Klasszikus, azonnal felismerhető a forma
Általában rossz jel, ha egy modellt hagynak őskövületté válni a jó hosszúra kihúzott gyártási ciklussal. A Mercedes-Benz SL viszont volt annyira klasszikus, hogy (bár több modellfrissítéssel ugyan, de) képesek voltak 18 évig sikeresen gyártani a harmadik generációját. Ezáltal a G-osztály után ez a márka történetének második leghosszabb ideig gyártott autója, legalábbis egy generációt tekintve. A '70-es és '80-as évek SL-jei ma is üde színfoltjai az utcák képének, veteránautós találkozókon pedig a közönség egyik kedvence szokott lenni a legendás 300 SL leszármazottja, ami a Dallas után Bobby-Merciként ismert.
18 évig húzta a harmadik generáció
A harmadik generáció éles stílusváltást hozott a pagodatetősnek becézett második generáció után. 1971. áprilisában rántották le a leplet az új roadsterről, a 350 SL-ről, ami a modell történetének első V8-as motorját jelentette - természetesen 3,5 literes lökettérfogattal. Itt kezdett el távolodni az eredeti, versenyautós 300 SL-től a modell, közeledett a luxusautózás élményéhez, hiszen az akkori felső-középkategóriás szedánok felfüggesztését kapta a jobb menetkomfort érdekében - sőt, maga a 200 lóerős V8-as blokk is a szedánokból származott. Az R 107-es generáció fontos biztonsági újításokkal csábította a dinamikus, nyitott tetős luxusautózásra vágyókat, amivel méltó utódja lett a Barényi Béla biztonságtechnikai megoldásaival felvértezett második generációnak (például az ő ötlete volt a kemény pagodatető, ami boruláskor védte az utasokat). A szintén Barényi által feltalált gyűrődési zónákra osztott karosszériát kapta meg a harmadik generáció, az üzemanyag-tartályt a hátsó tengely fölé, védett helyre tették, a szélvédő ragasztott volt, az A-oszlopok pedig nagyszilárdságú acélból készültek. A beltérben párnázott felületek gondoskodtak a passzív biztonságról, később pedig ABS-t is kapott a modell.
A vászontető fölé egy kemény panelt is lehetett helyezni a biztonság érdekében
Motorváltozatokban nem fukarkodtak a németek, a kezdéskor debütáló 3,5 literes V8-as után jött a 4,5 literes 225 lóerővel, de lefelé is bővült a kínálat a 280 SL személyében, melynek hathengerese 185 lóerőt termelt. 1980-ban jött a komolyabb frissítés, a 350 helyett 380, a 450 helyett 500 SL érkezett 218 és 240 lóerővel. Itt már az akkori S-osztály belterének elemeit is átemelték a még nagyobb luxus érdekében. Ezután 1985-ben fiatalították ismét a modellt, a külső módosítások mellett az új motorválaszték jelentette a legnagyobb hírt, visszatért ugyanis a 300 SL! Csakhogy a legendás név ellenére ez nem jelentett az előd sportosságához méltó teljesítményt, a kínálat legkisebb motorja volt a 3 literes hathengeres, bár a 188 lóerős motort a rajongók szerették alacsonyabb tömege miatt. Belépett még a választékba a 420, az Európán kívüli piacok pedig egy 560 SL-t is kaptak, bár ennek ereje kisebb volt az 500-énál. Több mint 237 ezer darab készült ebből a generációból, amivel elindult az SL luxusautóvá válása. Az idén bemutatkozó új Mercedes-AMG SL kényelemben és minőségben nem fog alább adni ebből a szintből, közben viszont sportosságban sokkal méltóbb lesz az első, eredeti 300 SL-hez.
Egyre fontosabb lett a luxus, az új generáció sem ad alább a minőségből
Nem ez a kedvencem az SL-ek közül, bár ennek is megvannak az erényei. De mindegyikre igaz a Pagoda óta egy konzekvens vérvonalat visz tovább az SL, amiből szerintem a legjobb a 89-es R129 volt, igaz annak van a legkevesebb köze a könnyű építéshez és a sportossághoz (Sport Leicht).
A legelső gen sirályszárnyas más liga, azóta más modellek viszik tovább annak a szellemiségét (leginkább az SLS, de most az AMG V8 az aktuális luxus sportkocsi).
Ha emlékeim nem csalnak, van még a Merdzsónak egy nagy luxuskpéja is (CL/S Coupé) vagy mi…