50 éves Magyarország egykor legmenőbb autója

1966-ban, Genfben mutatkozott be a Fiat 124, ami egy évvel később már az Év Autója Díjat is elnyerte. Ekkoriban fogalmazódott meg a döntés a Szovjetunióban, hogy szükség van egy saját gyártású tömegautóra, ami minden időjárási körülmény között használható és minden elvtárs számára elérhető. A Fiat modelljeit már korábban is alkalmazták a keleti blokkban saját autók kifejlesztésére, licenc alapján így készült a Polski és a Zastava is, így adta magát az együttműködés folytatása. 1970. április 19-én az AvtoVAZ bemutatta a Fiat 124 műszaki alapjaira épült VAZ-2101 Zsigulit, Oroszország azóta legnagyobb darabszámban gyártott autóját. Az AvtoVAZ, azaz a Volgai Autógyár togliatti gyártósoráról azon a napon hat Zsiguli gurult le, kettő kék színben, négy pedig pirosban, az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság zászlajának színei alapján, a modellből pedig összesen 4,8 millió darab készült 1988-ig. Az autó fejlesztése során a Fiat 124-et alapos átvizsgálásnak és tesztelésnek vetették alá az oroszok, hiszen nem a dolce vita életmód igényeinek kellett megfelelnie, hanem a Balatontól Szibérián át Vlagyivosztokig mindenhol meg kellett állnia a helyét. Aszfaltozott és földutakon is megvizsgálták az olaszok népszerű járművét, és több mint 800 módosítást végeztek rajta, melyek főleg a megbízhatóság javulását szolgálták. Megerősítették a csapágyakat, 130-ról 175 mm-re növelték az első tengely előtti hasmagasságot, javítottak a kuplungon és kettő helyett négy emelőponttal látták el a kocsit. Összesen 90 kilóval lett nehezebb a Fiat 124-hez képest, ezt viszont kompenzálta az új motor nagyobb teljesítménye: a Zsigulit egy 1,2 literes, felülvezérelt, nyolcszelepes, négyhengeres hajtotta 60 lóerővel, a négysebességes, szinkronizált kézi váltót pedig a Fiat sportautóiból vették át. Hogy minden körülmény között beinduljon, kurbli is járt az autóhoz, a műszerfalon pedig egy további, a hűtővíz hőmérsékletét mérő műszer kapott helyet. A legelső eladott Zsiguli ma az AvtoVAZ múzeumában pihen egy Fiat 124 mellett, az érdeklődők így könnyen összehasonlíthatják a két autót. Már a gyártás korai szakaszában elhatározták, hogy a motorsportban is részt vesznek a Zsigulikkal. A 14 országban megrendezett Tour d'Europe szovjet raliban 1971-ben az ezüstkupát, 1973-ban az ezüst, illetve az aranykupát is ez a modell vitte el, és számos további nemzetközi versenyen vett részt. Saját versenyszériát is kapott a Zsiguli, a Ladák pedig évtizedeken keresztül meghatározó szereplői voltak az autóversenyeknek - tavaly a ROSNEFT csapat több mint 100-szor ért el dobogót Lada Vestával vagy Grantával Oroszországban, és aki volt már hazai ralin, az tudja, mekkora népszerűségnek örvendenek itthon is a Ladával csapatók. A Zsiguli sikerességét bizonyítja, hogy exportra is gyártották: 1971-től kezdve nem csak Oroszországban volt kapható, az első külföldi piacok között Jugoszlávia és Finnország mellett Hollandia és Belgium is szerepelt. Csak abban az évben 57 ezer példányt szállítottak más országokba, ami a Szovjetunió akkori autóexportjának harmadát tette ki. Bár az oroszok nyelvének könnyű volt a Volga menti Zsiguli hegységről származó név, a nemzetközi értékesítés során a Lada nevet használták, és természetesen ez a név maradt fenn a Szovjetunió felbomlása után. A 2101-es szériából még ma is több százezer regisztrált példány létezik Oroszországban, amit nem csak hétköznapi használatra alkalmaznak, sok gyűjtő felújítja és kiállítja saját darabjait. 1988-ig több változatban is készült a modell, kettő még Wankel-motort is kapott, amit a szovjet rendőrség és a KGB használt, bár ezek nem a megbízhatóságukról voltak híresek. 2010-ig aztán a 2102 és 2107 között minden számot felhasználtak további modellekre, melyekből szintén több millió darab készült. Ma a Lada, mint autómárka még mindig az AvtoVAZ tulajdonában és gyártása alatt áll, amiben többségi tulajdont szerzett a Renault-csoport. A Vesta és a Granta modellek mellett a kínálat része még a 4x4, az XRAY és a Largus, ezek közül itthon a Vesta és a 4x4 kaphatók.