5 tévhit az olcsó autókról, amik miatt te is ráfizethetsz!

Rengeteg ismerősöm kér tőlem segítséget autóvásárlásban, koromnál fogva általában fiatalok, alacsony keretösszegből. Legtöbbjüknek használati tárgynak kell az autó és egyáltalán nem értenek hozzá, mégis olyan kész elvárásokkal érkeznek, amikkel már a legelején szinte biztosan kizárták az ár-érték arányban legjobb megoldást. Mindezek után, ha megkérdezem, hogy miért, akkor rendszerint tényként kezelt baromságokkal dobálóznak, és az észérveknek igen komoly hadseregét kell felsorakoztatni a meggyőzésükhöz. Csokorba szedtem hát néhány ilyen téveszmét, és a mítoszrombolás nem titkolt szándéka által vezérelve megpróbálom leírni, hogy miért fizethet rá, aki elhiszi őket. 5. Az autó annyiba kerül, amennyi a vételára

"Nem értem, hogy ez a sok hülye adat miért számít nekem! Tetszik a színe, van is rá pénzem, megveszem és kész!"

Az első tévhit ugyan nem csak az olcsó autókra igaz, hanem az összesre, de a csekély keretből gazdálkodó vásárlóknak általában nagyobb problémát jelent a szóban forgó, a számításokból rendszerint kimaradó költség. Főként az első autójukat kereső ismerőseimre jellemző, hogy azt hiszik, hogy csak megveszik az autót, és kész, onnantól az autó csak úgy van, és további tőkebefektetés nélkül üzemel. Pedig ez nem így működik: a teljsítményadóval, a kötelező biztosítással, a szervizeléssel, a gumik cseréjével és a műszaki vizsgáztatással

egy átlagos felhasználó legalsó hangon is nagyjából 100-150 ezer forintot kell, hogy évente a megbízható autójára költsön, az üzemanyagköltségen felül.

Ha viszont egy rossz állapotú, vagy újkora óta magasabb szervizköltségű típust választ, akkor ez az összeg akár éves 200-500 ezer forintra is felugorhat, ami jelentős különbség, főleg egy olcsó autónál. Ezen felül sokan azzal sincsenek tisztában, hogy vásárláskor célszerű a járművet teljesen átvizsgáltatni, és minden hibát megcsináltatni rajta a kötelező vezérlés- és olajcsere mellett, ami az 5-8 évnél idősebb autók esetében szinte mindig többszázezres költség, ám így garantálható, hogy egy hibátlanul működő, megbízható autóba fog beülni, évjárattól és futásteljesítménytől függetlenül. Ha tehát autót veszel, mindig számolj a kötelező költségekkel, köztük a vagyonszerzési illetékkel is, és csak akkor vedd meg a kiszemelted, ha nem csak az azonnal felmerülő költségeket, de a fenntartását és az üzemanyagköltségét is ki tudod majd fizetni. Erre mondják:

Akinek volt pénze majomra, legyen banánra is!

4. Az olcsó autó mindig a drága a végén

"Ne vegyél félmillióért autót, mert utána a vételárát rá fogod költeni még egyszer, és egy forinttal sem fog többet érni!"

- hangzik el szinte mindig az aggódó, de hozzá nem értő szülők, barátok, ismerősök szájából, amikor kiderül, hogy valaki a használtpiac legolcsóbb árkategóriájában nézelődik. Általában, ha ezzel sikerült megijeszteni valakit, akkor onnan nagyon nehéz ráébreszteni, hogy tévedésben él, főleg, mert részben igaza van, valószínűleg tényleg sokat fog az autóra költeni, de csak a vételárhoz viszonyítva. Itt igazából maga a koncepció a téves, tekintve, hogy ugyanezt az összeget - vagy még többet - az 1-1,5 milliós használt autóra is rá kellene költeni, és az sem érne többet a végén.

Sőt, mivel egy autót évekre veszünk, az eladásig a drágább gép sokkal többet fog veszíteni az értékéből, mint az olcsóbb társa.

Így tehát anyagilag jobban járunk, ha a félmilliós, de jó állapotú autóra ráköltjük még egyszer a vételárát majd éves százezerből fenntartjuk 5 évig, aztán 300 ezer forintért eladjuk, és a végén "bukunk" 700 ezer forintot, mintha a 1,5 milliós autóra költünk még fél milliót, ugyanennyiből fenntartjuk, végül pedig - nagyon, nagyon optimistán - egymillióért eladjuk, tekintve, hogy az utóbbi esetben több mint dupla annyit, 1,5 millió forintot "buktunk" az üzleten. (Azért tegyük hozzá, ebben az árkategóriában szinte megjósolhatatlan, hogy végül melyik képlet fog háborítatlanul érvényesülni, s hol lesz módosító tényező - a szerk.) 3. Az öreg autót megvenni környezetszennyező, főleg ha dízel

"Ennek már rég a bontóban lenne a helye, ehelyett itt szennyezed vele a környezetet, pedig ennyiért már egy-két fiatalabb autót is találni!"

