is. A kardántengely pedig mindegyikben karbon ötvözetből, nem csak a QV-ben. Nem annyira közvetlen a vezetési élmény, mint mondjuk egy 3-as BMW-ben, annál azért finomabban hangolt a Giulia, kormányzása viszont remek. Sajnos alapbenzinest még nem tudtunk próbálni, annak a gyártása még csak a napokban indul. 200 lóerős lesz a 2,0 literes turbós blokk, az az érzésem, hogy az lesz igazán jó hozzá, hű az Alfa névhez, meg a rajongókhoz. Ez a dízel sem rossz egyébként, elég nyomatékos, nagyon lendületesen viszi a Giuliát a hangja viszont eléggé elrontja az élményt. Igazi kattogós, nem olyan finom gépszerű morajlás jön a motortérből, mint mondjuk a német kategóriatársaknál, de persze hozzá lehet szokni. Főleg, hogy a 6 fokozatú kézi váltó ugyan picit hosszú úton jár, de nagyon pontosan kapcsolható. Utóbbin egyébként a gomb valami borzalmas választás volt, a méretével nem is lenne baj, bár nagyobb, mint a kényelmes, de műanyagból van, a csúszós, rossz tapintásúból. A katalógus szerint 4,2 literrel beéri százon, reméljük, biztosítanak tesztautót, és megerősíthetjük majd ezt az adatot. Maximális forgatónyomatéka 380 Nm, érdekes, hogy a hamarosan érkező 8 fokozatú ZF gyártmányú automatával viszont már 450, ebből következik, hogy jobban is megy a Giulia automatával.
Közel van a kormány, az ülés nagyon jól tart, az anyagok is egész elfogadhatók, néhány gomb anyaga tűnik olcsónak, ahogy a gömb alakú váltókar is. Lehetne minimum bőrözve, ha már olyan szép munkát végeztek, például a fejtámla díszítésén
Sokkal jobb lett volna, ha minimum bőr borítású, vagy inkább tömör alumínium a váltógomb, egyébként a beltér lesz az, ahol a faceliftnél lesz mit frissíteniük. Helyenként elég furcsa megoldásokat alkalmaztak, a legordítóbb a középső, alapesetben 6,5 colos, de a feláras 8,8 colos széles kijelzővel azonos méretű helyre rakott képernyő. Az egy dolog, hogy nem érintőkijelző, mert van egy remek tekerőgomb hozzá a középkonzolon, de a környéke egészen borzasztó, egy nagy plexilap takarja, ami minden esetben ugyanakkora, kicsit olyan, mintha nem lett volna kész időre az a rész. Egyébként nagyjából ennyi kritizálható a beltérben, mindenhol nagyon jó anyagokat találunk, a bőrülések remekül tartanak, nagyon kényelmesek, ráadásul az első fejtámlákban dombornyomott Alfa Romeo emblémák is vannak. Az üléspozíció nagyon kényelmes, közel van a kormány, ami szintén nagyon szépen megtervezett, jó fogású darab. Ráadásul mindegyik Giuliában a kormányon van a start gomb, nem a műszerfalon, a QV-ben meg még piros is. Ez már önmagában különleges élmény, de a kormánymű a kategóriája legközvetlenebb kormányzási érzetét adja, legalábbis a gyártó szerint, ezt azért kicsit túlzásnak érzem, de valóban elég közvetlen.
Két 180 lovas dízellel vezettek fel minket a Slovakiaringre, szó nélkül tűrte a tempót, persze az instruktorok még ezzel is gyorsabban tudtak autózni, mint mi a QV-vel
Elöl hátul kényelmes, a bőrülések a Super felszereltségtől érhetők el, akár fűthetők is, szellőztetés viszont nem jár hozzájuk
Háromféle felszereltségben érhető el már nálunk is, az alap, egyszerűen csak Giulia, a középső Super és a Quadrifoglio. Alapáron, igaz közel 9 milliótól 16 colos könnyűfém kerekekkel és alumínium féknyergekkel kapható, amiken az Alfa Romeo felirat díszeleg. Apróság, de ez is olyan részlet, amiért már külön szeretni lehet. Tempomat, kétzónás automata klíma és elektromos kézifék is jár, hagyományos nincs is, már alapból is jár hozzá a városi fészfék asszisztens, gyalogosfelismerővel és az összes fékhez kapcsolódó rendszert egy számítógép vezérli a Giuliában, aminek az agyát Magyarországon gyártja a Continental. Az Alfa DNA üzemmódkapcsoló is mindegyikhez jár, ezzel háromféle fokozatban állíthatjuk a vezetési stílust, attól függően, hogy keveset akarunk fogyasztani, vagy jól akarunk szórakozni. A QV-ben van egy negyedik, Race állás is, olyankor a legtöbb vezetéstámogató rendszert kikapcsolja, és keményebbre húzza a lengéscsillapítókat is. A Super felszereltségű Giulia közel 10 milliótól kapható, kézi váltóval, de 17-es kerekekkel, 6,5 colos kijelzővel és félbőr ülésekkel.
