40 éves a Peugeot egyik legnagyobb dobása!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Peugeot 205...

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Az 1983-ban bemutatott Peugeot 205 igazi telitalálat volt: szerették a vásárlók, megbízhatónak bizonyult, dizájnforradalmat indított el a Peugeot-nál és gyors sportsikerek kísérték 15 éves karrierjét.

Az 1970-es években a Peugeot az útkeresés időszakát élte, a három nagy francia gyártó közül egyértelműen a z oroszlánost tartották a legkonzervatívabb márkának, amely elsősorban nagy szedánjairól és tágas kombijairól volt híres. A vállalatnak megújulásra volt szüksége, egy nagy dobásra, amely fordít a márka szerencséjén és sikertörténetet indít el.
Hirdetés
Kezdjük az elején: a Peugeot 205 átütő sikerének kulcsfigurája a vállalat akkori igazgatótanácsának egyik tagja, Jean Boillot volt, aki pontosan tudta, hogy a Peuget-nak nagyot kell dobnia, azaz olyan modellel kell előrukkolnia, amely alapvetően változtatja meg a márka megítélését és azonnal sikeres lesz a piacon. Boillot állt elő azzal az ambiciózus tervvel, hogy nem csak egy újabb átlagos városi kisautóra van szükség, hanem olyan modellre, amely egyszerre sokféle igényt elégít ki; legyen alkalmas többcélú használatra, legyen kényelmes és fürge a városi forgalomban, de álljon helyt hosszabb utak alkalmával is, képes, illetve férjen be egy egész család, s mindezek mellett az ára is megfizethető maradjon. A siker másik kulcsa az volt, hogy a Peugeot – legalábbis átmenetileg – szakított azzal a Pininfarina stúdióval, amely addig egymás után rajzolta meg modelljeik formatervét. A 205 időtálló formája így házon belül születet, és Gérard Welter jegyzi. Az utasteret egy másik nagynevű dizájner, Paul Bracq alkotta meg, míg a Pininfarina később a 205 Cabriolet megrajzolásával vigasztalódott, amely 1986-tól nyolc éven át szerepelt a kínálatban. A 205 formaterve annyira jól sikerült, olyan kedvező fogadtatásban részesült, hogy évekre meghatározta az őt követő modellek arculatát is. A 205-ösön volt először látható a későbbi Peugeot-modellek jellegeztes, vízszintes tagolású hűtőmaszkja, valamint a két hátsó lámpa közötti dizájnelem is.
Hirdetés
A Peugeot 205 azonban nem csak formai elemekben hozott forradalmian újat. Elől McPherson rugóstagos volt a futóműve, hátul pedig csatolt lengőkaros felfüggesztés került a kerekek közé – annyira előremutató megoldás volt ez több mint negyven éve, hogy a mai kis és kompakt autók többségében még mindig ezeket a megoldásokat alkalmazzák. Különösen a helytakarékos hátsó futómű javított sokat a 205-ös használati értékén, hiszen fölötte nagy és széles csomagtartót lehetett kialakítani, ugyanakkor ügyes hangolással jó lett a kocsi vezethetősége is. Az 1984 elején piacra dobott Peugeot 205 azonnal megkezdte hódító útját. Már ebben az évben majdnem elnyerte az Év Autója díjat, alig maradt alul a Fiat Unóval szemben. A modell marketingje is újszerű volt, hiszen a 205-ös fiatalos személyiségéhez jól illett az autósport. Ráadásul ebben az időben Jean Todt volt a Peugeot Motorsport főnöke, így a 205 kisautóból rögtön született egy igazi fenevad is.
Hirdetés
A FIA akkori szabályai szerint egy minimálisan 200 darabos, úgynevezett homologizációs sorozatot kellett piacra dobni minden olyan modellből, amelyet beneveztek a FIA B csoportos Rallye Világbajnokságra. Ez lett a 205 T16, egy középmotoros, 1,8 literes turbós erőforrással szerelt versenygép, amely már első szezonjában három futamgyőzelmet aratott, majd 1985-ben és 1986-ban is megszerezte a Peugeot-nak a gyártói bajnoki címet, Timo Salonen (1985) és Juha Kankkunen (1986) pedig egyéni bajnok lett a 205 volánja mögött. Mivel a Rali Világbajnokság B csoportos küzdelmeit 1986-ben befejezték, a Peugeot új versenysorozatot keresett a 205 T16 számára. Todt javaslatára benevezték a Párizs-Dakar-rally-ra, miután alkalmassá tették a sivatagi körülmények leküzdésére. Rögtön meg is nyerték vele a következő két év versenyét. Ami a közúti változatokat illeti, a kis Peugeot sikeres pályafutása végül tizenöt évig tartott. 1984-es bemutatásakor ötajtós karosszériával, négyféle benzinmotorral és egy dízellel volt rendelhető, de már a következő modellévben megjelent a háromajtós karosszéria, valamint a később legendássá vált GTI változat is. A motorválaszték az évek során folyamatosan gyarapodott, megjelentek a később méltán népszerű dízelek is, s a teljesítménypaletta végül 45-től kereken 200 lóerőig terjedt, ám közös vonás a Peugeot 205 motorkínálatában, hogy kizárólag soros négyhengeres erőforrás került bele. A 205 másik erénye, hogy rendkívül elfogadottá és népszerűvé tette a Peugeot dízelmotorjait, amelyek aztán a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően évtizedekig a világ legjobb gázolajos erőforrásainak számítottak. A Peugeot 205 pályafutásának kezdetén, a 80-as években ezek a motorok azzal hódították meg a vásárlók szívét, hogy a benzinesekhez hasonló menetteljesítményeket nyújtottak, ám rendkívül csekély volt a fogyasztásuk: a legtakarékosabb, 60 lóerős kivitel például beérte átlagosan 3,9 literrel 100 kilométerenként. A 205-öst még automatikus váltóval is meg lehetett rendelni, pedig ez akkoriban a kisautók között nagyon ritka extrafelszerelésnek számított. A végül másfél évtizedig gyártásban maradó 205-ös eredeti formaterve annyira időtállónak bizonyult, hogy teljes pályafutása során mindössze apróbb módosításokat hajtottak rajta végre. Például közös bura alá került az első fényszóró és az irányjelző, átrajzolták a hátsó lámpatestet, folyamatosan frissítették a színpalettát és a rendelhető keréktárcsákat, de az alapforma változatlan maradt. Az utastérben az egyetlen komolyabb átalakítás a műszerfal apró frissítése volt 1988-ban. Jól mutatja az eredeti koncepció sokoldalúságát, hogy a Peugeot 205 nem csupán személyautóként, hanem haszonjárműként is népszerűségre tett szert. Készült belőle 205F (Fourgonette) változat, árulták körbeablakozott, kétüléses kishaszonjárműként és létezett magasított tetejű dobozos változata is.
Hirdetés
Európa után a Peugeot 205 végül az egész világot meghódította, hiszen árulták Ausztráliában, Japánban, de még Afrikában és Dél-Amerikában is. Gyártása is több földrészen zajlott, az évek során Franciaország mellett készítettek Peugeot 205-ösöket Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Chilében, Tajvanon, Iránban és Marokkóban, s az 1998-as piaci kivezetéséig összesen 5 278 050 darab Peugeot 205-ös talált gazdára.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2024.05.13. at 08:36
    Permalink

