A Swift Geo néven jutott el az USA-ba
Legutóbb a 2008-as gazdasági válság okozott kihalási hullámot az autóiparban. Akkortájt szűnt meg a Pontiac, a Saturn, a Mercury és a Hummer, bár utóbbit a GMC már
újjáélesztette. Azonban már korábban elkezdődött az autómárkák számának szűkülése. Persze az automobil megszületése óta rengeteg márka vált már „porrá”, de csak az utóbbi 30 évben csökkent az autógyártók száma jelentősen kevesebbre, és ők is hatalmas vállalatbirodalmakba tömörültek. A kivérzés az 1990-es években kezdődött, akkor még lassabban. Főleg olyan márkákkal, amelyek igazából csak egy újabb bőrt próbáltak lehúzni már létező modellek által.
Eagle
Az Eagle az AMC hamvaiból épült
Az Eagle 33 évvel ezelőtt született és 21 évvel ezelőtt már temették is. Tehát 1988-ban alapította a Chrysler, miután felvásárolta az AMC-t. Akik viszont akkoriban átemblémázott Renault modelleket is forgalmaztak, amellett, hogy nekik köszönhetjük a Jeep márkát is. Érdekes azonban, hogy a Jeep tovább élt önálló márkaként, miután az AMC megszűnt létezni 1988-ban. Kalandos ugye? Na, de vissza az Eagle-höz. Szóval miután a Chrysler felvásárolta és megszüntette az AMC-t, a Renault modelleket átmentette a sasmadaras márkához, amelynek a nevét egyébként egy AMC típusról kapta.
Az eredeti AMC Eagle, egy korabeli crossover (kép: Silodrome)
Ám összebútoroztak a Mitsubishivel is, így kialakult igencsak érdekes „modellmix”. Szedánok a Renault-tól, összkerékhajtésú, sportos kupé a Mitsubishitől (alias Eclipse, csak Talon néven), de a japánoktól érkezett egyterű is. Aztán az 1990-es években elkezdték szűkíteni a kínálatot, hiszen a vásárlókat nem igazán mozgatták meg az átemblémázott járgányok. Végül csak a Chryslertől származó Vision szedán és a Mitsubishitől kapott Talon kupé maradt. A villanyt ez utóbbi kapcsolta le a márka 1999-es megszűnésekor.
Az Eagle Talon egy Mitsubishi Eclipse
Geo
Nem mutatkozott nagy kereslet az átemblémázott japán modellekre
A General Motors is kipróbált a Chryslerhez hasonló utakat, tehát japán modellek átemblémázását. Így jutott el többek között Suzuki Swift is az USA-ba. Az 1989-ben alapított Geo fő profilja a kisautók forgalmazása volt, avagy japán modelleket próbált eladni kedvező áron. Akkoriban lehet, hogy jó ötletnek tűnt egy új márka létrehozása, ahelyett, hogy a Chevy kínálatát bővítették volna lefelé. Utólag azonban már nem tűnik annyira bomba ötletnek, hiszen csak 1997-ig élt a márka. Életének nem egész tíz évében a Geo forgalmazta többek között a Toyota Corollát, Prizm néven, a Suzuki Swiftet, Metro néven és az Isuzu Impulse-ot, Storm néven, valamint a Suzuki Vitarát, Tracker néven. Aztán az 1990-es évek közepén hirtelen nagyon jól kezdtek alakulni a Chevy és a Pontiac eladásai, megjelent a piacon a Saturn is vásárlókat lopva. Így a Geo 1997-ben már 30 százalékkal az elvárt célok alatt teljesített, úgyhogy gyorsan bezárták a „boltot”. A megmaradt Geo modelleket pedig beszuszakolták a Chevy palettájára és 2004-ig kiszórták őket.
Kabrióként is forgalmazták a Geo Metrót
Amati, Autozam, Eunos és a többiek
Az Autozam talán a leghíresebb Mazda almárka
Több próbálkozásba is beletört a Mazda bicskája, amikor kilőtt a japán gazdaság az 1980-as évek végén. Nem kevesebb, mint öt almárkával jelentek meg, hogy minél nagyobb szeletet kihasítsanak a piaci tortából. Nézzük hát őket! Az Autozamot szánták a kei carok mesterének, szóval csupa pindurka járművel akarták volna elárasztani a piacot. Ám csak az AZ-1 és a Carol jutott el a sorozatgyártásig, utóbbit Suzuki emblémával is forgalmazták. Néhány ezer darab legyártása után véget is ért a történet. Élt: 1992-től 1995-ig.