A Quadrifoglio Monza piros színében egyszerűen hódító, 19 colos felniken gurul és rengeteg plusz kiegészítőt kapott, leginkább karbonból. Az első lökhárítón vannak plusz légbeölők, de a motorháztetőre és az első sárvédőkre is vágtak szellőzőket
Ami viszont mindenkit és engem is sokkal jobban érdekel bármelyik Giuliánál, az a Quadrifoglio. Picit járjuk körbe, mert már a megjelenése is nagyon érdekes. Jó sportautóhoz híven karbon elemekkel dobták fel több helyen, de csak nagyon finoman, semmi durvulás. Az első lökhárító picit más, mint az alapon, leginkább viszont a karbon légterelő a fontos itt, ami nagy sebességnél néhány centit lesüllyed a nagyobb leszorítóerő érdekében. Hátrébb haladva két szellőzővel találkozunk a karbon motorháztetőn, illetve a sárvédőkön, utóbbiak mellé a híres QV lóherék is felkerültek. A küszöböket is egy vékony karbon betéttel dobták fel, a csúcs viszont a hátulja, ott robban az adrenalinbomba, szinte szó szerint, még hangorkán is társul hozzá. Négy kipufogóvég, közte óriási diffúzor, ami nem csak dísz, fölöttük a kerek fart pedig egy végtelenül csinos apró karbon szárny koronázza.
Mindenki egyetért, hogy ez a legszebb nézet?
A lóherék is rákerültek egy-egy kis plaketten, a hátsó kis karbon szárny nem túl hivalkodó, vadítóan kunkorodik fölfelé
19 colos sötétszürke és karikás dizájnú könnyűfém felnik, mögöttük meg hatalmas féktárcsák feszítenek, amiket vörös féknyergek fognak meg. Egyébként itt a tető is karbonból van, de akár a két első ülésből is kérhetünk bele oltári szép karbonvázú sportos darabokat, amik a próbált kocsikban is voltak. A stílusra picit visszatérve, még a gumikat is Giugiaro tervezte hozzá, igaz nem tudjuk, pontosan mire is terjed ki az ő formatervük, mindenesetre az utolsó porcikájáig jó kezek dolgoztak rajta. Motorja 2,9 literes duplaturbós V6-os, nagyon nyers hanggal, meg 510 lóerővel, amit szerencsére a Slovakiaringen próbálhattunk előcsalogatni belőle.
Rövid köröket mehettünk a Slovakiaringen, nagyon harapós a fék, gyors a gázreakció, a kormányzás itt mutatta meg igazán, mire képes
Fekete-fehér embléma a kormány közepén, a start gomb pedig piros a QV-ban. A próbált kocsikban a feláras karbonvázas sportülések voltak, nagyon kényelmesek, de tartanak is elég határozottan
Néhány kör erejéig érezhettük a Ferrari 458-asból származó, 2 hengert turbókra cserélt dög erejét, óriási élmény. Nagyon tol, ordít, ráadásul visszaváltásnál még apró gázfröccsöket is ad! Sajnos többször sikerült belőle kihoznom, hogy tolja az orrát kifelé, ezt inkább az én képességeimnek tudtam be, nem az autó hibájának. Egészen kifinomult, a stílusával párosítva olyan, mint egy nagyon gyors, nagyon testhezálló olasz öltöny. Egészen el tudom képzelni, hogy közúti használatra is alkalmas, ugyanúgy lehet a futóművét puhára is állítani, ráadásul hengerlekapcsolásra is képes, hogy ne fogyasszon annyit. Ára is van ám, 50 ezer híján 23 millió forint, még így is a BMW M3 alá lőtték be picivel. Viszont a Giulia QV 510 lóerős, és 3,9 alatt van százon. 2 tizedet ver a bajorra, ráadásul 307 km/h-ig meg sem áll. Kell még valakit győzködni?