    Sok szép emlék fűződik 205-ösökhöz, de azt azért tegyük hozzá, hogy egy olyan korban jelent meg, amikor az európai kisautópiacon még mindig gyártották a Citroen Kacsát, VW Bogarat meg Minit. Nem volt nehéz sikereket elérnie az olajválság után, hiszen azokhoz képest a befecskendezéses motorok kb. 30-40%-al kevesebb üzemanyagot fogyasztottak (elvileg volt az elején karburátoros változat is, de ritkaság), simán lehetett tartani vele autópálya sebességet, s a 3 ajtós kivitel iszonyat menőn nézett ki. Az 5 ajtós szo-szo, de akkor még nem az volt a fő karosszériaváltozat, s igazából értelme sem sok volt, mert nagyon könnyű volt becsusszanni a hátsó ülésekre. Gyakori volt a hengerfejes meghibásodás, de a ’90 után gyártott példányokból még mindig sokat látni forgalomban.

    • 2024.05.13. at 10:34
      Permalink

      “…a ’90 után gyártott példányokból még mindig sokat látni forgalomban.”

      Hol, merre? 😀 Vagy nem kis hazánkra gondoltál, hanem Marokkóra, Algériára, Egyiptomra, stb.? Mert akkor a megállapítás helytálló… Itthon kb. olyan gyakorisággal látni, mint a Skoda 105/120-ast vagy a régi román Daciákat…

      • 2024.05.13. at 11:38
        Permalink

        Észak-Afrikába nem nagyon vitték ezt a típust, de idén lesz az olimpia nevű dolog egy Francziaország nevű helyen – majd kapcsolj oda, elég valószínű, hogy fel fog tűnni jó pár 205 az utacakép részeként 🙂 Ott még a 206-al párhuzamosan is lehetett kapni, bár Párizs inkább Renaultsabb város, ott egyes Twingóból meg Clióból biztos több futott. A 205 a vége felé már elég falusi járgánynak számított, de épp ezért német, osztrák, svájci kistelepüléseken mai napig szembe jönnek szépen megőrzött darabok. Ahogy nézem a magyar 205 klub is aktív mind a mai napig.

        • 2024.05.13. at 11:59
          Permalink

          Franciaországgal nem is kalkuláltam, gondoltam, ott már biztos kidobálták őket(nyilván a szépen megőrzötteket, tuningoltakat leszámítva). Németországban sem lehet már az utcakép része az 1-es, 2-es Golf, az olaszoknál sem hiszem, hogy sok Uno vagy Alfa 33 fut, az angoloknál sem lehet gyakori a Metro, a Maestro vagy a Montego. Persze, aktív a 205 klub, ahogy van Zastava-Yugo-klub is és Trabant-Wartburg klub. De mégis hónapok, akár évek telnek el, hogy ilyen autókat forgalomban láss.

    • 2024.05.20. at 16:53
      Permalink

      Csodás autó, ahogyan majd’ az összes, egyre inkább klasszikussá érő típus ebből az érából. Ahogy telnek a napok, úgy tűnik egyre ostobábbnak, szánalmasabbnak a “három F”-szabály meg a fosfranciázás. Idióta, szerencsétlen, veszteslelkű magyarok.

  • 2024.05.25. at 00:25
    Permalink

    Nem csatolt hosszlengôkaros a 205 hàtul, simàn csak hosszlengôkaros, oldalanként csapàgyazva, és torziós rugókkal összekötve, lengôkaronként a segédelemmel.

    Pont ez adja az egyik tipushibàjàt is, hogy elkezd terpeszteni, hiszen kikopik a csapàgyhàz.

    A csatolt az egy elembôl àll, csavar, vagy jellemzôen valamilyen nem oldható kötéssel a lengôkaroknàl.

Vélemény, hozzászólás?