Tipikus példa ez a kijelentés a hozzá nem értésre, két okból is tévedhet, aki ezt állítja. Egyrészről az autó életkorából és a típus környezetvédelmi besorolásából még nem derül ki, hogy az adott példány mennyire szennyezi a környezetet. Ezek az adatok ugyanis csak annyit árulnak el, hogy az autónak újkorában milyen környezetvédelmi elvárásoknak kellett megfelelnie. Elöljáróban leszögezendő, hogy a legtöbb hazánkban forgalomban lévő, 10 évnél idősebb autó problémákkal küzd az említett elvárások teljesítésekor, hála a nem megfelelő karbantartásnak. Ha egy adott "fiatalabb" típusnál a legolcsóbbak közül válogatunk, a rossz műszaki állapotúak közül, ahol az Euro 3, Euro 4, vagy Euro 5 besorolású autó jó eséllyel "eszik egy kevés olajat", vagy "csak be kell állítani a porlasztóit", netán "már kiszedett és számítógépből kiírt katalizátorral és/vagy részecskeszűrővel eladó", akkor jó eséllyel rosszabb végeredményt kapunk, mintha egy idősebb, mondjuk Euro 2 besorolású, de műszakilag rendben lévő, sufnituningtól mentes, kibocsátási normáját teljesítő autóval közlekednénk. A másik része ennek az egésznek, hogy az autók nem csak használat közben szennyeznek, hanem a gyártás és a selejtezés során is, így amennyiben egy jól működő, netán olcsón javítható hibával rendelkező, saját normáit teljesítő autó idő előtt kerül a bontóba, úgy idő előtt terheli a környezetet a gyártásakor felhasznált veszélyes anyagok "semlegesítése" kapcsán. Persze a fogyasztói társadalomnak mindenképp jó, ha minél előbb kidobod, és újabbat veszel, de az már egy más kérdés. 2. Minél fiatalabb egy autó, annál megbízhatóbb

"20 éves kora felett már egy autó sem lehet megbízható!"

A sok marhaság közül ez már majdnem a legfájdalmasabb, de ahogy eddig is, úgy most is van igazságalapja a feltételezésnek, csak épp nem 2-3 millió forint alatti vételár esetén. Egy autót ugyanis pár hónap alatt tönkre lehet tenni, nemhogy 10-15 éves korára, arra pedig, hogy az adott példányra vigyáztak, semmi garancia sincs, még akkor sem, ha az eladó a legszebb nézésével ránk pillantva, a lehető legnyájasabban állítja ezt. Amikor pedig 1 millió forint körül nézelődünk, és inkább a 20 éves gépek hirdetéseit lapozgatjuk, akkor már végképp el kell felejteni az évjáratot. Ezáltal pedig könnyen egy régebbi modell jól karbantartott példányánál köthetünk ki, ami tényleg jobb vétel lesz, mint egy elhanyagolt, éppen ezért a régebbiekkel azonos áron kínált újabb kocsi. Senki se gondolja, hogy a 10-15 éves autókban még a gyári futóműalkatrészeket találhatjuk a magyar utak megpróbáltatásai után, azt pedig végképp ne, hogy amennyiben mégis, akkor ezek jobb állapotban lennének, mint a rendszeresen cserélt utángyártottak. Ráadásul a régebbi autók egyszerűbbek, így kevesebb hibalehetőséggel és általánosságban olcsóbb életben tartási költségekkel számolhatunk. 1. Számít a futott kilométer

"Te jó ég, ebben több mint 300 ezer kilométer van, és te megvetted? Normális vagy?"

Igen kérem, normális vagyok. Normálisabb, mintha egy kevesebbet mutató számlálóval vettem volna egy rosszabb állapotú autót, drágábban. Főleg, hogy a futásteljesítményt évjárat függvényében célszerű nézni, úgy pedig egy megbízhatónak tartott 20-25 éves autónak nemhogy a háromszázezer, de

még a félmillió kilométer sem katasztrofálisan sok. Persze csak akkor, ha az adott táv megtétele során rendes karbantartást kapott.

Ha ugyanis mindig hosszú távra terveztek a kocsival - értsd: az első koppanásra cserélték a futóműalkatrészeit, rendszeresen kimosták a sarat és a sós latyakot a sárvédői alól, és mindig időben megkapta a kötelező szervizeket, netán pár évente mindezt üregvédelemmel is kombinálták - akkor a kilométer csak egy szám, ami neked is csak annyit jelez majd, hogy mikor kell a következő olajcserére vinned a gépet. Ráadásul, ha egy olyan autót fogsz ki, aminek nem ilyen makulátlan a múltja, de te mindent megcsináltatsz rajta, és onnantól az előbb leírtak szerint kezded el használni, akkor lényegében ugyanott vagy ismét: lesz egy korrekt, biztonságos és megbízható autód, olcsón. A fő tanulság tehát, hogy amennyiben olcsón kell megoldanod a közlekedést, úgy a lehető legolcsóbban fenntartható technológiát kell keresned a lehető legjobb állapotban. A fenntartási költségeknek felhasználói és szerelői vélemények keresésével és az alkatrészárak összevetésével járhatsz utána, az autó "jóságának" pedig mindösszesen egy garanciája van. Az pedig nem a kocsi vételára, nem a környezetvédelmi besorolása, nem is az évjárata és végképp nem az óraállása, hanem - meglepetés - az állapota. Ha egy autó egyáltalán nem rozsdásodik, nem füstöl, szépen jár, keveset eszik, jól tartja az utat, nem kopog a futóműve, és nem produkálja a típusra jellemző, gyér karbantartással előhozható hibákat, akkor nagy valószínűséggel az összes mítosz ellenére jól fogsz járni vele. Annál legalábbis biztosan jobban, mintha ugyanebből a keretből utánanézés és átvizsgálás nélkül megvetted volna a legfiatalabb és legkevesebbet futott romhalmazt, csak mert valaki, aki messziről már talán látott autót, telebeszélte a fejed baromságokkal. Ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor nézesd át a kiszemelteket még vásárlás előtt egy független szakszervizzel, úgy szinte biztosan nem ér majd meglepetés: jobb elbukni egy átvizsgálás árát, mint megvenni egy - kortól és kilométertől függetlenül - rossz állapotú autót, és rákölteni a gatyádat is.