Ferrari eredetű a V6-os duplaturbós motor, 510 lóerőre képes és 3,9 alatt van százon vele a Giulia Quadrifoglio, a vége 307 km/h
A 4C volt a nap ráadása, nagyon nyers, baromi hangos, igazi élményautó. A Giulia QV-nek is nagyon jó áll a versenypálya, de közúti használatra is ugyanolyan alkalmas
Ezek után még várt ránk a 4C is a pályán, kettő is, az egyik egy Spider. Össze sem hasonlítható a Giuliával, az egy gokart, nagyjából akkora is, két ember már szűkösen fér el benne. Szervokormányról itt szó sincs, a motor a nyakadban üvölt, az automataváltó meg teszi a dolgát helyetted, mert úgysem érsz rá figyelni. Én voltam a desszertje, megkóstolt, megrágott, majd inkább kiköpött a boxutcában, alig győztem kimászni a karbon karosszéria félméteres küszöbén. Nem volt még hasonló élményem ezelőtt, és most úgy érzem, muszáj lenne beidomítanom egy ilyen kis sárkányt.
Ződikének, az okostojásnak:
No. 1:
[url]http://idegen-szavak-szotara.hu/befolyásszerzés-gazdasági-társaságban-jelentése[/url]
[b]„Többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag, ill. részvényes (uralkodó tag), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több, mint 50 %-ával rendelkezik.”[/b]
Mennyi a Renault részesedése a Nissanban? 43,4… És mennyi volt a Fordé a Mazdában? 33…
Várj, Zöldike, van ám még itt más is – ha van egy kis időd, nézd ezt a slideshow-t végig. A 28. oldalon van a lényeg(„A Nissan nem alárandelt.”):
[url]http://slideplayer.hu/slide/2238496/[/url]
Ahogy egy tanult kollégám írta itt egyszer:”A dilettantizmus nem szégyen, csak kellemetlen.”:)
Az abszolút nem idevágó téma, hogy ki jár a tengerentúlon vagy ki nem – az eladási adatokat meg lehet nézni a neten, és [b]a Corolla évtizedek óta az egyik legnépszerűbb Amerikában árusított autó[/b]. Érted??? Be van járatva a neve, a köztudatban az él róla, hogy jó autó. Nem fog egy potenciális Corolla-vevő még csak ránézni sem az Alfára, már csak azért sem, mert olasz(ez a náció a szupersportkocsijain kívül nem bizonyított eddig az amerikai piacon semmivel), és már el is jutottunk oda, amit az előbb írtam: ez az illetőből IDEGENKEDÉST vált ki, mert nem tudja az autót hova tenni. És emiatt megvenni sem fogja. A Chrysler-Dodge autói sem a jó hírükről ismertek odaát, felesleges azzal jönni, hogy ezeknek a farvizén futhat be az Alfa. Nevetséges vagy.:)
A legújabb agymenést nem tudom, olvastad-e már. A Skoda is az USÁ-ba készül.
Mamma mia, donna clara…
[url]http://www.autoevolution.com/news/skoda-brand-might-be-launched-in-the-usa-108055.html[/url]
A Giulia formája semmivel sem csábítóbb, mint egy Jag XE, BMW 3 vagy Infiniti Q50. Ezt a digófanok magyarázzák bele, mert más vonzó érvet nem tudnak mellette felhozni. Az a külön kedvencem, amikor azt mondják, hogy „lelkük van.” Persze, egy gépnek, mi!? Még a végén kiderül, hogy az olasz pizzának is… Nekem elég az, amiket róluk olvasok, leginkább ezt:”Az Alfa az alfásoknak való, mert ők elnézik nekik az ilyen-olyan hibákat.” Ennyi. Én bottal sem piszkálnám, mellesleg semmiféle hatást nem gyakorol rám, bár a BMW-nél, Audinál azért jobban bejön. Azok számomra az autós mélypontok a VW-nel együtt.
