50 éve készült az Opel első kompakt szedánja
10 generáció, 8 lépcsőshátú a kompakt-osztályban az Opeltől
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Noha az Opel kompakt sorozata, a Kadett először 1936-ban jelent meg, első lépcsőshátúja csak 1962-ben érkezett. Az ötvenedik születésnapon a nyolcadik generációt ünnepelhetjük.
A különlegessége persze ezen modelleknek is megvolt, a robotokkal például a motor lifttel a karosszériába emelésével gyártott, önhordó acélkarosszériás, csakis meredek hátú, két vagy négyajtós első Kadett 2100 márkás árával is különlegesség volt. Kereken 50 évvel ezelőtt pedig a Kadett A már önálló modellcsaládként tért vissza az Opel máig meghatározó, akkor kizárólag e modellhez épített (ma Astrákat és Zafirákat gyártó) bochumi üzeméből, 1,0 literes, 40, illetve 48 lóerős motorjához szedán, kupé és kombi karosszériát is lehetett választani, a korhoz képest nagy csomagtérrel, biztonságos menetjellemzőkkel.
Méretnövekedéssel, kombija és kupéja mallett már két- és négyajtós szedánként, 5 ülést először kínálva érkezett 1965-ben a Kadett B. Nem csak karosszériája, motorpalettája és alapmotorja is nőtt. Immár 1,0 literes (60 lóerős) volt a belépő, de lehetett választani 1,7 literes (75 lóerőst) és 1,9-es (90 lovas) benzinest is. Négyfokozatú kézi váltója helyett a Kadett B már háromfokozatú automata váltóval is kapható volt. Alapjain megszületett az Opel GT, 1966-1972 között pedig az Egyesült Államokba is szállították, hogy ott a Volkswagen bogárnak jelentsen konkurenciát, a sikerek érdekében a Trans-Am-sorozatban is elindították. Míg a Kadett A csupán 3 évig volt gyártásban, a B jóval tovább, 8 évig készült, mintegy 2,6 millió példányban.
1973-ban a Kadett C aztán újabb pezsgést hozott, nem kevesebb, mint 18 féle motor- és karosszéria-variációt kínált. Létezett két- és négyajtós szedán, valamint kupé is. Utóbbi 1,7 literes, 115 lóerős GT/E verziójával Martin Röhrl második lett a ralivébén, utcai, 9,8 s alatt 100 km/órára érő, akár 184 km/órás tempóra is képes kivitelét pedig büszkén és őszintén reklámozhatta. A kettős keresztlengőkaros első futóművű sorozat négyajtós szedánja a kor kedvelt családi autója volt, 6 gyártási éve alatt 1,7 millió példányban készült.
Szünetet jelentett a kompakt Opel szedánok tekintetében az 1979-ben bevezetett Kadett D, az volt ugyanis az első fronthajtású Kadett, s az első Kadett, amibe már (1,6-os, örvénykamrás, feltöltő nélküli, 54 lóerős) dízel-, valamint felülvezérelt, 1,3 literes benzinmotor került. Mindkettő a kor legtakarékosabbjai közé tartozott, a gázolajos 5 l/100 km körüli vegyes fogyasztási értékkel büszkélkedhetett, a sorozat így átlagon felül kedvelt volt, 5 gyártási éve alatt 2,1 millió példányban kelt el.
Míg a Kadett D technikai szempontból volt forradalmár, az 1984-ben érkezett, Év Autójának is választott „csepp” Kadett E formájával lépett óriásit. Korának legáramvonalasabb (Cd=0,30) formáját hozta, lejtőshátú három- és ötajtós, két- és négyajtós kombi, valamint szedán verziója mellé a Bertone-műhely kabriót épített, 270 lóerős verziója pedig a DTM-ben indult. Utóbbi alapja az 1987-ben bemutatott 2,0 literes, 16 szelepes, 150 lóerős GSi volt, mely változat is 8,0 másodperc alatt ért 100 km/órára, s 215 km/órás végsebességet tudott.
Alig szerényebb (4 millió példányos) siker az Astra G, mint az Astra F. Az 1998-ban megjelent sorozat 2004-ig futott Astraként, 2004-től 2009-ig pedig Astra Classic II néven lehetett kapni. Igaz, akkor már sem kabrió, sem háromajtós kupé, csakis a klasszikus, öt- és négyajtós, valamint kombi karosszériák, szűkített motorpalettával szerepeltek a kínálatban. E sorozattal jelent meg az első, 2,0 literes, 160 lóerős OPC-verzió, ECO 4 néven pedig 4 literes fogyasztású, 1,7 literes turbódízel is létezett, kombiként gyári CNG-üzemű variánst is lehetett kapni.