Két modellt élt meg az Autozam
Eunos név alatt a sportosságot és a luxust próbálták vegyíteni. Már létező Mazda modelleket emblémáztak át és cicomázták fel őket, így létezett ilyen néven MX-5-ös is. Élt: 1989-től 1996-ig. Aztán ott volt az Efini, avagy Anfini, ami kimondottan a luxusra helyezte a hangsúlyt, de önálló típusa ennek a márkának sem volt, csak a már létező modelleket alakították fényűzőbbre. Habár megszűnte előtt Citroën modelleket (XM, Xantia) is elkezdtek japánban forgalmazni ezen a néven. Élt: 1991-től 1997-ig. Végül az Amati volt az igazi hamvába holt próbálkozás. Ezt a márkát szánták a csúcsnak, a Lexus és az Acura ellenfelének. Hivatalosan 1988-ban alapították, de az első modellt csak 1991-ben mutatták meg a nagyközönségnek, hogy aztán 1992-ben lehúzzák a rolót. Az egyetlen modell az Amati 500-as volt, amit egy nagyon rövid ideig piacra dobtak az USA-ban, de ez lényegében a Mazda Xedos 6-os volt.
Daewoo
Van, ahol még megmaradt a Daewoo név a Millennium után is
Az ötös lista számunkra igazán releváns tagja a Daewoo, amelynek megszűnése azért is sajnálatos, mert ez azért egy hosszabb történelemmel rendelkező márka volt. A dél-koreai autógyártót 1967-ben alapították, és 1999-ig élt. Nálunk is közkedveltnek számított jó ár-érték arányú járműveivel, amelyek Opel alapokra épültek. 1997-re a Daewoo lett a második legnagyobb cégcsoport a Hyundai után Dél-Koreában, ám az akkor bekövetkező ázsiai gazdasági válság mégis beütötte a szöget a vállalat koporsójába. Talán egy kis vigaszt jelenthet, hogy a Daewoo 2000-es és a 2010-es években Chevrolet embléma alatt tovább éltek a Daewoo modellek itthon, míg a Daewoo Motor pedig csak 2011-ben szűnt meg végleg.
A jó öreg Daewoo modellekből még most is sok fut az útjainkon
Plymouth
Eleve almárkaként született a Plymouth
Az ötösfogat leghosszabb életű tagja a Plymouth volt. Egy ízig-vérig amerikai márka, hiszen már a neve is azt a földrajzi helyet jelölte, ahol a pilgrimek partra szálltak a Mayflower hajóról. Ők 1620 júliusában indultak útnak az angliai Plymouth-ból, hogy aztán ugyanerre a névre kereszteljék a helyet, ahol először megvetették a lábukat az észak-amerikai kontinensen. Őket tartják a ma ismert USA „ősatyjainak”. Igazán megtisztelő név tehát egy autómárka számára is a város neve. Bár eleve almárkaként hozta létre a Chrysler, hogy az olcsóbb kategóriákban is jelen lehessen a Chevy és a Ford ellenfeleként. Így soha nem is volt idegen a márkától, hogy átemblémázott Chryslerek és Dodge-ok alkották a kínálatát. Ám az 1990-es években ez kezdett kevés lenni, az eladások a csúcsnak számító 1970-es évekbeli számok 20 százalékára csökkentek. Aztán, amikor beolvadt a Chrysler a Daimlerbe, a németek elküldték a selyemzsinórt. Pedig a PT Cruiser eredetileg Plymouth termék lett volna, arra hivatva, hogy megmentse a márkát (a PT a Plymouth Truck rövidítése). Kicsit kilóg a sorból a Plymouth is, ugyanúgy, ahogy a Daewoo, mert hivatalosan csak 2001-ben tűnt el az élők sorából, de Kanadában már 1999-ben.
Az átemblémázott Chrysler és Dodge modellekkel nem maradhatott talpon. Utolsó típusuk már Chrysler néven futott
Azért ezek nagy része alibi márka volt, az Eagle esetében különösen vicces volt hogy az akkoriban felemelkedő sárga veszedelem autóit az amerikai ikon sas néven árulták, bár az s igaz, hogy akkoriban a Chryslernek volt egy szép részesedése a Mitsubishiben, utóbbi a kiszállás után pedig ebek harmincadjára jutott.