Nekem te a Renault-Nissan „házasság” kapcsán teljesen hiteltelen vagy. Csak az üres fecsegést tolod. Soha nem olvastam ilyet sehol, hogy a Nissan leányvállalat lenne, ilyeneket viszont mindig: konszerntárs, szövetséges, stb. Az igazság itt van, nem nálad.
Persze, a te világodban, ahol létezik a „virágnyelven történő felvásárlás” fogalma, és ahol akár 20%-kal is lehet valaki tulajdonos, ha a többi részvényesnek egyenként kisebb %-a van ennél, bármi lehetséges:)))
A PSA úgy hírlik, először a car sharing szolgáltatással akarja az ottani térnyerést megkezdeni, elég óvatos duhaj módjára. De mit is beszélek? Térnyerés? A bukdácsolás a jó szó:)
Skoda, Peugeot, Citroen and Alfa goes to America! Laughing my f*cking ass off:)
Azért az nem szép hogy a karbonvázas ülések hátulján ott figyelnek azok a randa csavarok.
Ha mégis beülnék hátra eléggé lelombozna egy ilyen összegű autóban.
Arról nem is beszélve hogy beül hátulra az utas és egy fékezésnél a kemény karbonba ütközik a térde.
Ezen kívül már csak a motorja miatt is nem egy kategória az M-es BMW-vel úgy ahogy a Ferrari sem a Fosvágenmotorok végett a Porscheval bárki bármit is mond veri a fosvágenes technikákat.
Az RS a fasorban sincs az AMG-vel együtt más kultúráltsági színvonal ez.
Én drukkolok neki a Ferka motor végett, meg az olasz akar ha tud színvonalat lépni végett is.
Ennek az autónak tömegben nem a német nációval kell versenyeznie hanem a Jaguar nagymacskájával és a Volvo németes fölényes kinézetével legalábbis remélem.
Én biztos e három közül választanék a kategóriában ha nem kellene japán,( Lexus, Infinity, Acura),amerikai (Caddilac) csak európai. Az viszont 100% biztos hogy nem kell a német trióból.
Ami az Alfa mellett szól, hogy nem fittyen ki később sem a kínai fröccsöntött lélek svéd csomagolásban, meg a cigólelkű indiai angol révén nyers modorával. 🙂
Egyikünk sem jár heti rendszerességgel a tengeren túlon, de amennyire én amerikaiakkal beszéltem, a [b]Corolla az USÁ-ban [/b]kb olyan, mint nálunk a Stift (i.e. az öreg Suzuki Swift). Egy igénytelen, egyszerű és nem különösebben nagyra becsült autó. Az hogy neked valamai fura mítosz társul a japán autókhoz, hát ezt kötve hiszem, és ha esetleg elő is fordul annak tárgya aligha Toyota (pláne a Corolla) lenne.
TE idegenkedsz az [b]Alfától[/b]. Nekünk volt három, és elég jól szolgáltak. Objektíven (formára és műszakilag) nem tetszenek az újak, de a 147-est kellőm körültekintéssel simán bevállalnám. Ha Aurist vebbék és lerobbanna, akkor elmondhatnám, hogy az egyetlen érv ami mellette szól is bedől, így neg van egy igényes, élvezetes és nagy tudású autóm ami akár még el sem fog romolni 🙂
Nem fogok veled vitatkozni Marchione közelmúltbéli teljesítménytényéről mind a Fiat mind a Chrysler esetében, valszeg ebben egyet értünk, de ettől függetlenül igaz, hogy a Fiatnak egy országos terjesztőhálózata van, amin a Giuliát erőlködés nélkül tudja majd terjeszteni. A PSA-nak nincs ilyenje. Létre kell hoznia egy importőrt és le kell szerződnie tök ismeretlenül egy sor kereskedővel. Nagyon nagy belépési költséget kellene kigazdálkodnia.
Az igaz, hogy sem a Fiat modellek, sem a Chyryslerként / Dodge-ként rebadgelt Fiat/Alfa/chrysler sem váltotta be a hozzá főzött reményeket.
