Legendás modelleket rajzoltak újra a Skoda dizájnerei
Mivel a Skoda annak idején még Laurin & Klement néven indult, a legendákat feltámasztó sorozat is abban az időszakban kezdődik, amikor még inkább csak motorizált lovaskocsinak tűntek az automobilok. Habár indulhatna a kétkerekűek világában is, hiszen a két cseh alapító először kerékpárok gyártásával kezdte, azután következtek a motorbiciklik, majd az autók. Első négykerekűjük a Voiturette A volt, így hát a modern skiccek sorát is ezzel a járművel kezdte a Skoda.
Az első négykerekű skoda, akarom mondani L&K
A Voiturette A modern interpretációja a Kínából származó Yuhan Zang nevéhez fűződik. A dizájner hölgy 2015 óta dolgozik a Skodánál, ahol az utasterek tervezésével foglalkozó részlegen dobálja ötleteit a közösbe. Az új Voiturette 20 óra alatt született, Yuhan elmesélte, hogy az első vázlatokat ceruzával rajzolta, utána következett a számítógépes munka. Mielőtt a végleges alkotás elkészült, a főnöke, Oliver Stefani arra kérte, hogy szabaduljon meg néhány olyan részlettől, amik hasonlítanak azokhoz a dolgokhoz, amelyeken éppen most is dolgoznak és nemsokára alkalmassá válnak a sorozatgyártásra. Természetesen az eredeti autóval is megismerkedett a tervező, ami a Skoda Múzeumban megtalálható. Yuhan szerint az autó egyszerűsége mögött rengeteg gyönyörű, sőt művészi részlet bújik meg. Ez ihletet adott neki a skiccekhez is.
Önvezető, turistafuvarozó járműként képzelte el a tervező a modern Voiturette A-t
Az L&K Voiturette A egyébként 1905-ben született meg, összesen 44 darabot gyártottak belőle. Orrában V2-es benzinmotor dolgozott 7 lóerővel! Ez a „rengeteg” paripa a hátsó kerekeket forgatta és 40 km/h végsebességet tudott vele a kicsi kocsi. Yuhan újszülöttje szintén egy kétüléses kisautó, ám egy nagyon érdekes csavarral. Ugyanis egy négykerekű idegenvezetőnek szánja. Saját bevallása szerint az autó Prága városának szépsége és a Skoda története között kíván kapcsolatot teremteni. Ezeknek az irányelveknek megfelelően az utasterében egy hatalmas kijelző szolgáltat információkat a látnivalókról menet közben, emellett betekintést nyújt a Skoda történetébe is. Persze ebből kifolyólag ez teljes mértékben önvezető autó lenne, hogy a turisták minden figyelmüket Prágának szentelhessék.
A műszerfal lényegében egy információs pult városnézéshez
Ljudmil Slavov a Skoda történelmének egyik legszebb darabjához nyúlt, a Popular Monte Carlóhoz. Pontosabban annak a roadster változatához, amit épp mostanság újítanak fel a Skoda Múzeum szakemberei. Ráadásul tető nélkül jobban meg tudta mutatni, milyennek képzeli a modern Popular belsejét. Az eredeti autó utastere egyszerű, praktikus és elegáns volt, ezt átörökítette a tervező a skiccekre is. A műszeregységet egyfajta holografikus vetítőként képzelte el, de a kijelző átnyúlik egészen az utas elé is. Ljudmil bevallotta, elgondolkozott azon, hogy hátsó üléseket is rajzoljon, amik persze csak gyerekek számára lennének kényelmesek, ám végül úgy döntött, hogy marad kétszemélyes a roadstere. Hátul pedig két bukósisak kapott helyett, átlátszó búra alatt. Kívül rendkívül áramvonalasra tervezte az autót. Ezzel is utalva arra, hogy a Populart versenyezni is elküldte a Skoda. Még arra is ügyelt, hogy a jellegzetes, rács mögé bújtatott fényszórók is visszaköszönjenek a rajzokon. Az eredeti Popular Monte Carlo utcai változatáról érdemes egyébként tudni, hogy csupán 70 darab készült belőle. Az 1936-os rali sikert (
kategória második hely) lovagolta meg a Skoda a polgári változatokkal, amiket tényleg a valaha készített legszebb Skodák egyikének tartanak az autórajongók.