Viszont addig is úgy tűnt, a Mutsibishié a jövő, a 80-as években Chrysler pedig szép lassan enyészik el, miközben a japánok is elkezdték saját néven árulni a modelljeiket, bízva a korábbi modellek keltette előítéletek tovatűnésében…
A Deawoo nem jogos, mert ha jól tudom a cég maga még létezik, csak a GM menedzseli, ami látszik is rajta 🙂
Az igazi veszteség a Mazda tervezett almárkái, különösen az Amati, ami keretében egy nagyon ütős szuperautót terveztek Amati 1000 néven, szerencsére sok minden megmaradt Xedos néven.
Amúgy az Eunos Cosmo is ilyen egzotikum.
Valamennyit megmentettek belőle GM Korea néven.
Én arra lennék kíváncsi, hogy a 2020-as években melyek lehetnek azok, amiknek búcsút inthetünk? András, Te mit gondolsz? Mert van pár brand, ami felett gyülekeznek a felhők…
Leginkább a Stellantis jut eszembe ezzel kapcsolatban. A Lancia sorsa szinte biztos, hogy megpecsételődött. A Chryslernek sem jósolok nagy jövőt. A Dodge talán túléli, de alattuk is rezeg a léc. Valójában akkor sem lennék meglepve, ha az Alfa Romeo is lehúzná a rolót, bár az látszik, hogy nagyon igyekeznek életben tartani a márkát.
A VW csoporton belül meg a SEAT a kérdéses. Egyelőre kicsit elanyátlanodott, mintha nem tudnák mit kezdjenek vele, hova pozícionálják.
A smart jövőjét sem látom biztosnak.
A SsangYongra már csődvédelmet kértek.
A Buick Kínában erős, de sehol máshol, szóval nem biztos, hogy egy évtized múlva létezni fog még. A Lincolnt sem érzem úgy, hogy a Ford biztosan életben akarná tartani.
A sor végén még a Mitsubishit említeném, neki is mintha remegne a lába.
Neked eszedbe jutott még más is Csalfa Romeo, akik beadhatják a törülközőt? Nekem így elsőre ezek.
Köszönöm a választ, írtál azért meglepő dolgokat is… A Stellantisnál erős ellentmondást látok abban, hogy Tavares kijelentette, minden márkát meg fognak tartani, a gyengélkedőket felfuttatják újra, viszont köztudott róla, hogy minden olyan szálat kíméletlenül elvág, ami viszi a pénzt. Ez a kettő nálam nem fér össze 😀
A Seatnál egy olyan hírt olvastam, hogy lehetséges a megszűnése(habár most épp nem megy neki rosszul), és ezentúl a Cupra márkába fektetnének + globálissá is tennék – menne az USÁ-ba is, meg mindenhova.
A Lincolnnal kapcsolatban eléggé rám ijesztettél, én nem írtam volna, most kezdik Kínában a terjeszkedést néhány helyben gyártott típussal + ott is ígérik az elektromost, és a Cadillac legfőbb amerikai vetélytársa nem dobhatja csak úgy be a törölközőt… A Mitsunál végre már látszik a Nissannal való közös munka eredménye(pl. új Outlander), remélem, rendbejönnek. SsangYong dettó.
Hogy én még kiket írtam volna? A Jaguart mindenképpen, de őket a Land Roverrel együtt kell nézni, annak meg jobban megy. A DS-t is idevenném, szerintem egy újabb hamvába holt francia próbálkozás a prémium harcmezőn, lehet, hogy az Infiniti is megszűnik, már lefokozták „Nissan+”-szá, akkor ott van még a McLaren, a Lotus(az SUV-jük mikor jön már?), az Aston Martin, de az Opel is necces. Visszaüthet, hogy a GM Európában tartotta – most viszont, hogy életben maradjon, Európán kívüli piacokra is szüksége lesz. Az Acura sem állhat jól, de mi innen azt annyira nem látjuk át. A Maserati se maradjon ki, ritkán beszélünk róla, de a legnagyobb fejfájást talán ez okozza a Stellantisnál. A PSA nem tud hozzáadott értéket beleadni, és ha az olaszokra van bízva – nos, annak már régóta látjuk az eredményét… A Lada sem tudni, hogy vészeli át az elkövetkezendő időszakot. A Fiat szintén kemény dió. Szóval azért vannak jó néhányan. De közben ugye jönnek a start-upok szépen sorban, biztos megismerkedünk majd pár új névvel a Tesla után is…