[b]Alliance [/b]abban az értelemben, hogy nem olvasztják be a másikat. Két külön vállalati struktúra, saját HR saját fejlesztő részleg, és egy „ikerigazgató” Ghosn iszonyatos kerozinszámlával. Nem zárták be a tokyoi irodákat. Csak elcseréklték a vezetést, meg lefölözik a profitot.
Az [b]általad linkelt cikk [/b]arról szól, hogy a Francia állam akkora szemétségre készül, hogy a Renault helytartója (Ghosn) szövetkezni próbált a japán csendestárs bankokkal, hogy csináljanak valamit. De sokat nem csinálhatnak, a lényeg ott van a cikkben: nem bocsáthatnak ki új részvényt és nem válthatják le a francia vezetést a Renault engedélye nélkül.
Az hogy mit gondolnak „jobb aránynak” irreleváns. A renault valóban tulajdonos, teljes beleszólással páratlan befolyással a tulajdonosi struktúrában, a Nissan meg mindössze befizati a profitját nem szavazó Renault részvényekbe.
Majd csalfapucu elmondja a lottó nyerőszámokat is kedves nagyérdemű. Azokat is úgy tudja, mint az amerikai autópiac rezdüléseit!
Ma se vetted be a grafo-szén tablettát és f.od a szót megint. De legalább lenne értelme és ne csak ostoba okoskodást tolnál feltételezésekkel zéró tény tartalommal.
Botrány, szellemi atomcsapás vagy. Emberiség elleni bűntett!
Nézd, én megértem, hogy reménykedsz, de semmi – és tényleg abszolút semmi – nem utal a sikerre. A „Corolla helyett” résznél szabályosan röhögőgörcsöt kaptam:) Még egy-két ilyen blőd beszólás, és befejeztem a beszélgetést. Átadom annak, akinek van türelme hozzád.
Látod, most jött el az én időm: ugye, emlékszel erre? „Az európai egy speaciális piac, ide más harcmodor kell.”
[b]Az amerikaihoz szintén.[/b] Semmivel sem kedvezőbb az Alfa újbóli próbálkozási kísérlete, mint a PSA-é. Mind a kettő jelen volt a ’70-es, ’80-as években, rásóztak néhány dilettánsra a szemétdombjaikból, akik aztán pár év után ki is dobálták őket a francba, aztán a franciák és az Alfa nagy nehezen belátta, hogy ennek a vergődésnek semmi értelme és elhúztak onnan. Mi a különbség?
Nem fognak elcsábulni az Alfáktól, szerintem inkább idegenkedve fogják őket méregetni. Most annyi történik, hogy az erősen rétegmodell 4C mellett(amiből évente néhány tucat fogy) lesz egy nagyobb számban eladható szedán is – kérdés, hogy a „nagyobb szám” tényleg olyan nagy szám lesz-e. A válasz: nem:)
Azt felejted el, hogy a FCA-nak Amerikában csak két fejős tehene van: a Ram és a Jeep. A Chrysler és a Dodge esik, fontos modelleket iktat ki az a dilettáns, buta digó, a Fiat siralmas eladási adatait pedig jobb, ha te magad nézed meg a Left-lane-en. Erre igaz, hogy:”Gyenge kezdés után erős visszaesés.”:)))
A „Fiat megvetette a lábát” rész úgy igaz, hogy a Chrysler-csoporton keresztül, de úgy, mint OLASZ AUTÓGYÁRTÓ, abszolút nem, és akkor még finom voltam. És ezért lesz bődületesen nehéz dolga az Alfának. A céljuk, hogy évi 400 000 autót adjanak el, ezzel lennének elégedettek. A 100 000-től is messze vannak! Ha Amerika gyomra nem veszi be az Alfát, akkor ez soha, de soha nem valósulhat meg. Minden Amerikán múlik. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy Marchionne minden nap imádkozik:)
A Mazda és a Mitsubishi sem vetette meg a lábát Amerikában egyébként.
