2 200 értékesített példánnyal a Porsche 911 GT3 Cup a legsikeresebb versenyautó
Sportautó. Néha már olyan paradox érzésem van, hogy tágabb fogalom ez, mint maga az Univerzum. Amióta a marketingesek irányítják a világot (na, jó, csak a fél világot), az autóknál már mindenre ráhúzzák ezt a jelzőt: legyen szó kéttonnás, több száz lóerős monstrumokról, netán olcsó optikai trükkökkel való komolytalankodásról (á la Fiat Stilo Abarth, amely az én szememben a skorpiós embléma megcsúfolása volt), a sportautó kifejezésre mindenki összerezzen. Ezzel a szóval bármilyen négykerekű eladható, pardon, inkább úgy fogalmaznék, bármelyik alaposan túlárazható, aztán aki balek, már későn jön rá, hogy bepalizták. Feltéve persze, ha egyáltalán rájön.
Nem csak dísz a brutális szárny
Autózásra fogékony ismerőseim sosem értettek meg, amikor sportautóval kapcsolatos beszélgetések során rendre fanyalogtam olyan modellek, mint Audi RS6 Avant, BMW M5 vagy M6 (igen, a V10-es), és hasonló kaliberű társaik hallatán. Véleményem szerint ugyanis ezek nem sportkocsik. Sajnos, a lóerőháború nem csak a gyárak, de a közönség eszét is elveszi (naná, hiszen aki fizetőképes, az vásárol, és erről szól a történet), de nekem sportkocsi gyanánt eszembe nem jutna valóban 500-600 lóerős, ugyanakkor kéttonnás dögöket terelgetni, sem közúton, sem alkalmi lehetőséggel versenypályán. Nem mondom, egy biturbós Audiban van kraft, ez vitán felüli, de más dolog az Autobahnon padlóra küldött gázpedállal hasítani, és más tempósan bevenni egy kanyart. A fizikát nem lehet becsapni, legfeljebb magunkat, és a magam részéről ezer alkalomból ezerszer vennék például Lotus Exige kupét, mintsem bármilyen sportautónak csúfolt über szörnyet. És senki ne jöjjön nekem azzal, hogy az Exige szűk, ráz és hangos, az M5 pedig maga a luxus - ez az érvelés sportkocsi kérdésben vakvágány, de én senkinek nem állítom át a váltót, szabad világban élünk.
Normál fényezéssel innen nézve nem tűnne versenyautónak
A Porsche 911 GT3 a legjobb zuffenhauseni modell. Ezt nem én mondom, hanem a gyári tesztpilóta, Walter Röhrl, az élő legenda, akinek vezetői tudását olyan ralis korszakban szerzett világbajnoki győzelmek és címek jelképezik, amikor még nem az elektronika dolgozott a pilóta helyett. 911 Turbo? Mese habbal. 911 GT2? Méregdrága játék zsúrpubiknak. A GT3 azonban a vezetés élménye, amit egyértelműen igazol, hogy ez, a minden felesleges majomfogótól megszabadított kupé képezi az alapját a GT3 Cup versenyautónak, amely nagyon sok privát csapatnál (Porsche Supercup és más GT szériákban) standard típus. A 2012-es esztendőre a Porsche finomított a kupás gépen, amely mintegy 44 millió forintos nettó áron rendelhető. A 3,8 literes, hathengeres, turbó nélküli boxer a hátsó kerekeket hajtja 450 lóerővel, a maximális fordulatszám 8 500 1/min. A spéci FT3 versenytank 100 literes, a kerekek 18 colosak, a fékek a Porsche híres PCCB (Ceramic Composit Brake) egységei (ez önmagában 20 kilogrammos spórolás a normál fékrendszerrel szemben), és nem csak díszítésül szolgálnak az állítható légterelők. Az utastér puritán, csak annyi holmi van, ami a vezetéshez elengedhetetlenül szükséges.
Apróságokon változtatott csak a Porsche, például a hátsó lámpák formáján. A bukócső életet menthet balesetnél, így gazdagon jutott cső a GT3 Cup belsejébe
A 911 GT3 Cup persze utcai forgalomban nem vehet részt, ha másért nem, mert a versenykipufogója nagy valószínűséggel hangosabb, mint a műszaki vizsgán megengedett érték, de ez érdekelne a legkevésbé. Amikor már futja ilyen összegű gépre, akkor nem lenne probléma a bérelt pályán való élvezkedés sem, amihez bárki bármit mond, nem elhízott, luxusholmikkal telepakolt szörnyekre van szükség.