Noha az Astra H 2004-ben bemutatkozott – egyebek mellett elektromos lengéscsillapítókkal, adaptív fényszórókkal, szedánja csak 2007-ben, Isztambulban debütált, a kombi, 2,7 méteres tengelytávjával és az ötajtósnál szerényebb motor- és extrapalettával. Az Astra H egyébiránt elsőként – és máig egyedüliként – hozott keménytetős kabriót, háromajtós GTC-ként bevezette az utasok feje fölé ívelő panoráma-szélvédőt, 240 lóerős OPC-je megjelenésekor, 2005-ben a legerősebb elsőkerékhajtású autónak számított.
A négyajtós Astra H, azaz minden idők legtágasabb kompakt Opel szedánja most ment nyugdíjba – félig. Az eleve csak a kelet-európai piacokra szánt szedán az Astra Classic III sorozat részeként marad az érintett országok kínálatában, s azokon együtt fog szerepelni a már elegánsabb, bővebb motorkínálatú és érezhetően minőségibbre formált, a 2009-ben érkezett, idén megújult Astra J sorozatot kiegészítő, e héten debütált szedánnal.
Aki szemfüles, kiszúrhatja, hogy az I sorozat kimaradt az Astra H és az Astra J közül. Nem véletlenül, az Opel ugyanis valóban kihagyta és a H utánit már J-nek nevezte, nehogy valaki elsőnek olvassa az alapvetően 72, szedánnal is kiegészített teljes kompakt sorozatként 50 éve hódító, így a Kadettól származó legfrissebb Astrát.
Hát de azért a e30-as bmw-ből leselejtezett középkonzol és beömlök még 20 évig helyet kaptak az opelekben…. Én olyan autót nem veszek aminek a gyári normája 1 olaj/1000 km…. Isuzu dieseles motorral lehet vennék ,de inkább lenne a műszerfal unalmas ,mint ilyen undorító…. Egy 30 éves bmw-ben még el lehet viselni…
“Igaz barátunk, az Astra F, mely minden idők legnépszerűbb Opelje”- Tényleg jó barát, sosem hagyott cserben. 🙂
Valóban szép. 1-2 apróbb rozsdapöttyől eltekintve korróziómentes.
Hogy miért lett dízel? Amikor vettem úgy volt, hogy olyan jellegű eleinte mellék, majd főállásom lesz, ami sok autózással jár. A meló nem jött össze, a kocsit meg nem vagyok hajlandó eladni. 🙂 Szeretem a jó gazdag húslevest. :O
Jobban megnéztem, még az utolsó 2002-es F Astrakban sem volt alapból 2 légzsák.
Amúgy elég szép az Astrad, főleg ahhoz képest, hogy 97-es. De azt nem értem, hogy havi 450 km-hez (az évi alig több mint 5 ezer) miért vettél dízel autót. Ahhoz, hogy a dízel megérje legalább évi 30-40 ezret kell menni, különben drágább lesz a levet, mint a hús.
Szerintem sem jártak alapból a fenti “extrák”. Miért jártak volna?
2011 júliustól októberig vadásztam “új” kocsira. Az egyik kiszemelt pont az Astra F dízel volt. (végül azt is vettem (1.7TD))
1994-1999 közötti modelleket vizslattam, többet meg is néztem. A legfapadosabb 1 légzsákot tartalmazott szervóval. A Classic nevű csodákat eleve kihagytam, azok között volt, ami még szervót sem kapott. Végül amit vettem az egy elég gazdagon felszerelt osztrák modell lett. (2 légzsák, ABS (ami működik is) 2 el. ablak & tükrök, szervó, elöl/hátul ködlámpa, plüss kárpit, motoros antenna 6 hangszórós CAR300 magnóval 🙂 )
Íme brumim:
http://www.autonavigator.hu/hasznaloi_velemenyek/opel/astra_f/astra_1_7_dtl_gl-40090
Köszönöm, ezen én is valóban elgondolkoztam, de végül hittem a gyári infónak, ami ezek szerint a német, vagy a nyugat-európai piacra vonatkozott.
Jó összefoglaló írás, de találtam benn hibát.
“1994-től pedig a sorozat egészéhez járt ABS és két légzsák.”
Nekem 1995-ös F Astrám volt korábban, ráadásul nem is egy alaptípus, hanem egy 1.6 16V kombi, de sem utasoldali légzsák, sem ABS nem volt benn. Tehát ezek a felszereltségek rendelhetőek voltak, de semmiképpen sem tartoztak az alapfelszereltséghez.
Az alábbi képen egy 1995-ös Astra belseje látható, és látszik, hogy az utasoldalon nincs légzsák, hanem pakolóhely van a műszerfal tetején (az enyém is ilyen volt):
http://www.hasznaltauto.hu/galeria/2358-6093464-63-0-0-5