Nem azon kell lovagolni, hogy „szavazó vagy nem szavazó” az a részvény, hanem azon, hogy a tulajdonrésze által a másik cég technológiájához hozzáférhet, használhatja a motorjaikat, váltóikat, platformjaikat, stb. Ez a „Nissannak nincs szavazati joga” rész lehet, hogy papíron jól mutat, de akkor szavazati jog nélkül hogy tudta Nissan elérni, hogy majdnem felbomlott tavaly az Alliance? Ezek szerint mégis csak van lényegi beleszlásuk a társulás működésébe:
[url]http://magyaridok.hu/kulfold/renault-nissan-nagyobb-onallosagot-akarnak-japanok-75763/[/url]
„Nem mindig jelent felvásárlást egy szövetség, de a Renualt Nissan és a FIat chrysler esetében ugyanaz zajlott le. Az egyik fél megroggyant, a másik bevásárolta magát pénzzel és technológiával, amivel döntő beleszólása lett a cégbe a többi csendestárs felett.”
Ezzel egyetértek. A problémám nekem mindig ezekkel a kijelentéseiddel volt:”A Renault megvette a Nissant.” „A Renault a Nissan tulajdonosa.” [b]EZ ÍGY, EBBEN A FORMÁBAN NEM IGAZ.[/b]
Az FCA-t szerintem azért hívják úgy, ahogy(Fiat-Chrysler Automobiles), mert az elnevezésben utalni akartak a két cég totálisan eltérő profiljára, ill. arra, hogy a „híd” egyik pillérje Olaszországban van, a másik az USÁ-ban. De a Chrysler a Fiat tulajdonában van, ez nyilvánvaló, ezért joggal hívhatnánk az egészet Fiat-birodalomnak. Olyan viszont nincs, hogy Renault-birodalom, és annak a része a Nissan. Ilyen nincs. Renault-Nissan szövetség van, elkülönülten működő japán és francia ággal, „cross-shareholding” rendszerrel, ami alapján az eladási számok is összeadódnak, és ez alapján ők jelenleg a 4.-ek a világ legnagyobb autógyártóinak listáján.
A PSA nak nincs olyan modellje mint a Giulia. Ez az első igazán USA kompatibilis darab. Megvetheti a lábát azaz, becsalják a vavőt, elcsbulhat, aki ezután adott esetben elgondolkozhat egy Giuliettán is (pl A3 vagy akár Corolla helyett)
A PSA-nak nincs amerikai hálózata, a FIatnak ott van a harmadik amerikai konszern teljes értékesíési hálózattal. A FIat már megvetette a lábát.
Nem mindig jelent felvásárlást egy szövetség, de a [b]Renualt Nissan és a FIat chrysler esetében ugyanaz zajlott le[/b]. Az egyik fél megroggyant, a másik bevásárolta magát pénzzel és technológiával, amivel döntő beleszólása lett a cégbe a többi csendestárs felett.
Aztán amikor szanálták a felvásárolt konszernt, azzal visszatőkésítették magukat. Így lett a felvásárlásból „szövetség”. Csak mondjuk a NIssannal úgy tőkésítették fel a Renault-t, hogy előbbi nem szavazhat.
Szerinted milyen előnyöket rejthet egy ilyen nem szavazó részvény amúgy?
Láttam már másfajta szövetséget is, a Daimler Chyrsler szövetsge nem úgy indult, ahogy végződött.
Neked minden cikk alá oda kell írnod 20+ sornyi értelmetlen hülyeséget? kezeltesd magad, addiktológiai eset vagy. Az csak az adalék, hogy olyan észveszejtő butaságokat írsz és/vagy kérdezel, ami pedig mindenképpen pszichológusért kiált.
Komoly személyiségzavarodat kezeltetni kell.
Ezt főleg annak a fényében fura olvasni tőled, hogy a PSA amerikai piacra lépésének tervén nemrégiben együtt nevettünk veled a cikk alatt:) Mégis szerinted miben különbözik az Alfa helyzete tőlük? Mitől lehet egy Alfa USA-kompatibilis? Gondolkozz már, a Jaguar alig fogy(a vetélytársaihoz képest), az Alfa mit akar?
Ezt az amerikai piac esetében pont a legnagyobb ökörség felhozni, hogy „Ha jó az autó, akkor venni is fogják.” Erre számtalan ellenpélda van, és lehet a jövőben is. Valami egészen nyakatekert logikával gondolkozol, a jóisten sem tud eligazodni rajtad.