A Popular Monte Carlo modern átirata megőrizte versenyautó mivoltát
Erről árulkodik a bukósisakoknak kialakított hely
Martin Leprince visszanyúlt a kabrió Feliciához, amit 1959 és 1965 között gyártottak. Az akkori Octavia alapjaira épített autóból 15 000 darab készült, lényegében az volt az utolsó nagyobb szériában készülő Skoda kabrió. Szóval tényleg itt lenne az ideje egy modern, sorozatgyártású változatnak. Sajnos ezek a skiccek úgymond csak játékok a fantáziával. Bár talán lehet abban reménykedni, ha óriási közönségsikert aratnak, akkor felbátorodnak a döntéshozók a Skodánál az esetleg sorozatgyártás irányába. De térjünk vissza Leprince Feliciájához. Ugyanúgy, ahogy az előző skicc esetében, itt is azért választott kabriót a tervező, hogy könnyebben megmutathassa, milyennek képzeli az utasteret. Az egyik legérdekesebb részlet az úgynevezett lebegő szélvédő, amit csavarokkal rögzített a műszerfalhoz, és nem teljesen simul rá arra. Ráadásul kijelzőként is szolgál. Megpróbálta azt az érzetet kelteni, hogy nincs határ az autó utastere és a külvilág között, ezért nyúlik a kárpit is egészen az ajtók széléig. Nagyon érdekes részlet még a kormánykerék és a kormányoszlop is, hiszen az a Skoda emblémáját mintázza. Az első vázlatokkal fél napot töltött el egyébként, majd további négy nap kellett, hogy megszülessen a végső mű.
Bohe Vita a Dolce Vita nyomán. A tervező hangsúlyozni akarta az autó bohém mivoltát
Nézzétek meg jobban a kormánykereket! A Skoda emblémát mintázza
Talán a 130 RS modern változata tényleg koncepcióautóért kiált. Talán ez az ötlet, avagy rajz áll a legközelebb ahhoz, hogy akár sorozatéretté is válhasson. Aymeric Chertier tökéletesen ültette át a 130 RS lényegét a rajzokra. Ez az autó azért született, hogy gyors legyen. Minden porcikája erről árulkodik. A két éve a Skodánál dolgozó dizájner be is vallotta, hogy frissíteni akarta az eredeti autót, nem egy teljesen új, nagyon elszállt ötlettel előrukkolni. Ezért rajzolta meg olyan részletekkel, amiket a mai WRC versenyautók ihlettek. Érdekes ötlet, hogy nem tervezett külön bukókeretet, hanem azt az utastér szerves részévé tette. A műszerfal is a bukókeret része, ahogy az ülések és a váltókar környéke is. Aymeric munkája abban is különbözik a többiekétől, hogy szinte az utolsó pillanatig tollal és ceruzával dolgozik. Csak a munka végső szakaszát végi számítógéppel. Ha valami nem úgy alakul, ahogy azt elvárják tőle, akkor is a tollhoz és a ceruzához tér vissza, hogy változtasson. Ő is hangsúlyozta, hogy ezek az autók megmaradnak a fantázia világában, bár nem tagadta, hogy jó lenne a modern 130 RS-ből legalább egy kicsike modellt elkészíteni a valóságban.
A modern 130 RS utastere egy nagy bukókeret
A sor végére Daniel Hájek rajza maradt, bár remélhetőleg folytatódik még a Skoda sorozata. Hájek a 1203-as kisbuszt élesztette újjá. Ehhez a típushoz gyerekkori emlékek is fűzik, így könnyen meríthetett ihletet a saját múltjából. A szép emlékek miatt nem véletlen, hogy úgy gondolja, valóban lenne helye a Skoda palettáján egy ilyen egyterűnek, akár még lakóautót is lehetne faragni belőle. A dizájner az eredeti, kereklámpás formatervre utalva félköríves fényszórókat rajzolt a skicckre, amiket egy érdekes fénycsíkkal kötött össze. Megtartotta a meredek szélvédőt és a 1203 jellegzetes „homlokát” is felidézi. Egyértelművé akarta tenni, hogy ez egy újkori 1203, de mégsem szerette volna túlságosan retróra faragni.
A 1203 nagyszerű kisbusz lehetne. Egy kicsit több szabadidő-autós dísszel akár sorozatéretté is válhatna
Ez az öt skicc jelent meg eddig a Skodától, ám lehet, hogy érkezik még több is. Neked melyik a kedvenced? Írd meg hozzászólásban!