Miért, neked pedig két cég összeolvadása [b]MINDIG[/b] azt jelenti, hogy az egyik megvette a másikat. Mi a különbség?:) Csak ilyen földesúr-rabszolga viszonyrendszerben tudsz gondolkodni valamiért. A Renault-Nissan esetében szó sincs ilyesmiről, azt pedig sosem vitattam, hogy a Fiat megvette a Chryslert. Ez teljesen nyilvánvaló. Tudod, legalább le is van írva, nem úgy, mint a Renault-Nissanos marhaságaid, amivel anno borzoltad az idegeimet:)
A Renault-Nissan-féle összeborulás egy [b]PÉLDÁTLAN[/b] autóipari társulás. Te sem tudsz hasonló összefonódásról, ahol mindkét cég tulajdonrészt birtokol a másikban. Elképzelhető, hogy a jövőben lesz még ilyen, mert Ghosn bebizonyította, hogy az autóipari szimbiózis egy életképes dolog.
Látod, a Fiat anno tényleg felmosta a padlót a Chryslerrel – bekebelezte.
„A Giliával van esély az Alfának, hogy újra megvesse a lábát…”
Újra? Miért, korábban sikerült ez nekik? Ne haragudj, de a „megveti a lábát” nekem azt jelenti, hogy sikeres is tud lenni. És ha így gondolkozom, a VW sem tudta sosem megvetni ott a lábát. Teljesen kizárt, hogy az Alfával ez sikerülhet – szerintem. Az utolsó szóig mindent fenntartok, amit az előző kommentemben írtam.
Nagyon jó…. öööö, nagyon jó… Szóismétlés… de kezdő cikknek nem rossz.
Ez az anyag-választósdi mánia… itt is meg egy másik portálon is.. mintha vki is azért nem venne egy per pill kategória csúcstechnikát, mert a lábtér műanyagjai egy másik márkában +5,75%-al valamibbek..
Európában is kapható. Csak gondolom nem fog senkinek kelleni a dízelek mellett,
Nem értem a szarkasztikus megjegyzésed, a Lexust is megvették, pedig sokkal kockázatosabb mutatvűnynak tűnt. Ha jó az autó, akkor venni is fogják.
„Azt sem tudják”. Aha persze. Csak a BMW és a Mercedes és a Porsche egyik legnagyobb importpiaca. A Ferrarinak is.
Marchione sajnos mr tudja a receptet. Vagy neked két cég összeolvadása sosem jelentheti azt, hogy az egyik megvette a másikat? Pedig a recept ugyanaz volt.
Mindenesetre most van egy teljes Chyrysler márkahálóuzatuk a terjesztésre. A Maserati pedig eladásai dönt részét szerzi odaát.
A Giliával van esély az Alfának, hogy újra megvesse a lábát…
„Amerikában már kapható az a variáns.”
Gondolom, az ottani potenciális vevők egymást tapossák, hogy végre Alfájuk legyen:) Az Alfa Amerikából való kivonulása óta eltelt egy „kis” idő, ami alatt felnőtt egy generáció, akik azt sem tudják, mi fán terem az olasz autógyártás, ha nem Ferrari/Lambo/Maserati. Abszolút nem értem, mit keresnek a nagy vizen túl az Alfával és a Fiattal. Nem baj, Marchionne biztos tudja a receptet Amerika leigázására:)
nem rossz egyébként, a technika megbízhatóságáról majd később. külsőre viszont sztem, akkor ütött volna nagyobbat, ha 2 évvel korábban jön….majd kiderül, kíváncsi leszek az eladási statisztikára. A qV azért nem rossz 🙂 mondjuk az tűnik bajosnak, az m3-m4 -el szemben a QV-el, hogy nem egy túl nagy különlegesség. legalábbis így ránézésre…sajnos nyomokban a 3-as filozófiáját,arányait és íveit itt-ott felfedezhetjük. holott voltak azért különlegesebb koncepciók is.
Nem a 458 Italiából van a motor, hanem a 488 GTB/Quattroporte/California 3.8-as V8 biturbó motorja lett megszabadítva két hengertől.
Érdekes, hogy a külföldi újságok által nagyon dicsért központi képernyőt és annak környezetét ti lehúztátok.
A 2 literes benzinest már két hónapja gyártják, Amerikában már kapható az a variáns.
csak körbe érjenek vele…..